On Sai - Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Az Apa,randizhatok egy lovaggal? után gyakorlatilag nyargaltam beszerezni a Calderon első részét. Kezdetben még kicsit tartottam tőle, azért mégis csak sci-fi és Arany pöttyös, én pedig egyikkel sem vagyok túlságosan fényes viszonyban, de végül félretettem az előítéleteimet.

Nem csalódtam!

A történet középpontjában Calderon áll, a kattant kapitány, aki a felesége halálát követően maga is öngyilkos akar lenni. Beáll dolgozni, hogy ki tudja fizetni a temetését, de az új munka és új arcok sok-sok meglepetést tartogatnak a számára.

Teljesen magával ragadott az űrkorszak, az összes fura kütyüjével, hajójával és katonai dolgával! (Igen, tudom, gyönyörű szakszavakat használok.) A főszereplőnk őrült és egyben imádnivaló figura, hihetetlen, milyen szinten képes manipulálni az embereket. Nagyon kevés férfi karakter szokott levenni a lábamról a különleges, összetett jellemével, de Calderonnak sikerült. Szépen visszavezetve látjuk, miért lett olyan személy, amilyen, mik voltak az indokai, céljai, és habár tényleg elég sokáig öngyilkos akar lenni, valamiért az eköré csoportosuló jelenetek nagy része baromi felettébb vicces. Akkora idétlenségeket képes kitalálni, hogy az már elképesztő. Viszont az összes hülyesége, manipulatív megmozdulása és pofátlansága mögött tényleg érző lélek.

"Mara apja filozófus, anyja író, Frank, a kibírhatatlan bátyja pedig pszichológus. Továbbá volt még pár szociológus és tanár nagybácsi. Calderon úgy vélte, ha van reinkarnáció, akkor ő örök időkre levezekelte a vétkeit azzal, hogy benősült egy bölcsészcsaládba." 

Tökéletesen passzolt mellé Taina - akit én valamiért mindig Tianának akarok írni, és folyton A hercegnő és a béka jut róla eszembe, pedig totálisan eltérő a két karakter és a sztori is -, ügyesen felvette a kesztyűt Calderonnal szemben, nem maradt alul a szócsatákban. Nagyon tetszett, hogy erős női szereplő, bátor, okos, és nem érdeklik a konvenciók, megy a saját feje után. Igazán független és csodálatra méltó.

"Az öregúr az első húsz percben egyszerűen dühöngött, a második húszban pedig a tiszti erényekről szónokolt. Taina a faliórára pislogott. Mamamoto nagyapa is a negyvenedik perc táján kezdett kimerülni. Úgy látszik, ez általános jelenség."

Rajtuk kívül bőven akadtak még mellékszereplők, egy egész hajónyi, és még azon túl, akik mind-mind borzasztóan érdekesek. A pszichológus, aki egyszer leüvölti Calderon fejét, majd segíteni akar neki, a lakberendező, akivel sajnos nem találkozhattunk „élőben”, Oregon, a nemesek, a másik öngyilkosjelölt tudós, s a többi.

"Nincs jobb, mint pszichológusokat verni. Calderon úgy vélte, máris sokat tett a mentális egészségéért."

Nem csak a karakterek, de a cselekmény is magával ragadó volt. A könyv olvastatta magát, egyre-másra rántott bele az újabb és újabb különleges, nevetséges vagy izgalmas helyzetekbe, Calderon pedig az agybaja ellenére is lenyűgözően lavírozott a kényes szituációk között.

Imádtam, ahogy szépen lassan összeálltak a darabkák, ahogy rávezettek minket, hogy Calderon néha érthetetlen cselekedetei mögött milyen szándék húzódik. Annyira sodró és gyors a cselekmény, vagy legalábbis számomra az volt, hogy egy idő után rá kellett vennem magam a figyelmesebb olvasásra, különben elsiklok az apró részletek felett, és pár oldal múlva teljesen lemaradok.

A világfelépítés nem volt különösebben elemezgetve, beledobtak a sűrűjébe, és magunknak kellett rájönni, mi micsoda, hogy működik. Szerencsére nem volt nehéz dolgunk. :)

Engem On Sai a Calderonnal és a másik YA könyvével megvett kilóra. Kész. Ennyi. Innentől kezdve bármit tesznek elém, ha On Sai, olvasom. :) 

Még a sci-fit és az Arany pöttyöt is megszerettette velem. (Na, jó, utóbbit azért még fenntartásokkal kezelem.)

Pontozás: 5/5

Írta: Lya