Rachel Vincent - Kóborok

Sziasztok!

Drága bloggertársam, Honey, nemrég a szülinapomon meglepett Rachel Vincent Stray c. könyvével, én pedig pár hét múlva teljesen belemerülve, alig két nap alatt elolvastam. J

Így utólag belegondolva Honey-nak meglehetősen jó érzéke van a klassz könyvek kiszúrásához, tőle kaptam a Csontvárost, és ő figyelt fel A tigris átkára is (ez utóbbi a két kedvenc könyvem).

"Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!"

Hosszú ideje szemeztem a sorozattal, de nem mertem belekezdeni. Nem csak azért, mert sok részes, és eleve nagy a lemaradásom a várólistámmal, hanem mert lerítt róla, hogy ez most más VP-s.

Igazi YA könyv volt, a határokat feszegetve. Vagyis tényleg más. Határozottan más.

A történet ott indul, hogy a főszereplőt, Faythe-t megtámadja egy kóbor az egyetemen. Faythe a fülszöveghez híven szétrúgja a másik vérmacska popsiját orrát, ám utána nem sokkal megjelenik egy régi ismerőse, Marc, hogy hazarángassa az apja parancsára.

A napokban eltűnt a nyolc termékeny nőstény vérmacskából egy – majd később még egy -, így Faythe családja meg akarja óvni a lányt, aki viszont szabadulni akar, mondván, képes magát megvédeni.

A könyvnek nem volt valami nagy cselekménye, fordulat is talán egy vagy kettő akadt benne, inkább a stílusa volt lehengerlő.

Az elején, amikor Faythe hazatér, és ismét találkozik a régi barátaival, családjával, a szerző bemutatja nekünk a vérmacskák világát. Úgy emlékszem, ez körülbelül a könyv harmadánál egy kicsit tovább tart. DE! Így sem unalmas.

Tehát Rachel szépen felépíti a világot Faythe elszórt monológjaiból, mi pedig egyre jobban megismerjük a szereplőket és a "mitológiát".

A főszereplőnk, Faythe, egy meglehetősen független, bátor, szókimondó, erős lány, nem tesze-tosza, nem idióta, és látja a fától az erdőt… Általában. Számomra elfogadható hősnő volt, a tettek mezejére lépett, ha kellett, ám a száját tényleg soha nem képes befogni. Kiáll az apjával szemben – ami itt nagyszó – és védelmezi a társait, vagy móresre tanítja őket, ha a körülmények ezt igénylik.

Régi ismerőse és expasija Marc, aki ugyebár elmegy Faythe-ért az egyetemre. Nekem ez a pali az elején egy komplett marhának tűnt. Minden apróságért képes felkapni a vizet, megsértődik, butaságokat csinál, és mikor Faythe-nél elszakad a cérna, még neki áll fentebb.

De a vége felé, mikor komolyodnak a dolgok, már sokkal szimpatikusabb lesz. Érződik, mennyire szereti a főhőst, mit meg nem tenne érte, stb.

Marc után ott vannak még Faythe szülei.

A monológok és a hazarendelés után úgy gondoltam, tipikus agyalágyult felnőttek lesznek, klisések, meg ilyesmi. Apuka kemény, nem érdekli semmi, csak a falka, anyuka meg Martha Stewart 2. Kellemeset csalódtam.

Igenis különlegesek és egyéniek, az első benyomás után a kép kitisztult.

Faythe-nek ezen kívül még négy bátyja is van, akik előtt simán rohangászik meztelenül.

A fiúkat én alig tudtam megkülönböztetni, hogy akkor most ki a farmer, ki az ügyvéd, ki a szökött gyerek… Csak a legkisebbet tudtam mindig, kicsoda, mivel ő Marc szerelmi riválisának, Jace-nek volt a legjobb barátja.

Mint azt már korábban is mondtam, a cselekmény lassabban indul be, de miután Faythe belecsöppen a sűrűjébe, meglódul a dolog. Nem lesz olyan überizgalmas, mert az izgalom túlzottan nem jellemző a kötetre, inkább érdekes, és... vérmacskás. :D

Ami miatt más ez a könyv a többi Vörös pöttyöstől, az az ajánlott kor. Sokkal felnőttesebb és komolyabb hangvételű a társainál, volt benne szexjelenet, és a témájában elég nyomatékosan részt vesz a nemi erőszak dolog is, plusz rávilágít a felelősségtudatra, hogy az embernek a korával és – ebben az esetben – a származásával együtt néha muszáj megtennie dolgokat, akármennyire is független akar lenni, nem lehet elrohanni a kötelességek elől. És nem is szabad.

Faythe egy fokkal felnőttebb lesz a történtek után, átértékeli a kapcsolatait, az életét, az egyetemet, a jövőjét.

Visszakanyarodva a cselekményhez.

Jó volt Faythe szemszögéből olvasni a történteket, bár nem volt falkaparósan izgalmas, szemkidüllesztően fordulatos, azért elég akcióban, verekedésben, romantikában, lendületben, humorban lehet része annak, aki megveszi a könyvet.

A vérmacskák világa lenyűgözően felépített, valami egészen más, nem vérfarkas, szellem, vámpír, zombi, vagy hasonló lerágott csont terpeszkedik a főszerepben.

Nem, itt vérmacskák vannak a középpontban, egy egészen új csapat, akik változatosságot hoznak a fantasy világába. 

Lelkem minden sötét zugában bosszúterveket forraltam, képeket a fájdalomról és megaláztatásról, amelynek az első adandó alkalommal kiteszem majd őt.
Nos, igen, ez vagyok én. Csupa báj és kellem.

– Én tudom, mikor kell abbahagyni, Faythe. Akkor hagyom abba, amikor a szívem súgja, hogy nincs esély a sikerre. De nem mondja. Még nem. Rólad még nem.

Kérd a lehetetlent, aztán érd be azzal, amit valójában akartál volna.

A filmekben mindig ezekben a pillanatokban fordul minden rosszra. Az árnyékok közül kinyúl egy szőrös kéz, és torkon ragadja a kíváncsi, de agyatlan hősnőt, és miközben ő az utolsó lélegzetét egy sikolyra pazarolja, a gonosz szadista kacajban tör ki.
A filmek és a valóság között annyi volt a különbség, hogy a valóságban én voltam a szőrös szörny, és ha valaha is sikoltoztam, az csak dühömben történhetett.

Annyira nincs irányérzéke, hogy azt is csodálom, az anyja hasából kitalált.

Szóval, te vagy a börtönőr? Hogy lehet ilyen állásba jutni? Válaszoltál egy kiemelt hirdetésre? Keresünk egy vérmacskát, picike aggyal és még kisebb szívvel? Vannak juttatások? Fogászat esetleg? Mert arra szükséged lesz, ha majd egyenként kitördeltem a fogaidat.

Összegömbölyödtem az ágy fejénél, és egy fodros kispárnát húztam az ölembe. Ez is egyike volt azoknak az értéktelen dísztárgyaknak, amik semmire sem jók, csak hogy útban legyenek.Anyám vette, feltételezve, hogy csak mert petefészkem van, mindjárt szeretni is fogom. Igaza lett, bár más okból: akkor használtam, ha valamit muszáj volt püfölnöm.

Pontozás: 5/4
Írta: Pocok