Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás

Sziasztok!

Elég régen olvashattatok tőlem (Honey-tól) bejegyzést, mert elutaztam, és csak nemrég értem haza.

Bizony volt időm olvasni. Ezt a csodálatos regényt Pocoktól kaptam. Pocok, kimondhatatlan nagy hálám neked!

Tudniillik (erről még Pocok sem tudott) már nagyon régóta szemeztem a könyvvel, de valamiért mindig csak gyönyörködtem a borítójában, aztán továbbálltam. Érthetetlen.

Pocok, tényleg nem tudom elégszer megköszönni neked!
Örök hála!!! :)))

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?
„Bámulatos olvasmány, csupa nagyszerű szereplővel, izgalmas és nagy sóhajtozásokra késztető pillanatokkal, drámával, nevetéssel és széles érzelmi skálával. Komoly hírnevet kívánunk, Jamie!”
Amazon

Tehát a kritika.
Először is: Milyen könyv a Gyönyörű sorscsapás (Beautiful Disaster)? ROMANTIKUS! Ha mindenképpen hasonlítanom kellene egy másik műhöz, akkor az a Tökéletes kémia lenne. Nem. Nem azt mondtam, hogy a két könyv egyforma, vagy egymás koppintása! Szó sincs ilyesmiről! Pusztán a belőlem kiváltott érzelmet hasonlítottam össze.
Mivel Pocok nagyon régóta és nagyon jól ismer, és azt mondta, hogy rengeteget utánaolvasott a könyvnek, és nekem való, teljesen nyugodtan, kétségek nélkül kezdtem neki.
Pocok, le a kalappal! Baromira eltaláltad! :D Ezt a könyvet nekem írták!
Ha volt is kétségem, az az első oldallal el lett oszlatva.
Nem kellett várni arra, hogy az események beinduljanak, minden pörgött azonnal.
Egyetlen másodpercre sem volt unalmas, én pedig egyetlen másodpercre sem tudtam letenni.
Abby már az első fejezetben megismerkedik Travisszel. Travisbe (és a könyvbe) mindenki szerelmes lesz!
Travis tipikus (NEM klisés módon!) rossz fiú, bunyóból keresi a kenyerét, az unokatesójával él egy legénylakásban, a csajok imádják, és Travis ki is használja ezt. Izmos, tetovált, dögös, motora van, szexis, laza, a modora pedig ellenállhatatlan, és piszkosul jól néz ki ;)
Abby pedig a fülszöveg ellenére nem az a tipikus jó kislány. Egy tizenkilenc éveshez méltóan viselkedik... minden tekintetben. :D Ja, és el ne felejtsem megemlíteni a múltját...
America Abby legjobb barátnője, Shepley-vel, Travis unokatesójával jár. Ha valaki, hát America igazi barátnő! Kívánni sem lehetne jobbat. Ahol kellett, kiállt Abby mellett, megmondta amit gondolt, segített a barátnőjén feltétel nélkül, és sokszor bizony megmosolyogtatta az olvasókat. Shepley-vel irtó aranyosak :)

Minden karakter jól ki volt dolgozva, Abby teljesen normális csajszi volt, tökéletes főszereplő. Szerencsére nem vitte túlzásba semmilyen érzelem kimutatását, de nem is fojtott magába semmit.

A leíró részek is fantasztikusak voltak. Semmi felesleges rizsa, helyette választékos szavak, gördülékeny írás. Perfect, perfect, perfect.
Ágyjelenetben is bővelkedik a könyv, nem egy Szürke ötven árnyalata, de van benne pikáns jelenet, amitől csak még lélegzetelállítóbb lesz az egész.

A könyv címe, amit még mindenképpen meg szeretnék említeni. Gyönyörű sorscsapás... Teljesen illik a könyvre, a történetre, minden szempontból hibátlan. Gyönyörűséges... :')

Dráma - pipa
Romantika - pipa
Akció - pipa
Izgulás - pipa
Nevetés - pipa
Sírás - pipa

Az epilógus is egyszerűen frenetikusra sikerült! Nem volt túl nyálas (a Tökéletes kémiában egy kicsit már túl ragadós volt...). Annyira tökéletes volt a befejezés, hogy én az utolsó fejezetet meg az epilógust még legalább háromszor elolvastam. :$

És az az igazság, hogy tartozom nektek egy vallomással. Merjem elmondani? Hát, jó. Ha már elkezdtem, el is mondom.
EGYMÁS UTÁN KÉTSZER olvastam el a regényt :$ Bizony, bizony. Egy percet sem vártam, amint befejeztem, rögtön kezdtem elölről. :$
Oké, ha már vallomásos kedvemben vagyok, jöjjön az újabb beismerni való.
Régi nagy vágyam, hogy a kedvenc könyvemből két példányom legyen. Egy, amelyikre nagyon vigyázok, és a másik, amit ezerszer újraolvashatok, és kijelölhetem benne a kedvenc részeimet. Nos, azt hiszem eljött az idő. (Ne nézzetek - teljesen - őrültnek! :D)

Hála a jóságos égnek van egy másik része a regénynek. (Igen, tudom Pocok, én akartam egyrészes könyvet, de meg is halnék, ha nem lenne folytatás xD) Vagyis nem is folytatás, hanem Travis szemszögéből megírva az egész. Mert ugyebár az éremnek mindig két oldala van! :)
Én izgatottan, türelmetlenül, rózsaszín ködbe burkolózva várooom!!! :D
ABSZOLÚT KEDVENC! *o*

Pár idézet a végére, lehet, hogy egy picikét spoileres... :$

 – Tudod, miért akarlak? Nem tudtam, hogy elveszett voltam, míg te meg nem találtál. Nem tudtam, mi a magány, míg az első éjszakát nem töltöttem nélküled egyedül az ágyamban. Te vagy az egyetlen, aki tökéletes az életemben. Rád vártam, amióta csak élek, Galamb.

– Nem próbállak megdönteni. Csak szeretnék veled lógni.
– Megdönteni? Hogy sikerült egy lányt is beimádkoznod az ágyadba ezzel a szöveggel?

– … Menj haza.
A szemöldökét ráncolta. – Te vagy az otthonom.

SPOILERES!!!

A következő szavak valahogy utat találtak reszkető ajkaimon át. – Bocs, hogy ilyen korán hívlak, de ez nem várhatott. Én… nem mehetek el veled szerdán vacsorázni.
– Mindjárt hajnali négy van, Abby. Mi folyik itt?
– Tulajdonképpen egyáltalán nem találkozhatunk.
– Abs…
– Én… egészen biztos vagyok benne, hogy szerelmes vagyok Travisbe – készültem fel a reakciójára.
(…)
Óvatos reménnyel a tekintetében fürkészte az arcomat. – Szeretsz?
– Csak a tetoválás miatt – vontam meg a vállam.

Pontozás: 5/5*
Írta: Honey:)