Licia Troisi - Aldibah homokórája

Sofia, az utolsó sárkányok leszármazottja és hatalmuk egyik örököse még mindig nem pihenhet. Épp csak véget ért az Eltanin gyümölcséért vívott harc, amikor egy messzi városban rettenetes dolog történik… Veszélybe kerül a varázslatos Kő is, amelyet a Világ Fájának energiája táplál. Újabb küldetés vár hőseinkre: Sofia és hűséges társai ezúttal a bajorországi Münchenben veszik fel a harcot a gonosz sárkánykígyó, Nidhoggr ellen. Mindenekelőtt egy régesrégi ereklyét kell megszerezniük, Aldibah homokóráját, amelynek segítségével visszaforgathatják az időt, s így talán sikerül megmenteniük a világot…

"A fekete villámok alkotta ketrec szétfoszlott, és Lidja a földre esett. Fabio még egyszer lesújtott Nidára, nagy vágást ejtett a hátán, majd Lidjához futott. - Gyere, nem maradt más, csak a menekülés - sziszegte, Elszalasztottá a lehetőséget és ez felbőszítette. Ha ez az ostoba liba képes lett volna vigyázni magára, vagy egyedül elbírt volna az ellenfelével, akkor végre rendezhette volna a számlát Ratatoskrral. De így most nem megy. Lidja lassan felkelt, és a fejét rázta. - Mozogj már! - sürgette a fiú, mielőtt a hátára mért hatalmas ütés le nem terítette Ratatoskr. De nem adhatta át magát a fájdalomnak: összeszorított foggal feltápászkodott, miközben a csípőjénél fogva tartotta Lidját. - Menjünk! - mordult rá, és előhívta Eltanin szárnyait, amelyek varázsütésre megjelentek a hátán. Lidja nagy nehezen követte a példáját. Mindketten felrepültek. Azonban Nida és Ratatoskr nem adta fel. Eszük ágában sem volt. Egy ugrással az égben termettek, és fekete villámsugarakat árasztva támadtak tovább. Vigyázva, hogy ne süllyedjen lejjebb, Fabio megfordult, hogy saját sugaraival hárítson, de mindhiába." - (Részlet)

---------------------------------------------------------------------------

Hű, hát fogalma sincs, hol kezdjem. Nem, még mindig nem sikerült megszeretnem a sorozatot. Talán azért is írok mostanában ilyen szőrszálhasogató kritikákat, mert elvesztettem a hitem a fantasy regényekben. 

Ez a rész izgalmasabb és érdekesebb volt az előzőknél, de csak egyetlen dolog miatt: időutazás. 

Ez már magában is egy fantasztikus téma (lásd: Kerstin Gier: Időtlen szerelem sorozat), de Liciának még mindig nem sikerült a maximumot kihoznia magából. Tudom én, hogy ennél sokkal jobb írónő. 

Az időutazásban talán a legérdekesebb, hogy milyen hatással vagyunk a jövőre. Nos, ez itt bénán lett megírva... Meg az, ahogy az illető meghal, aztán mégsem... Frászt kaptam. 

Szereplők. 

Sofia. Komolyan kezdem megkedvelni. Bátrabb, erősebb ügyesebb. Jelentős karakterfejlődésen esett át, és ez tetszik. Néha előtört a sötét énje, olyankor csak vertem a fejem a falba, de alapjáraton most teljesített a legjobban. 

Lidja. Csöppet önfejű volt, és mindig kiabált. De persze még mindig szeretem. Jellemileg Fabioval nagyon hasonlítanak. 

Fabio. Jaj, gyermekem... Te olyan szerencsétlen vagy. (többet nem is fűznék hozzá) 

A professzor. Meg kell hogy dicsérjem, mert visszafogta magát. Sofiával szemben. Talán mert beleszeretett valaki másba. Igen, ez lehet az oka. Ezért dobta a fogadott gyerekét. 

Karl. Róla sokat nem árulhatok el, de amúgy engem csak idegesített. Olyan... olyan... értetlen. 

Effi. Róla sem mondhatok sokat, csak annyit, hogy megkedveltem. Az elején nem bírtam, de út közben fontos részéve vált a csapatnak. 

Nida és Ratatoskr. Komolyan, hogyan adhat valaki ilyen nevet az egyik gonosznak. Ratatoskr. Toskrrrrr.... Ezzel lehetne riogatni a gyerekeket éjfélkor. Lényeg: furfangos, okos, erős ellenfelek. És kellően gonoszak is. 

Nidhoggr. Annyira nem vállal nagy szerepet ebben a könyvben. Gondolom, a háttérben munkálkodik. 

Cselekmény.

Jó volt. Jobb, mint eddig. Izgalmas volt, ami fontos. Nem mondom, hogy annyira csavaros, de azért nem túl lapos. Fejlődést mutatott. :D 

Szerelmi szál. 

VÉGRE!!! Fabióban megmozdult valami. 

Humor. 

Ööö... Hol? 

Borító.

