Tara Moss - Fétis

Sziasztok! Mostanság rákaptam a krimikre, és mivel Agatha Christie nem nagyon jött be, áttértem a modernebb regényekre. Íme az első példányom:

Hátborzongató regény a krimik világának legragyogóbb asszonyától.

Makedde Vanderwall vonzza a pszichopatákat. Gyönyörű, egyedülálló, modellként utazgat a világban és törvényszéki pszichológiát tanul. És éppen most gyilkolták meg brutálisan a legjobb barátnőjét.

Mak dolgozni érkezett Ausztráliába hazájából, Kanadából, de a kifutók és a modellvilágban zajló torzsalkodás hamarosan a háttérbe szorulnak. Miközben barátnője gyilkosát igyekszik megtalálni, a lány találkozik Andy Flynn nyomozóval, és visszavonhatatlanul belekeveredik az Ausztrália történetének legerőszakosabb sorozatgyilkosa utáni hajszába. De megbízhat-e a végletekig a cinikus rendőrben?

Ahogy Makedde egyre jobban belebonyolódik az ügybe, halálos macska-egér játéknak válik részesévé, és nem is sejti, hogy egy szadista pszichopata feni rá megszállottan a pengéjét...

"Tara Moss nem csak úgy néz ki, mint egy tökéletes istennő, de okos, vicces és még írni is tud..."-Emma Tom, The Australian

Magának a könyvnek a borítója fogott meg, és persze a jobb alsó sarok közelében virító vörös pötty jel. Unaloműzőként kezdtem el olvasni, de egyszerűen nem tudtam letenni. Nem számítottam rá, hogy ilyen érdekes és izgalmas lesz. Bár a brutalitás jelen van benne, méghozzá nem is kis mértékben, horrorisztikusnak nem mondható. Az egész cselekmény alatt azt vártam, hogy mikor kapja el Makeddét a pszichopata. És hogy vajon ki egyáltalán a tűsarkú gyilkosságok elkövetője. 

Van benne bonyodalom, és a főszereplőnk sem tétova vagy túlbuzgó. Pont jó. Bár a nevével még mindig bajban vagyok. Makedde. Hogy kell ezt kimondani, ha t raggal Makeddét-nek írják... Ez az egy rejtély számomra...

A gyilkosunk rafinált, az áldozatunk szerencsés, és van egy drága nyomozónk, aki bizony mind a szerelemben, mind a tűsarkú gyilkosságok nevű nyomozásában peches. 

A könyv első fele igazából nem túlzottan eseménydús, de ezek az előzmények kellettek a nagy bumm!-hoz, a fergeteges második feléhez, ami bizony nagyon izgi volt. 

A könyv befejezésével is meg voltam elégedve. Az írók gyakran bénázzák el a lezáró fejezetet, esetünkben viszont tökéletes volt. 

A borítóról nem is beszélve. Abszolúte illik a könyvhöz. 

Nekem nagyon tetszett, és ez életem első olyan krimije, amit nem csak muszájból olvastam, hanem tényleg szerettem, és nem tudtam letenni. 

Tehát én, a klasszikuskrimi-gyűlölő mondom, hogy olvassátok el, mert nagyon jó! ;)

Írta:Pocok
Pontozás: 5/5
U.I.:Azért egy 16-os karikát megér... :D