Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?
Hogy mit vártam egy könyvtől, aminek a címe gyakorlatilag az, hogy Hamupipőke, és ilyen borítóval adták ki? A világon semmi jót. Habos-babos történetet, kis mesét igen, de egy pofont a bevezetés végén? Na, azt nem. (A 95%-os molyos értékelés vett rá arra, hogy mégis kikölcsönözzem a helyi könyvtárból.)
Szóval kíváncsian bár, de szinte elvárások nélkül fogtam hozzá. Az első fejezet alatt úgy éreztem, pontosan az fog bekövetkezni, amitől féltem: egy sablonos, klisés tündérmesét kapunk. De hát Kelly megmondta:
,,A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."És nem volt megállás, nem bírtam letenni, mert annyira tudni akartam, mi történik még Ellával. Ja, igen, szeretném megjegyezni, mennyire tetszett, hogy a szereplők miért kapták ezt a nevet, és ahogyan az egész könyvet átszőtte A druida herceg története.
De ne rohanjunk ennyire előre. Az alapszituáció, a nagy baj, amivel elkezdődik a könyv, hogy Ellának balesete lesz, amiben elveszíti az édesanyját, a teste nagy részét pedig égési sérülések borítják. Az egész történet alatt fojtogatott a sírás, mikor Ella próbált beilleszkedni egy családba, ahova nem tartozott, egy közösségbe, ahol gyűlölték azért, mert más volt. Minden fájdalmat tökéletesen átadott az írónő, kitaszítottnak, nem kívántnak éreztem magam én is, a lánnyal együtt. Vele igyekeztem túlélni az egészet, és elviselni, mennyire könyörtelenek tudnak lenni az emberek.
,,Ez lesz mostantól az életem? Örökké bántani fognak, mert más vagyok?"A regény olyan komoly témákat feszeget, mint a lelki és fizikai bántalmazás, a kitaszítás, a kiközösítés problémája, vagy éppen az abortusz.
Ella ugyanis a nyolc éves kora óta nem látott apjához kerül a baleset után, ahol két mostohatestvér várja, akik szintén megnehezítik az életét. Ana nem tudta belopni magát a szívembe, bár érezhető volt részéről is a karakterfejlődés, és miután megtudtam, mit is érez, miért bánik így Ellával, már őt is megértettem. De ott volt a másik testvér, Juliette, aki viszont meglepett bizonyos lépéseivel.
Imádtam Vivant, a családját, és még Robot is, aki hatalmasat nőtt a szememben, amiért ennyire önzetlenül tudott viselkedni. Az abszolút kedvencem azonban kétség kívül Brian, alias Cinder volt. Ez a pasi! A titokzatos internetes legjobb barát, aki nem mellesleg Hollywood legragyogóbb filmcsillagja, csak éppen Ella nem tud róla. Ennek köszönhetően viszont betekintést is kaptunk a hollywoodi cukormáz mögé. Mindig vártam a beszélgetéseiket, később a telefonhívásokat, és őrülten szurkoltam, hogy találkozzanak már végre.
,,Tudod, miért nem tudtatok soha megríkatni? Mert olyasvalakit akartatok lenyomni, aki már megjárta a pokol mélyét."Kemény történet, bármennyire is tűnik mézes-mázosnak, nagyszerűen van felépítve benne a fokozatosság, a hiteles fejlődés. Szépen lassan lép mindenki a gyógyulás útjára, ahogy hámozzuk a rétegeket erről a nem mindennapi helyzetről, és derül ki, hogy ki, mit, miért és hogyan tett, vagy érzett.
Emellett persze kaptunk bőven humort és könnyedséget is, könnyű volt belefeledkezni a lapokba, és nem törődni azzal, hogy éppen tanulnom kéne...
A végén csak egy dolgot mondtam: én is akarom!
Pontozás: 5/5
Írta: Sziszi
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése