"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." - Vavyan Fable

2012. október 22.

Kate DiCamillo - Cincin lovag legendája

Sziasztok!
Ne kérdezzétek, miért olvasok olyan könyvet, amely nyolc éveseknek ajánlott. Jól esett. Meg rövid volt, hatalmas sorközökkel. Felüdülés. Gyermeki fogalmazás.
Egyszóval a változatosság kedvéért (valójában mert ez akadt leghamarabb a kezeim közé a könyvtárban).

Newbery-díjjal kitüntetett egérrágta könyv! Na, ez nem azt jelenti, hogy csak az egerek olvassák! Épp az ellenkezőjéről van szó: a többszörös díjnyertes szerző regénye a világon minden gyermekszívet egy csapásra meghódított. Hogy mégis miért egérrágta? Megtudod, ha beleolvasol a gyönyörű kivitelű, művészi igényességgel megtervezett kötetbe...
 Cincin Lovag kétségkívül nem hősnek született. Sőt, amikor világra jött, egész családja fanyalogva nézett a csúnya, gyengécske kis lényre, akiről úgy tűnt, a másnapot sem éri meg. Hogy miképp lett belőle mégis nagy titkok tudója és fantasztikus kalandok részese? Sok minden kellett ahhoz... Egy palota, egy gyönyörű királylány, egy börtön, gonosz patkányok és Göbe baba...
 Mi történt velük? 
A te küldetésed, hogy kiderítsd, Olvasó.

Egyszerű, mégis nagyszerű gyerekkönyv. 8-10 éves korosztálynak kiváló szórakozást nyújt, de még az én tinédzser fejemnek is megtetszett. 
Aranyos történet, az már biztos. A rajzfilmet még nem láttam, talán nem is fogom, de a könyv alapján biztos érdekes volt. 

Akkor a könyv. 
Ha mindenképp kritikus szemmel akarjuk nézni, engem néha kicsit zavart, hogy az írónő minden második mondatában az Olvasóhoz szólt. Értem én, hogy gyerekkönyv, de szerintem a Csipkerózsikát sem úgy mesélték, hogy; Megszületett a szőke lányka, és kedves Olvasóm, jöttek a tündérek meg a gonosz akárkicsoda. Három sorral lentebb. És kedves Olvasóm, a herceg ezt meg ezt csinálta, miközben Csipkerózsika beájult a rokkától. Aztán kedves Olvasóm, a boszorka betegre röhögte magát a herceg kínlódásán. Következő bekezdés; Mit gondolsz, kedves Olvasóm, Csipkerózsika végül felkelt vagy nem? 

És amin én egy óráig vigyorogtam. Az utolsó mondat a könyvben: "Olvasóm, remélem rád is sugárzott némi fény ebből a könyvből!"
Nem. Én örök sötétség maradok.

Továbbá voltak benne rajzok. Na, hát azok külön poénok voltak. Néha megálltam olvasás közben, és azon filóztam, hogy pontosan mit ábrázol valamelyik firka. Sajna tanúbizonyságot tettem róla, hogy a "furcsa rajzon alkalmazható patkányfelismerő képességem" -et fejlesztenem kell. 

Ohó! Igen! Majd elfelejtettem. Ebben a könyvben egy csomó ember meghal. Aranyos kis gyermekregény. 

Amúgy viszont tényleg imádni való volt, a rengeteg megvilágosodással és sötét karakterekkel együtt. 

Pontozás: 5/4 (gyermekkönyv szinten) 
Írta: Pocok

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése