On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Régi vágyam volt olvasni valamit On Saitól, rengeteg pozitív véleménnyel találkoztam a könyveivel kapcsolatban, de eddig sajnos csak Arany pöttyös munkái születtek, én pedig köztudottan nem vagyok jóban az Arany pöttyösökkel. Nem az én zsánerem. Bár az Apa, randizhatok egy lovaggal? után lehet, hogy mégis adok egy esélyt a Calderonnak.

A történet szerint Mia Anne és az apja, a zseni Amon Dollond professzor Budapestre költöznek. Mia Anne akárhogy próbál beilleszkedni, szegénynek egyszerűen nem sikerül, viszont éjjelente álmában egy másik világban kóborolhat, ahol megismerkedik Kószával és más lovagokkal, mágusokkal. Közben az apa, Amon, egy titkos katonai projektben vesz részt, ahol éppen ennek a másik világnak a megismerése a cél, majd később a lehetséges fenyegetés elhárítása.

"- Őrvarázslók? De fura álom!
- Azt hiszed, hogy alszol? – döbbent meg a férfi. – Nem alszol.
- De.
- Nem.
- Majd pont a saját álmommal fogok erről vitatkozni! Az előbb még az ágyamban feküdtem.
- A dólényekre! – kiáltott fel döbbenten a másik. – Csak nem csillagfattyú vagy?!
- Fattyú az anyád!"

Nekem ez a könyv iszonyatosan tetszett! Mikor elkezdtem olvasni kicsit tartottam tőle, hogy az írónő nem lesz képes a young adult keretein belül maradni, de simán vette az összes akadályt. Szimpatikus és szerethető főhőst alkotott, aki a kényes helyzetekben is talpraesett és bátor maradt. Nem egy nyafka liba. Mindazok ellenére, kiket vesztett el és milyen volt az apja, Mia Anne szemszögét mindig élveztem olvasni. Különösen, mikor a lovaggal beszélgetett. Azok fergetegesek voltak :D

Kósza lovag szintén megállta a helyét, és nem csak úgymond a „foglalkozását” tekintve volt lovag, de lélekben is. Mindig a szent mágiáról, szüzek megmentéséről meg bokákról papolt, utóbbi villantgatásával Mia Anne nem egyszer zavarba hozta.

Kettejük kapcsolata szépen, lassan bontakozott ki, bár nekem az óriási szerelem néhol nem annyira tűnt hihetőnek és nem jött át, de édesek voltak együtt. :)

"- Miah'En, örültem a találkozásnak – suttogta gyorsan, majd további magyarázat nélkül derékon ragadta az idegent, és kidobta az ablakon a sötét kertbe egy virágzó hibiszkuszbokorra."

Ami nagyon meglepett, hogy imádtam az apa szemszögét. Azt hittem, utálni fogom, és folyton át akarom majd lapozni a fejezeteit, de maga a karakter és a kutatásai is elképesztően érdekesek voltak. Tetszett, hogy valamiféle tudományos-mitologikus magyarázata azért van ennek az ide-oda álmodásnak. Nem mondanám, hogy mindent értettem, sőt, néhány helyen a falnak mentem, hogy az olyan kifejezések, mint az amplitúdó és a szemipermeábilis hártya sulin kívül zaklatni mernek, de Amontól mindenféle okos maszlagot jó volt hallgatni.

"Szökni csak intelligensen érdemes."

Rajtuk kívül bőven akadtak még mellékszereplők, kisebbek és nagyobbak egyaránt. Őket különösebben nem ismerjük meg, inkább pár fontosabb jellemvonás van a homlokukra ragasztva, és általában aszerint cselekednek. Ezt én speciel nem éreztem rossznak, nem róluk szólt a történet, nem ők mozgatták, ne próbáljanak nagyobb szerephez jutni. Egyetlen ember volt, akitől talán két mondatot, ha olvastam, és mégis együtt császkált a csapattal. Egyedül az ő létezésének nem láttam sok értelmét.

A cselekmény fordulatos és izgalmas volt, végig fenntartotta az érdeklődésemet, és egy szuszra elolvastatta velem a regényt. Imádtam, hogy a magyarok ennyire központi szerepet kaptak. Imádtam a történelmünkre, a nyelvünkre, a négyes metróra tett utalásokat. Azokon a részeken nagyon mosolyogtam.

"Amon első gondolata az volt, hogy a magyarok nem normálisak."

Amit még mindenképpen említeni szeretnék, az a rejtélyfejtés, ahogy Mia Anne és Amonék szépen lassan rájönnek, ki az ellenség és hogyan támad. Nagyon ügyesek voltak az apró, jelentéktelennek tűnő mozzanatok, megjegyzések, és szerintem egy ilyen jó felvezetés után Miával együtt tökéletesen rá lehetett jönni a dolgokra. Viszont néha ezt a vonalat, különösen a gonosz lényekre vonatkozót kicsit túlmagyarázottnak éreztem.

Ezen kívül én valamivel többet vártam a végső csatától. Elhúzták a készülődéseket, beszélgettek, tervezgettek, mászkáltak, és amikor jött volna a nagy összecsapás, csak egy harmatos kis legyintést kaptunk.

A könyv lezárása nagyon szép és kedves, igaz, hogy el lettek simítva a problémák, de szerintem azért még akadnak szálak, amiket tovább lehetne gondolni. (Vagyis szívesen olvasnék egy második részt.:D)

Összességében az Apa, randizhatok egy lovaggal? bájos és nagyon, nagyon jó könyv. Persze, vannak hibái, de a sok jó mellett mindez eltörpül. Ó, és természetesen a borító is szép, illik a regényhez. :)

Pontozás: 5/5

Írta: Lya