Cat Patrick - Úgyis elfelejtem

Sziasztok!
Régen jöttem már valami összefüggő, kifejtős, normális kritikával. Most megpróbálok összehozni egyet :) Ezt a könyvet teljesen véletlenül sikerült elolvasni. Mivel mostanában nem nagyon vettem VP-seket a kezembe, inkább csak macerásabb olvasmányokat, elég hamar elolvastam. Már csak azért is, mert egy könnyed, semmi kis regény volt. Csodálatos alapötlettel.

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Cat Patrick

Az írónőről szóló részt most lehagynám, nem igazán van kedvem fordítgatni. 

Tehát, a sztori: Van ez a London (elég... különleges névvel megáldva), és az ő képessége. Kezdjük ott, hogy egy ilyet LEHETETLEN eltitkolni mások elől, de nem, Londonnak sikerült. Mindig elfelejti a múltját, mégis... Még soha senki nem jött rá magától. Az édesanyján és a legjobb barátnőjén kívül egy teremtett lélek sem tudta kilogikázni.

Gyorsan elmondanám, amíg még a képességénél járunk. SPOILER! London úgy "emlékszik" a jövőjére, hogy semmi természetfeletti nincs a könyvben. Minden fantasytól mentes. De az ember nem TUD magától csak úgy a jövőbe látni. Egy kómától nem válik senki médiummá... -.- SPOILER VÉGE! 

Már az első fejezetben belefutunk abba a legendás pasiba, akit London nem lát a jövőjében. Mégis találkozik vele másnap is. Nagyon furcsállja, hogy nem látja a fiút. A könyv vége felé majd kiderül, miért. Az sem valami nagy bumm... 

Összejön a pasival. Szép kis románc alakul ki köztük. Újabb dolog, amit nem értek. 

Ha London mindig elfelejti az előző napot, hogyan lehet szerelmes a srácba? Nekem elég különös lenne, ha egy reggel beállítana hozzám egy Luke-féle, és közölné, hogy Szia, amúgy a barátnőm vagy... 

az eredeti borító

Persze, London leírja, hogy van egy pasija, a jegyzeteiből tudja, de akkor sem értem, hogy szeretheti. Mert a könyv olyan alkalmat is említ, amikor nem írja le, és akkor nem szerelmes belé, nem ismeri fel... Mindegy. 

Van benne ugyebár egy nyomozós szál is. Nos, igen. Néha kicsit elgondolkoztam London helyzetén, hogy milyen lehet neki nyomozni valami után. A krimikben a főhős gyakran véletlenül elcsípett, jelentéktelennek hitt részletek alapján rakja össze a puzzle-t. Lehet, hogyha London mindenre emlékezett volna, talán pár hónappal korábban fényt derített volna a titokra? 

Az egész képessége, a srác "nem látása" és a nyomozás teljesen misztikusnak van leírva, aztán a könyv végén szépen a  fejünkre ejtenek minket, hogy nem úgy van az... 

Egyébként nagyon szerethető humora van a könyvnek, külön tetszett, hogy olyan témákat is érint, amivel szemben a mai fiatalok eléggé elfogultak. 

Eleve egy klassz történet lenne, csak a végével a szerző sok mindent lerombolt. 

Aztán ott a borító. Én eszméletlen borítómániás vagyok, ha valami nem tetszik, többnyire el sem olvasom. Az elején még furcsán néztem a Forgottenre, de miután láttam az eredetit, meg sem mukkantam. Kivételesen sokkal jobban tetszik a magyar változat. 

Egyébként Cat a Forgotten óta írt egy másik könyvet is, Revived címmel. Ez nagyjából annyit tesz, feléledve, feltámadva, stb. 

Ennek a Forgottenhez hasonló a borítója, és szerintem nagyon szép :) Legalábbis a haj XD 

Összességében a Forgotten egy afféle tipikus: elmegy, de semmi több regény. Nincs benne olyan dolog, ami miatt újra el akarnám olvasni, vagy ami megfogott volna benne. 

Pontozás: 5/3

Írta: Pocok