Sziasztok!Régen jöttem már valami összefüggő, kifejtős, normális kritikával. Most megpróbálok összehozni egyet :) Ezt a könyvet teljesen véletlenül sikerült elolvasni. Mivel mostanában nem nagyon vettem VP-seket a kezembe, inkább csak macerásabb olvasmányokat, elég hamar elolvastam. Már csak azért is, mert egy könnyed, semmi kis regény volt. Csodálatos alapötlettel.
Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.
