Shannon Messenger - Vihar szeli ketté

MEGTÖRT A MÚLT 
ELVÁLASZT A JÖVŐ 
ÖSSZEKÖT A SZERELEM

A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne. 
A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia. 
Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem.

Végre volt időm olvasni a hosszú hétvége alatt, így kezembe is fogtam a megbabonázó borítójú Vihar szeli ketté című kötetet.

A történet Vane-ről szól, a levegőelementálok világát pedig Audra (aki szilf) szemszögén keresztül mutatja be az írónő, így váltva olvashatjuk a két főszereplő gondolatait.
Vane egy átlagos srác - legalábbis annak hiszi magát, amíg az álmaiban látott lány fel nem világosítja arról, ki is ő, és mi is múlik rajta.
Rengeteg akadállyal kell megküzdeniük.

,,– Szilfek vagyunk.
– Szilfek? – Nem erre a válaszra számítottam. Most komolyan, ha egyszer muszáj mesebeli lénynek lennem, igazán lehetnék olyan, amiről legalább már hallottam. – Mi az isten az a szilf?!"

Nem mondom, hogy zökkenőmentesen indult a kapcsolatunk a történettel, mert az első száz oldalig nem igazán tudtam hová tenni. Érdekes volt, hogy végre egyedi könyvet olvashatok, ami nem vámpírokról, angyalokról és társaikról szól, hanem valami egészen különleges fajról. A szilfekről. Ám eleinte nem éreztem magaménak őket (ami szerintem természetes), és aggódtam, vajon sikerül-e az írónőnek megbarátkoztatnia ezzel a világgal.

Jelentem, tökéletesen sikerült. Ez a történet nem csak azért különleges, mert levegőelementálokról szól, hanem azért is, mert ezúttal a törékeny lány védi az erős fiút, és nem fordítva. És a nevek is! Jelentésük van (a vezetékneveknek) és a (főleg a női) keresztnevek annyira szépek!

,,Ezernyi villám csap belém, ahogy a bőröm a bőréhez ér. Már
nem is reszketek. Vastag egyen dzsekije nélkül Audra érintése ezerszer
bizsergetőbb. Arról nem is beszélve, milyen selymesnek és lágynak
érzem hozzám simuló, csupasz bőrét.
Fontos teendő: ellopni és megsemmisíteni Audra dzsekijét, amint
csak lehet."

Imádtam a szilfek világát, a négyféle szelet - északi, déli, keleti, nyugati -, és hogy saját nyelvük van. A tökéletes világfelépítést, hogy mindenkinek megvan a saját szerepe. Az őrzőké, az orkánosztagosoké, a viharhozóké, még a szeleké is.

Onnantól, hogy megkezdődött Vane kiképzése, vált igazán izgalmassá a regény. Vane-nel és Audrával együtt izgultam, nevettem, szorítottam és aggódtam értük. Ó, és igen, egyenesen imádtam, ahogy egymásba szerettek, a csipkelődéseiket, és hogy hogy ébresztették rá egymást bizonyos dolgokra.

"– Rád férne egy zuhanyozás. Felkacag. – Ezt az aromát Eau de Vane-nek hívom. A saját, egyedi parfümöm.
– Hát, úgy bűzlik, mint egy tetem."

Csodáltam Audrát azért, amiért képes volt ennyit nélkülözni. (Tíz évig nem evett és nem ivott!) És hogy akár az élete árán is megvédené Vane-t.
És Vane-t is, amiért leküzdötte magát a lányért. Különösen vicces volt, amikor az ő gondolatait olvashattam. Bírom a srácot.

Audra anyját viszont U-TÁL-TAM. Egy kőszívű, érzéketlen, önző nőszemély. Bah.

A csatajelenet nagyon izgalmas lett, az írónőnek sikerült jól megírnia, és az utolsó oldalakon derül fény az igazságra is, ami nekem nagyon tetszett.
A könyv vége pedig nem kimondottan függővég, de azért tűkön ülve várom a folytatást.

,,Megnyalom az ajkam, összeszedem a bátorságom, hogy kezdeményezzek. Egy icipicit előrehajlolok, és…
Majdnem lerókázom őt, ahogy a szél leránt minket a hegyről. "

Pontozás: 5/4,5
Írta: Sziszi