Leigh Bardugo - Árnyék és csont

Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Ez a könyv már akkor megfogott, mikor megtudtam, mekkora hisztéria és felhajtás van körülötte. Ahány kritikát olvastam, mindben azt láttam, milyen jó, milyen érdekes, milyen újszerű.

A borítója sem volt elhanyagolható, nagyon szép, és miután elolvastam a mögötte lévő oldalakat arra is rájöttem, mennyire illik a történet hangulatához.

"Halkan imádkoztunk, miközben körülöttünk rémálommá vált a világ."

Alina és Mal gyerekkori barátok, közel állnak egymáshoz és szeretik is a másikat (ki így, ki amúgy). Miután felnőnek, bekerülnek az Első Hadseregbe, és ott teljesítenek szolgálatot. Az egyik alkalommal az ezredüknek át kell kelniük az Árnyzónán, az országuk azon területén, amelyet örök, csillagtalan sötétség borít, és ahol emberevő szörnyek, úgynevezett volkrák élnek.

Ravkában a különleges képességgel bírókat grisáknak hívják, ők alkotják a Második Hadsereget, az ő élükön áll Éjúr a, a legerősebb grisa.

Alina az Árnyzónában megmenti Malt a saját, eddig rejtőzködő erejével, aminek következményeképp egyenesen az Éjúr elé viszik.

Éjúr az a karakter a könyvben, akitől az ember csak pislogni tud, és tátott szájjal lapozgatni. Elképesztő személyiség, már a legelső jelenete során is mély benyomást tesz ránk, ártatlan olvasókra. Összetett, és nehéz rajta kiigazodni, a hatalmáról nem is beszélve. Nem a semmiért hívják Éjúrnak.

Nagyon, nagyon remélem, hogy az írónő olyan sorsot kerekít majd neki, aminek örülhetünk.

A főhősünket egyszerűen imádtam. Erős volt, okos, valószerű, és közel sem tökéletes. Ahogy az udvar hatással lesz rá, és átesik egy meghatározó jellemfejlődésen, egyre kellemesebb lesz az ő szemszögéből olvasgatni, de szerencsére mindvégig megőrzi a szarkasztikus humorát.

Tudatosan lavírozik a bájolgó grisák között, és igyekszik észnél maradni, habár ez nem mindig sikerül neki.

"– Te mikor tanultál meg így verekedni?
– Grisa kiképzést kaptam – suttogtam drámai arckifejezéssel. – Ismerem a herezúzás ősi titkát."

A cselekmény pedig… Erre lenne tökéletes az az angol rövidítés, hogy OMG. Mert tényleg, atya ég, ez a könyv művészien ejt pofára mindenkit! Egyik pillanatban még békésen olvasgattam, örültem, hogy Alina végre boldog, és talán mégsem lesz ennek a kötetnek olyan hajtépős befejezése, erre bumm!

Szó szerint falhoz vág a cselekmény, hogy nesze neked édes fiam, átvertelek! Nem sírós értelemben lesz az ember padlón tőle, de nekem össze kellett kaparnom szegény szívem darabkáit, mert én kedveltem azt a szereplőt, akivel Leigh ezt tette.

De a végjátékon kívül is sodró, magával ragadó a stílus és az események sora, a felépített jellemek. Mal és Alina kapcsolatáról kiderül, hogy erősebb, mint hinnénk, és Alina sebhelyének története is szép volt. Nem a semmiből pottyantották elénk ezt a két fiatalt, hogy ők gyerekkori barátok és pont. Ezt mi magunk tapasztaljuk meg az alapján, mennyire törődnek egymással.

"– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian.(…)Nagyot sóhajtott.– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról."

Mielőtt rátérnék arra a kevés negatívumra, amit találtam, még beszélnék a romantikus szálról. Mert… Hű.

Valami végig ott volt a levegőben, amíg Alina a Kis Palotában tengette a mindennapjait, ám ennek ellenére is meglepő volt az a bizonyos csókjelenet. Duplán meglepő, mert pont úgy jött ki, hogy az ember lapoz egyet, és a következő oldal tetején már megy is buli. :)

Emellett viszont a regénynek ez a szegmense keserédes véget ért. Sajnos.

"Kedves Mal! Régóta nem hallottam rólad, ezért feltételezem, hogy feleségül vettél egy jóravaló volkrát, és kényelmesen éltek együtt az Árnyzónában. Ott persze nincs se fény, se papír, hogy válaszolhatnál nekem. Persze az is lehet, hogy új feleséged könyékig lerágta mind a két kezedet."

Ami viszont rossz volt a könyvben, az a sok-sok nyomtatási hiba, és pár megmagyarázatlan rész. A szerző törekedett rá, hogy az olvasók mindent értsenek, és ne maradjon semmilyen kérdés a világfelépítést illetően. Ez nem teljesen jött össze… Legalábbis nekem maradtak fekete foltok.

Ravka térképe

Ezt a hibát számomra orvosolta az az elképesztő tény, hogy egy fantasy regényben, ahol új területek és országok vannak teremtve, a szereplők nem maradnak a hazájukban, hanem felfedezik a szomszédos tájakat is. Mióta vártam egy ilyen young adult könyvre! :D

Nem mondom, hogy hibátlan volt, de az Árnyék és csont közel járt hozzá.

Pontozás: 5/5*

Trailer:

Olvass bele!

Írta: Pocok