Rebecca Donovan - Elakadó lélegzet (Csak lélegezz! trilógia - 1.)

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…

Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. Az Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott Csak lélegezz! trilógia első kötete.


Nem szokásunk ilyet, de most beteszek ide egy Youtube linket. Ezt a zenét hallgattam én a könyv olvasása közben, és most is, mikor a kritikát írom, és azt szeretném kérni, hogy indítsátok el ti is.

Már egy pár hete ott porosodott a könyvespolcomon a könyv, csábított, de valahogy sosem volt rá időm vagy kedvem. Aztán az egyik nap a kezembe vettem, és amint az első oldal végére értem tudtam; innentől nincs megállás.
Már a borítóról is sugárzik: valami rémes titok van az ajtó mögött, amitől feláll az ember hátán a szőr.

,,… tudtam, hogy úgyis szenvedni fogok, akár adok rá okot, akár nem – akkor legalább csináljak valamit, amiért megérdemlem."

Emma, a főhősnő 16 éves, a nagybátyjával és nagynénjével (meg azok két gyermekével) él együtt. Az nem kifejezés, ha azt mondom, hogy mostoha sorsa van. Már az első oldalakon összeszorult a torkom. El sem tudtam képzelni, mi jöhet még. Mi várhat még Emmára?
Carol, Emma nagynénje rendszeresen bántalmazza a lányt, lelki és fizikai terrorban ,,neveli". Hányni tudnék ettől a nőtől... már ha emberszámba vehetjük az ilyet. Volt rá példa, hogy annyira rosszul lettem, hogy le kellett tennem a könyvet.
De nem bírtam néhány percnél tovább, mert féltem egyedül hagyni Emmát az életével, a sanyarú sorsával. Olyan volt abbahagyni az olvasást a legrosszabb résznél, mintha megállítottam volna ott Emma számára az időt, és hagytam volna, hogy miattam többet szenvedjen. Úgyhogy nem hagytam. Olvastam, egyre csak lapoztam, és minden oldal végén imádkoztam, hogy jöjjön a megváltás.
Persze sosem jött.

,,Olyan szorosan elzársz magadba mindent, hogy attól félek, egy napon felrobbansz."

Az egész történet annyira szívbemarkoló, lélegzetelállító. Szörnyű, borzalmas, döbbenetes. Összezúz, eltipor, magával ránt.
Rengetegszer a  sírás fojtogatott, nem láttam olvasni a könnyektől, rázott a hideg, vagy épp' Emmával együtt remegtem. Minden ütést magamon éreztem. Kifacsarta a lelkemet, megváltoztatott bennem valamit.
Azt hiszem, ilyen érzelmeket még egyetlen könyv sem váltott ki belőlem. Levegő után kapva, összeszűkült gyomorral haladtam a történetben. Rettegtem, izgultam úgy, mint még ezelőtt sosem. Azt kívántam, bárcsak véget érnének már a borzalmak, bárcsak fellélegezhetnék már. De nem.

,,– Én kint hagytalak volna a hidegben! – sziszegte Carol a sötétből, amikor keresztül vágtam a nappalin. Elakadt a lélegzetem, de azért csak mentem tovább, mert féltem attól, ami rám várna a sötétségben, ha megállnék, hogy odanézzek."

Sokszor nem értettem Emmát, hogyan viselhet el még ennyi szenvedést, miért nem tesz valamit. Persze megértettem az indokait...
Kicsit könnyebb lett, mikor Evan bekerült a képbe, és persze a legjobb barátnője, Sara is végig mellette volt és támogatta.

,,Jobb-e a lehető legtöbbet kifacsarni egy pillanatból, tudva, hogy bármikor elillanhat? Jobb-e az élmény, mint az elkerülhetetlen következmény? Azt hiszem, a kockázat felméréséhez fontolóra kellett vennem, hogy törött szív vagy törött csont-e a következmény."

Rebecca Donovan egy fantasztikus írónő, aki pár napra belém fojtotta a szót, leláncolt Emma sötét poklába, ahová magával rántotta a lelkemet is, és nem egyszer zúzta darabokra a szívemet.
Fantasztikus tehetséggel írta meg ezt a kínzó történetet. Tényleg Emmával szenvedtem és szerettem.
Már említettem Evant, sejthetitek, hogy ő a férfi főhős. Sok romantikus regényt olvastam már, de ilyen fájdalmasan gyönyörűen megírt szerelmi szállal még nem találkoztam.
Ez az könyv rendesen az elevenemre tapintott. Nem egy könnyen emészthető regény, nyomasztó, nem hagyja nyugodni az embert, rabul ejti.

A tehetetlenség őrjítő. A reménykedés őrjítően fájdalmas. A történetet őrjítően fájdalmas szerelem szövi át. Ebbe kapaszkodik a megtört Emma. Ez élteti.
A könyv elejéhez képest látszik a fejlődés, hogy mennyivel bátrabb, merészebb lesz a könyv végére, hogy szép fokozatosan belekóstol az életbe.
Az utószó csak tovább sokkolt, legszívesebben azonnal rohannék a könyvesboltba, hogy megvegyem a Visszafojtott lélegzetet. Valószínűleg hamarosan rohanok is.
Nem tudok többet mondani, ezt mindenkinek el kell olvasni.

,,Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."

Pontozás: 5/5*
Írta: Honey:)