"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." - Vavyan Fable

2018. augusztus 14.

Sarah J. Maas - A Court of Frost and Starlight (Tüskék és rózsák udvara 3,1)

A companion tale to Sarah J. Maas's #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series that takes place several months after the explosive events of A Court of Wings and Ruin.

Feyre, Rhys and their companions are still busy rebuilding the Night Court and the vastly changed world beyond.
But Winter Solstice is finally near, and with it a hard-earned reprieve. Yet even the festive atmosphere can't keep the shadows of the past from looming. 

As Feyre navigates her first Winter Solstice as High Lady, she finds that those dearest to her have more wounds than she anticipated – scars that will have a far-reaching impact on the future of their court.


Úgy érzem, aki olvasta a korábbi írásaimat az ACOTAR-sorozatról, az pontosan tudja, mennyire oda meg vissza vagyok a történetért, a karakterekért és az egész világért. Alig vártam, hogy megkaparintsam ezt a kiegészítő novellát, főleg mivel az ACOWAR nekem egyáltalán nem volt lezárásízű, a spin-off könyvek tudatában sem.

Lehet, hogy az én elvárásaim voltak túlságosan magasak, de számomra ez a novella egyszerűen... unalmas volt. Bőven akadtak benne érdekes részek, viszont főként az új infók, mintsem a cselekmény miatt haladtam tovább. Maga a cselekmény... Hát az nem igazán volt. És oké, kiegészítő kötet, mégis miért nyavalygok?
Mert mindig is úgy gondoltam, amit Sarah kiad a kezei közül, az pörgős, csavaros és tutira lenyűgöz.
Most egyik sem igazán sikerült.
(Bár őszintén szólva a Tower of Dawn lesz az igazi kihívás... Borzasztóan utálom szegény Chaolt, és tényleg nagyon, nagyon jól el kell majd adnia Sarah-nak, hogy egy olyan hosszú könyvet végig tudjak olvasni az ő főszereplésével.)

Vissza a novellához. :)

Ahogy az a fülszövegben is áll, a történet a téli napforduló köré koncentrálódik, ami Feyre udvarában körülbelül egy keresztény karácsonynak felel meg. Közben minden karakter küzd az újjáépítéssel, vonatkozzon az fizikailag a házakra, a városra, a kapcsolatokra, vagy éppen saját magukra.

Tetszett, hogy a háború valós következményekkel járt. A megkötött alkuknak ára van, és az okozott pusztítást nem lehet egy perc alatt elfelejteni, megoldani. Emberek haltak meg, nem is kevesen, ahogy Prythian más területein, úgy Velarisban is, és Sarah gyönyörűen lefestette, milyen nehéz az élőknek az élet folytatása, milyen nyomokat hagyhat bennük egy ilyen tapasztalat.
Erős és gyönyörű szavakat használt, amiket külön nagyon szép volt Feyre gondolatain át hallani.
"The weaver went on, ”I have to create, or it was all for nothing. I have to create, or I will crumple up with despair and never leave my bed. I have to create because I have no other way of voicing this.” Her hand rested on her heart, and my eyes burned."
Ugyan Feyre és Rhysand voltak a főszereplők, a többiek szemszögébe szintén bepillantást nyerhettünk. Már az előző részekben fel lett vázolva, hogy Mor, Azriel és Cassian mennyi nehézségen mentek keresztül, itt viszont külön apróbb részleteket tudhatunk meg, amik, ha ez lehetséges, még szimpatikusabbá tették őket.

Imádtam látni, ahogy egy családként működnek. Imádtam a piszkálódásokat, a vicceket, a bensőséges, vidám hangulatot, és nagyon telibe talált, hogy pont a napforduló keretében emelte ezt ki az írónő.

Alapvetően tehát senki ne számítson bármiféle hihetetlen cselekményre, inkább a szereplők és a kapcsolatok ábrázolása volt itt a cél a spin-off kötetek felvezetésével. Mert bizony temérdek lezáratlan szál maradt, még mindig. (Egészen meglepőek is.)
"And from far away, as if it was carried on the cold wind, I heard the Suriel’s voice.
Feyre Archeron, a request. Leave this world a better place than how you found it."
Pontozás: 5/4

Lya

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése