Egy bogaras könyvmoly vallomásai

Ahogy minden embernek megvan a maga heppje a környezetével és az életével kapcsolatban, úgy a könyvmolyok is rendelkezhetnek sajátos dilikkel a könyveket és az olvasási szokásaikat illetően.

Vannak köztünk kezdő, vagy részmunkaidős molyok, akik szeretnek olvasni, de ritkábban teszik, vannak mániákus molyok, akik már vadásznak a könyvekre, és évente több tucatot képesek elolvasni, és vannak hardcore molyok, akik 24 óra alatt akár kettő háromszáz-négyszázoldalas téglát is lenyomnak, nem telik el nap olvasás nélkül, minden szabadidejüket arra fordítják.

Én szerényen a mániákus molyba sorolnám magam (vagy mostanában talán inkább részidős, olyan ritkán akadt a kezembe bármilyen regény), és csak a saját hóbortjaimról tudok nyilatkozni.

Ezeket is, gondolom, embere válogatja. :)

Legalább kéthavonta át kell rendezni a könyvespolcot.

Szeretem a változatosságot, és ezt bizony a könyvespolcom is érezheti, mert imádom rendezgeti. Mások a szobájuk díszítését váltogatják évszakonként, én a könyveimet pakolom A-ból B-be, mikor melyik borítót rakva előrébb, mert éppen az tetszik.

Egyszer az angol kiadású Harry Potter sorozatot állítottam fel, és döntöttem srégen a falnak a polcon. Nagyon királyul nézett ki, mindegyik borító látszódott, de hetekig attól rettegtem, hogy valamelyik megborul, és két métert zúgnak a föld felé. Harry Potterék nem zúgtak, csak egy fél évvel később a Bolondok hercegének egy keménykötésű kiadása. Azóta is megkönnyezem, ha látom, ráférne egy baleseti sebészet.

Vigyázz, spoiler!

Ismeritek azokat a gonosz embereket, akik direkt lelövik a legnagyobb poénokat, elmondják a legdurvább csavarokat? Ami még ennél is rosszabb, az az internet. Elég gyanútlanul böngészned a kedvenc könyves oldaladat, vagy beírnod a Google-be valamit, és bármikor, bárhol belefuthatsz egy óriási spoilerbe.

Erre tökéletes, bár nem éppen könyves példa a Trónok harca tv-s sorozat. SOHA ne netezz, amíg nem láttad az új részt.

Kölcsönadom, de nyolc szemed rá!
Sosem adtam szívesen kölcsön a könyveimet, még a borzasztóan rossz daraboktól is félve váltam meg arra a néhány hétre, amíg elolvasták őket. Az rendben van, ha a sajátjaim közül az egyiknek véletlenül meghajlítom a borítóját, vagy valami sátáni késztetésből szamárfülezek egy lapot, de ha más teszi ezt… Az halál fia.

Szerencsére azért még vannak emberek, akik megbecsülik a könyveket, és akiknek nyugodt szívvel adom oda bármelyik regényemet akár hosszabb időre is. (Ilyen Sziszi is. Volt már rá példa, hogy jobb állapotban kaptam vissza a könyvemet, mint ahogy elvitte. Szó szerint.)

Kölcsönbe adom, nem ajándékba!

Semmi bajom vele, ha valaki vigyáz a könyveimre és hosszabb ideig nála van néhány, de amikor ÉVEKIG színét sem látom egy-egy darabnak, akkor már felmegy bennem a pumpa. Ennél még jobb, ha rákérdezek az illetőnél, hogy ugyan, visszaadná-e, és azt feleli, persze, amint megtalálja.

Ilyenkor egyszerűen hazajövök, és lemarom a falat.

  

Jó könyv, rossz forgatókönyv.

Oké, tudom, hogy nem leányálom vászonra vinni egy bestsellert, megvannak a maga nehézségei, viszont az egész fandom sikítva fetreng a földön, mikor lehetetlen zöldségeket építenek be a sztoriba. Van egy jó váza a történetnek, és lehet, hogy négyszáz oldalon van kifejtve a cselekmény, tele világmagyarázattal, de könyörgöm… Ha nem tudják megcsinálni, ne ijesztgessenek minket.

Ennél csak az a rosszabb, ha eleve az alapanyag sem a legjobb, és abból próbálnak filmet készíteni.

Nem kell meglepődni, amikor a kritikusok lehúzzák.

Ne szóld le, amit olvasok!

Ha van valami, amitől hidegrázást kapok, az az ítélkezés. Amikor valaki sokat olvas, de nem szépirodalmat, hanem mondjuk YA vagy sci-fi könyveket, szembejön vele egy "művelt" ember, és csípőből elítéli, mert "igénytelen" ponyvaregényekre pazarolja az idejét. Erről a témáról már korábban írtam egy bejegyzést a blogon, úgyhogy itt nem nagyon részletezném. 

Várakozás után tudatlanság?

Lehet, hogy egyedül én vagyok ennyire szenilis, de ha egy picit is bonyolultabb könyvet olvasok, és annak másfél, két év után szerzem meg a folytatását, teljesen el vagyok veszve. A Csontszüret után körülbelül másfél év telt el, amíg el tudtam kezdeni A mímes rendet, és a szereplők felére alig emlékeztem, nemhogy a világfelépítésre.

Nektek mi a dilitek? :)