A napokban
egy érdekes vita folytán felmerült a kérdés, hogy vajon a régi nagy
klasszikusokhoz képest a mai szórakoztató regények igényes irodalmi
alkotásoknak számítanak-e?
Azt tudni
kell rólam, hogy habár nem irtózom a klasszikusoktól, azért bőven akad olyan
alkotás, aminek az elolvasására engem vasvillával sem lehetne rávenni. Nem
elég, hogy háromszáz évvel korábban írták, de háromszáz oldal hosszú is, és
dugig van unalmas leírásokkal és depresszióval. Nem, köszönöm, nem azért olvasok,
hogy depressziós legyek és végül öngyilkos az unalomtól.
Elhiszem,
hogy vannak, akiknek ez tetszik, és én nagyon tisztelem őket, hiszen az igazi
nagy szerzők művei nem mindig bizonyulnak könnyű olvasmánynak, ők mégis
szeretik és forgatják a könyveiket.
De.