Ezt korábban elfelejtettem említeni. Lehet, hogy magát a sorozatot nem szívlelem, azért az tény, hogy elég szépek a borítók. Bár máig nem értem, mi az a ruha Sofián... 

Összesítésben jó volt. Jobb, mint ezelőtt. Most már megkaphatja a gyenge 3,5 pontot. 

Aminek pedig utána néztem: 

Sok része van. Szerintem 6 kötet lesz összesen. Ebből eddig az a három jelent meg magyarul, amiről kritikát olvashattatok. A negyedik: 

Pontozás: 5/3,5

Írta: Pocok

U.I.: Hallelujah! Most elég sokáig nem kell ennek a sorozatnak a közelébe mennem :D 

Licia Troisi - Idhunn fája

Sziasztok!
Ez a bejegyzés a Sárkánylány sorozat 2. részről fog szólni. :)
Igen, vége sikerült befejeznem egy könyv olvasását, úgy tűnik, mostanában nem nagyon boldogulok ezzel a tevékenységgel. Mire belekezdek egybe, már egy másik fog érdekelni. Hjaj.... Még magamnak is fárasztó vagyok.
Tehát, emlékeztek még a korábbi kritikámra? A Sárkánylány 1. részéről? Ha nem, de mégis képben akartok lenni, akkor ITT elolvashatjátok.

Sofia egyike a kiválasztottak. Benne ősidők óta szunnyadó, legendás sárkányok lelke él tovább. A nehéz sorsú árva kislány életét nem könnyíti meg Thubantól, a sárkányok leghatalmasabbjától kapott öröksége, de idővel elfogadja a fantasztikus kihívást. Új barátai segítségével felveszi a harcot Nidhoggr, az ébredő, félelmes, gonosz kígyó ellen, aki a világ fölötti hatalomra tör. Most a Professzor a harmadik Sárkányos keresésére indul, és magára hagyja Sofiát és barátnőjét, a szintén Sárkányos Lidját. A lányok számára a legjobb rejtekhelynek egy cirkusz ígérkezik. Sofia, aki sosem szerette a cirkuszt, egyik napról a másikra Beneventóban találja magát, a porondon, nyakig habostortában, bohócnak öltöztetve. És a turné állomáshelye is olyan különös... Benevento kövei titkokról regélnek. Egykor itt állt a boszorkányok szent fája, amely körül félelmetes szertartások zajlottak. De vajon tényleg boszorkányok voltak? És az a fa, Idhunn fája megtalálható-e még? És mi köze a Sárkányosokhoz, a Világ Fájához, és a gyümölcsökhöz, amelyeket a gonosz Nidhoggr mindenáron meg akar kaparintani? A lányokat rémálmok, látomások, előérzetek gyötrik. Hamarosan megbizonyosodhatnak, hogy az ősi ellenség, Nidhoggr bizony a közelben van. A helyzetet nagyban bonyolítja egy különös, flegma fiú, aki egy nap felbukkan a cirkusznál, s akibe Sofia első látásra beleszeret...

Licia Troisi - Thuban öröksége

Sziasztok!
Honey-val nemrég könyvtárat látogattunk, és ott szereztem meg ezt a könyvet. Akiket kérdeztem, mind azt mondták róla milyen jó meg milyen érdekes. Én ezt egy kicsit átfogalmaznám.

Sofia egy római árvaházban él. Ő az, aki senkinek sem kell: 12 éves elmúlt, reménye sincs, hogy ennyi idősen örökbe fogadják. És ugyan kinek kéne egy magafajta szerencsétlenség, akiből még a sorstársai is csúfot űznek, és a szigorú apácanővéreknek is csak bosszúságot okoz? Sofia már rég beletörődött, hogy ő egy nagy nulla, sőt, dupla nulla, akinek az élet nem tartogat semmi jót. Álmaiban azonban csodás márványvárosban jár. Mit jár!? Repül! Ő, a jelentéktelen kis senki, aki a valóságban retteg a magasságtól. És még számtalan más dologtól. Gyakorlatilag mindentől. 

Egy nap furcsa idegen érkezik az árvaházba. Egy különös antropológia professzor, aki egyenesen őérte jött. Új otthona egy szépséges tó felett emelkedő villa, amelyet egy különös fa köré építettek. Nagyon különös az a fa. És nagyon öreg… 

A professzor megismerteti Sofiával a múltját. A kislány nem más, mint a csodálatos sárkánykirály, Thuban örököse. Születése óta viseli homlokán a jelet, a Sárkányosok anyajegyét. De az ősi ellenség, Nidhoggr, a gonosz szárnyas sárkánykígyó is felébredt földalatti börtönében, és hívei már akcióba is léptek… A titokzatos, sok ezer évre visszanyúló mágikus múlt megpecsételi Sofia sorsát, ami elől legszívesebben elmenekülne. De kénytelen megbarátkozni a ténnyel, hogy ő, a duplanulla, mindentől rettegő, kétbalkezes pupák valójában kiválasztott. Meg kell küzdenie a gonosszal.