"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." - Vavyan Fable

2016. március 17.

James Dashner - Az Útvesztő

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, és az egyetlen, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

El sem hiszem, de sikerült! Körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem el olvasni Az Útvesztőt, de nem igazán jöttünk ki egymással, és inkább félretettem. Nemrég azonban végre valahára volt időm, és ismét megpróbálkozhattam a könyvvel, ami aztán ahhoz vezetett, hogy úgy másfél nap alatt be is fejeztem.
Azt hiszem ez lesz a késő újévi fogadalmam: attól még, hogy egy könyv eleje nem ragad meg, olvasd tovább! 

A történetet tökéletesen felvázolja a fülszöveg, úgyhogy azzal most nem is annyira foglalkoznék (főleg mivel a könyv elejéről csak halvány emlékfoszlányaim vannak), inkább térjünk rá a boncolgatására. :)

Ami engem mindenekelőtt lenyűgözött, az az írásmód és a stílus. A könyv nagy részében leginkább csak kóricálnak A-ból B-be, beszélgetnek és gondolkoznak – tisztára mint A trónok harca -, mégsem éreztem egy percig sem vontatottnak. Persze, voltak benne akciójelenetek, de nem is tudom, talán vagy három-négy darab összesen. Annak ellenére, hogy mennyire az izgalmakra lehetett volna építeni az egész könyvet, az író ezek helyett a kód, az Útvesztő megfejtésére irányította a figyelmet.
"Támadt egy ötlete. Egy szörnyű, borzasztó, rettenetes ötlete. A szörnyű, borzasztó, rettenetes ötletek történetének legrosszabbika."
Nagyon tetszettek még a karakterek is. Thomas kicsit tényleg idealizált, legyőzi a félelmeit, folyton az jár a fejében, hogy a barátai biztonságban legyenek, önfeláldozó, kedves, okos, találékony, stb. Rajta kívül leginkább két mellékszereplő fogott meg, Newt és Teresa.
Newt amolyan helyettes főnök a Tisztáson, de szerintem Thomason és Teresán kívül neki volt a legtöbb esze. Próbált mindig hidegvérrel állni a dolgokhoz, ügyesen lavírozott az érdekellentétek között, és zseniálisan talált köztes megoldásokat. Nagyon jó fej kölyök volt :) Bár nekem van egy aprócska gyanúm vele kapcsolatban.
A másik kedvencem pedig Teresa, az egyetlen lány a Tisztáson. Hát én imádtam. Belevaló, szókimondó és nagyon szimpatikus karakter volt, aki egy percig nem rezelt be a fiúktól, sőt, kettő másodperc alatt helyre tette őket.
"Teresa felállt, Thomast meglepte a bátorsága.
– Azt hiszem, elfelejtette elmesélni azt az aprócska részletet, amikor tökön rúgtam és kimásztam az ablakon.
Thomas majdnem elnevette magát, amint Newt az egyik közelben álló, immár nyakig elvörösödött, idősebb fiú felé fordult.
– Gratulálok, Jeff – mondta. – Most már hivatalosan is te vagy itt az első, akit elvert egy lány.
Teresa még nem végzett.
– Ha így folytatod, te leszel a következő."
Viszont azért akadtak a történetben bakik is.
A Tisztáson össze volt zárva legalább ötven tinédzser fiú, és a legcsúnyább szó, amit kiejtettek a szájukon az a se** volt. Helyette olyan szavakat használtak, mint a „bökd meg”, vagy a „plotty” (remélem, a hangzásukból kitaláljátok, mikre utalnak). Én megértem, hogy ez gyerekkönyv… féle… kicsit mondjuk ahhoz véres… Szóval fiataloknak szóló könyv, és nem lehetett teleírni káromkodásokkal, meg az író iszonyatosan hangsúlyozni akarta, hogy ez egy zárt közösség a maguk saját szokásaival, kifejezéskészletükkel, de könyörgöm! Ilyen körülmények között még egy szende szűznek is kicsúszna a száján egy-két takaros szófordulat, nemhogy egy rakás tizenéves, összezárt srácnak.
Arról nem is beszélve, hogy SPOILER elméletileg ők mind borzasztó intelligensek, ehhez képest lassabb a felfogásuk, mint egy birkának, és a géplények elől bebújnak a FAházba, amikor van egy betonépület, egy fémfelvonó és egy elvileg iszonyú biztonságos börtön is a Tisztáson. SPOILER VÉGE

A szerző eléggé elsőkönyvesnek tűnik, és annak ellenére, néhol mennyire átgondolt a cselekmény, más helyeken rendesen akadnak benne csúsztatások. De ettől eltekintve elég jó kis történetet sikerült összedobnia. :D

Pontozás: 5/4

Írta: Lya
U.I.: A könyvből készült film is! Én először a filmet láttam, és csak azután olvastam a könyvet, viszont egyáltalán nem vett el az élményből. Vannak köztük eltérések, de a maguk módján ugyanazt dolgozzák fel. :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése