Isaac Marion - Eleven testek

Sziasztok!

Az Eleven testek filmet már korábban láttam, még a könyv olvasása előtt. Sokat hezitáltam a kötet megvételén, mert a "mozgó" változat annyira nem nyűgözött le. Persze tetszett, romantikus volt meg izgalmas, de nem áttörő.  

Végül a Könyvhéten beleszaladtam a regénybe, megvettem, a héten pedig végre sikerült is kiolvasnom XD

"R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi hulla.
Egy elhagyott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük.
Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni..."

Mint azt már említettem, hamarabb láttam a filmet, mint ahogy a könyvet olvastam, így nagy meglepetés engem nem ért.

Amire viszont utólag már figyeltem: egy Hollywood Hírügynökséges kritikában hallottam, hogy az egész tiszta Rómeó és Júlia. Ezután természetesen állandóan kerestem a Shakespeare műre utaló részleteket, szereplőket, helyzeteket.

És tényleg!

Azon kívül, hogy a főszereplők Julie (alias Júlia) és R (alias Rómeó), R legjobb barátja egy M (alias Mercutio)  nevű fickó, és a könyv elején R-nek "felesége lesz"(feleség alias Rosaline). A történet során R és Julie (vagyis Rómeó és Júlia) nem lehetnek együtt, mert… gyakorlatilag más fajhoz tartoznak. Julie ember, R meg zombi. Ez bizonyos szempontból értelmezhető úgy, hogy "családi ellentétek".

Az a fura pap fickó az eredeti tragédiából, akinek nem jut eszembe se a neve, se a pontos szerepe, na, neki is megvan az alteregója :D Rossy ezredes.

Plusz stimmel az erkélyjelenet is. 

Szerencsére a mi esetünkben a könyv boldogan végződik.

 

És még egy röpke kitérő a boncolgatás előtt:

A muskétások világa nevezetű oldalt böngésztem valamelyik nap, és ott rátaláltam Spirit Bliss Elég a zombiságból! című elmefuttatására. Lényegében arról beszélt, hogy az emberek már most zombik, nem képesek örülni a hétköznap apró csodáinak, boldog pillanatainak. Úgy élnek, hogy nem élvezik az életet, csak leküzdik a napokat szépen egymás után. 

Én amondó vagyok, hogy mindenkinek vannak problémái. Manapság sajnos elég súlyosak. De ha elfelejtünk mosolyogni, elfelejtünk boldognak lenni, elfelejtünk élni, akkor ezek a gondok egyszerűen megölnek minket. Zombiként pedig mi értelme végigvegetálni az életet?

Most pedig, hogy felvettük a megfelelő irányt, kanyarodjunk rá a kritikára.

A könyv tanulságos.

Elolvastam Isaac Marion rövid életrajzát a borító hátulján. Nem végzett semmilyen egyetemet, nincs felesége, és valószínűleg semmi olyan tulajdonsága, ami a filozofikus regényeket író embereknek van. Ő egyszerűen csak él.

Zenekarral, kutyával, stb.

Arról a tényről írt egy szerelmes történetet, hogy nem egyhangúan kell tengetni a heteket, hanem rendesen át kell élni. Meg kell élni.

R zombi. De mikor találkozik Julie-val, többé nem akar az lenni.

Elege van a monotonitásból, az unalomból, a kényszerből. 

A találkozásukat követően R mindent megtesz, hogy életben tartsa Julie-t, megismerje, és biztonságban hazajuttassa. Az csak hab a tortán, hogy közben egymásba szeretnek.

Julie hatására az élőhalott mindent előröl akar kezdeni, mindent még egyszer megtapasztalni, mindenből egy első alkalmat. 

A főhősök nem hősszerelmesek, és a történet nem tocsog a nyálban. 

Oké, kicsit meredek a megszokott zombis horrorkönyvekhez képest, de attól függetlenül megérte a pénzét.

A szereplők jellegzetesek, még a klisé legjobb barátnő is eredeti.

R-nek zombi létével ellentétben nem idióta felületes gondolatai vannak, hanem mélyenszántó, temérdek kérdést felvető mozzanatai. Nagyon meditáló/filozofikus jellem XD

Vele ellentétben Julie talpraesett, nagyszájú, vidám és életerős lány, aki akkor is bízik a lehetetlenben, ha már semmi remény.

A cselekmény nem nagy szám.

Tengődnek, utaznak, tengődnek, csavarognak, tengődnek, világot mentenek. És igen, számomra a sok tengődés miatt gyakran volt kicsit unalmas, vontatott.

De az izgalmas, akciódús részek tényleg izgalmasak, a romantikus pillanatok romantikusak, a viccek viccesek.

Szép a fogalmazás, a stílus, a történetvezetés. Csak túl sok R merengése.

 

Összességében nagyon sok dologra világít rá a könyv, habár néhol erőteljesen látszik, Mr Marion nem valami tapasztalt író. De a lényeg átjött, a sorok mögötti jelentés megvan J

Azoknak ajánlom, akik túlzottan bele vannak süppedve a szürke hétköznapokba, a forróság miatt már a világot is a béka feneke alá átkozzák, vagy csak szeretnének valami könnyed, mégis mély, romantikus történetet olvasni.

A szabályok a fejünkben vannak, a közös, emberi tudatunkban. Ha vannak szabályok, azokat mi alkotjuk. És meg is változtathatjuk őket, amikor csak úgy tetszik.

– Miért ilyen a szemed?
Óvatosan pillantok rá.
– Milyen?
– Ilyen fura szürke. Egy hullának egyáltalán nem szokott ilyen lenni. A tiéd nem üveges meg minden. Miért ilyen?
Gondolkodom ezen egy kicsit.
– Nem tudom. Átváltoz…ásnál lesz.
Annyira átható tekintettel néz, hogy én is hunyorogni kezdek.
– Ijesztő – mondja. – Olyan… majdnem természetfölötti. Sose változtatja a színét? Mármint ha, mondjuk, megölsz valakit vagy ilyesmi?
Igyekszem nem felsóhajtani.
– Szerintem… gondolsz… vámpír.

Először felzaklatott, de elég illetlen dolognak számít, ha felfigyelünk mások halálára, ezért inkább elfoglaltam magam és hörögtem egy kicsit.

Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá.

Pontozás: 5/4

Írta: Pocok

U.I.: A filmről ebben a posztban találtok értékelést.