"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." - Vavyan Fable

2013. július 14.

Simone Elkeles - A vonzás szabályai (2.)

Sziasztok!
Újabb rövidke könyvkritika tőlem. Ezúttal az egyik kedvenc sorozatom második részével, A vonzás szabályival jöttem. :) Egyébként a Tökéletes kémia folytatása. Az utolsó rész címe: Láncreakció.


A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út.
Vajon mindketten túlélik a közeledést?


Az első részért egyszerűen odáig voltam, így nem volt kérdés, a második részt is rögtön megvettem, és nagy elvárásokkal fogtam neki.
Valahol belül féltem tőle, hogy nem fogja ugyanazt a varázst visszaadni, hogy teljesen olyan lesz az egész, mint Alex és Brittany, csak itt most Carlos és Kiara között.
És tudjátok mit? NEM!
Carlos nem Alex, bár az imádni való Fuentes vonások megvannak benne is! :D Carlos magasról tesz a szabályokra, csúnyán beszél, és pimasz. Na, és tisztában van az adottságaival...
És Kiara szöges ellentéte Brittany-nak. Kiara szeret kocsikat szerelni, hegyet mászni, bő pólókban jár, mindig összefogva hordja a haját.

Ezen a könyvön is rengeteget nevettem, izgultam és könnyeztem. Nagyon tetszik, hogy az egész sorozat egy családról szól, így néha-néha Alex és Brittany is feltűnik a színen, bár egyértelműen nem rajtuk van a hangsúly.

Simone írásában azt szeretem annyira, hogy nem megy rá nagyon a leíró részekre. Nem tömi tele velük a könyvet. Inkább a belső monológokra fekteti a hangsúlyt, és csak annyi leírást tesz bele, amennyi szükséges. Viszont az, ahogyan az érzéseket leírja, ahogyan megeleveníti a két szereplőt! Valami fantasztikus!
Megvannak a hibáik, és nagyon szépen ki van dolgozva a jellemük.
Amikor Carlos szemszögéből olvashattunk, akkor simán el tudtam képzelni, hogy tényleg egy mexikói srác írta, ugyanígy Kiara szemszögéből is :D

Kiara legjobb barátja Tuck (a könyv első 50 oldalában azt hittem, hogy meleg, utána azt, hogy nem, végül kiderült, hogy de :DD), és ez a barát rengeteg vicces jelenetet okoz majd a könyvben! :D
Egyébként Brandont is nagyon megszerettem! :)

Mindamellett, hogy a könyv tele van pikáns jelenetekkel, romantikus (nem az a csöpögős fajta), és letehetetlen, tanulságot is hordoz. :)
Vigyázat, a könyv végére szerelmes leszel! 

Rövid kis kritika lett, de kárpótlásul itt van néhány kedvenc idézetem:


– Focizol ? – kérdezi Brandon. – Nem. – Baseball? – Nem. Brandon nagyon belemelegedik a kérdezősködésbe, és addig nem fogja abbahagyni, amíg a megfelelő választ ki nem sajtolja Carlosból. – Tenisz? – Nagy nada. – Akkor meg mit sportolsz? Carlos leteszi az ételt. Jaj ne! Ravaszul csillog a szeme, amikor kiböki: – Vízszintes tangót. Anyának és Brittany-nek a torkára szalad a falat. Apa olyan figyelmeztető hangon szólal meg, amelyet csak a legnagyobb túlkapásokra tartogat: – Carlos... – A tánc nem is sport! – mondja Brandon Carlosnak, észre sem véve, milyen döbbenten ül mindenki az asztalnál. – Ha én csinálom, akkor az – közli Carlos. Alex feláll, és összeszorított fogai közül szűri a szavakat: – Carlos, beszélnünk kell. Négyszemközt. Ahora. Alex bemegy a házba. Egy pillanatig úgy tűnik, Carlos nem fog utána menni. Habozik egy darabig, de aztán a széke megcsikordul a terasz kövezetén, és elindul a bátyja után. Hú, ez nem lesz valami kellemes! Brittany a tenyerébe fekteti az arcát. – Szóljatok, amikor vége a vitának! Brandon ártatlanul csillogó szemmel fordul apa felé: – Apa, te tudsz vízszintesen tangózni?
(…) – Azt hiszem ennyi. Kérdés? – Igen, egy van. – Zsebre vágom a kezem, és elgondolkodom, vajon mennyi időbe telik a professzornak rájönnie, hogy nem bírom a szabályokat. Semmilyen szabályt. – Mi történik, ha szarok a kurva szabályaira?
– Még a halál árnyékában is okoskodsz. Soha nem hagyod abba? – Nem hát. Része a sármomnak.
(…) Tuck jelenik meg egy rózsaszín szegfűcsokorral teli vázával, meg a hozzákötözött lufival, amin a következő felirat áll: AZ ORVOSOK ÖTVEN SZÁZALÉKA AZ ÉVFOLYAMÁTLAG ALATT VÉGEZ – REMÉLEM, JÓL SIKERÜLT A MŰTÉT!
– Kiara, te meg miért nézel ki úgy, mint egy lány? – kérdezi a nővérétől tele szájjal.
A vonzásnak nincsenek szabályai.


Legszívesebben kimásolnám az egész könyvet!:D
Már alig várom a legfiatalabb Fuentes történetét! :)

Pontozás: 5/5*
Írta: Honey:)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése