Szörnyek tengere, avagy Hollywood megint próbálkozik

Sziasztok!

A napokban hosszú idő elteltével sikerült ismét beszabadulnom egy moziba, nem is akármilyen filmre: Percy Jackson és a Szörnyek tengere, mellesleg 3D-ben!

Láttam jónéhány ígéretesnek tűnő előzetest is, viszont most nem erről szeretnék beszélni.

Milyenek is manapság ezek a filmfeldolgozások?

Mostanában egyre gyakrabban olvasni róla, hogy sok filmstúdió halomra vásárolja a nagysikerű könyvek jogait, hogy aztán két-három év elteltével széles vásznon megtekinthessék a rajongók.

Természetesen eleve nem mindegyik fandom kultiválja a hasonló adaptációkat, hiszen ha egyszer látják a filmes változatot, utána már maga a történet is másképp fog majd a fejükben élni.

Emellett minden fannak más elképzelése van a szereplőkről. Mégis mennyi annak az esélye, hogy nem lesz egy karakter kiválasztásából akkora huza-vona, mint a Csontvárosból ismert Jace esetében?

Rengeteg rajongó elfogult a könyvekkel szemben, ha nem az ő fantáziájuknak megfelelő színészeket választják ki, néhányuk szemében már az elején bukta lesz a film.

De nem csak a színészeken múlik egy-egy adaptáció sikere. Ott van még a forgatókönyv kérdése is.

Hiszen, ha a fanok által leginkább imádott jeleneteket, karaktereket kihagyják, gyorsan negatív véleményekkel lehetnek gazdagabbak a gyártók.

Egyszóval borzasztó macerás egy bestsellerből filmet készíteni, ennek ellenére, mint azt már korábban is mondtam, egyre gyakoribbak a próbálkozások.

Kezdésnek például ott volt Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiájának első része.

A Rubinvörös nem törzsgyökeres amerikai mű, viszont nagyon nagy hírnévnek örvendhet, méretes rajongótábora van nemcsak külföldön, de kis hazánkban is.

A film esetében nem zajlott ugyan minden az eredeti történet szerint, de azért nagyban tartották magukat hozzá. A színészek (nekem) nagyon szimpatikusak voltak, bár Honey kapásból kiröhögte Gideont a fülei miatt (xD), és a játékuk is jó volt.

Ezzel szemben a Lenyűgöző teremtmények feldolgozásával már nem kifejezetten voltam megelégedve.

Azzal szemben, hogy az egyik kedvenc szereplőmet (Boo Radley-t, a kutyát) kihagyták, a film forgatókönyve sem stimmelt. Rengeteg mindent átírtak, a világfelépítést azok, akik nem olvasták a könyveket, talán nem is érthették, és az utolsó jelenet… Mi köze… Mi a… Ilyen nem volt a regényekben! Elő se fordult!

Mondjuk, azért akadnak jelentősen könyvhű adaptációk is, példa erre Isaac Mariontól az Eleven testek feldolgozása. Nagyon szépen megírták a forgatókönyvet, nem hagytak ki fontos részeket vagy fontos karaktereket, ha nem fértek bele az időbe, egyszerűen kevesebb szerepet kaptak.

A Percy Jackson sorozat második része sem a nagyon elbaltázott, sem a pont eltalált kategóriába nem illik.

Igaz, régen olvastam már a Szörnyek tengerét, de azért arra emlékeznék, ha bizonyos személyek meghaltak volna, vagy Grover menyasszony helyett szobalánynak öltözött volna.

Hallottam róla, hogy mivel az előző részből, a Villámtolvajból nagyon sok jelentős infót kihagytak, a Szörnyek tengerének rengeteget kellett pótolnia, megmagyaráznia. Ez azért látszott.

Számos helyen eltértek az eredetitől, vagy éppen megváltoztattak dolgokat. Viszont itt nem ütött akkorát, mint a Lenyűgöző teremtmények esetében. Ellensúlyozták az izgalommal és a humorral, ami habár a Lenyűgöző teremtményekben is megvolt, nem ilyen jelentősen.

A Percy film azért sikerült eladhatóra, a rajongók körében elfogadhatónak, mert visszaadták a könyv hangulatát, a poénokat, az akciót.

Oké, voltak benne röhejes elemek. Ott van az az apró furcsaság, hogy ha valaki valami fontos ügyben jár el, valami nagy hőstettet készül végrehajtani, akkor kalandra megy. Nem küldetésre, vagy valami ilyesmi. Nem. Kalandra.

Ez így leírva annyira nem durva, de a moziban ülve majdnem felhorkantam a kifejezés hallatán.

Ezen kívül nevetségesen könnyen találják meg az ellenség hajóját, Hermész pedig szintén nevetségesen segítőkész. Istenhez képest azonnal pattan, amint Percy füttyent. Olyan tárgyakkal ajándékozza meg őket, mint a kémes filmekben. A négy ágtáj szelei, bármit eltüntető ragasztó… Még bénább, hogy mindig olyan helyzetekbe keverednek, ahol pont ezekkel tudnak nyerni.

Van mondanivalója is. Az elfogadás, a testvéri szeretet, hogy az ember bízzon magában. De még ezek is… furcsán lettek előadva.

Mindezekkel szemben a második Percy film egyáltalán nem rossz. Nagyon vicces, sok benne az izgalom, a meglepetés (például mikor egy küklopsz barlangjában a halálos veszélytől tíz méterre Clarisse képes előkapni egy fényképezőgépet és lefotózni a női rucikba bújt szatírt… ), a humor, az érzelem.

Nem mondom, hogy olyan hiperjó a színészi játék, mert én érdekes módon éppen Logan Lermantól nem számítottam volna bakizásra. A Villámtolvajban ügyesebb volt. 

Megéri kiadni a pénzt a mozijegyért, és lehet élvezni is filmet. A Percy fanoknak természetesen kötelező! :D

Írta: Pocok