Kelley Armstrong, Melissa Marr - Loki farkasai

Az északi mítoszok megjósolták a Ragnaröknek nevezett világvégét, amit kizárólag az istenek akadályozhatnak meg. Amikor bekövetkezik az apokalipszis, nekik kell megküzdeniük a szörnyekkel: gigantikus farkasokkal és kígyókkal, amelyek mind el akarják pusztítani a világot.

Az istenek azonban már régóta nincsenek köztünk.
A dél-dakotai Blackwell városának legtöbb lakója egyenes ági leszármazottja Thor vagy Loki istennek, így a tizenhárom éves Matt Thorsen és két osztálytársa, Fen és Laurie Brekke is. Mivel számára ez a családtörténet része, Matt úgy ismeri az északi mítoszokat és isteneket, mint a tenyerét – ez azonban nem jelenti azt, hogy hisz is ezekben. Amikor tudomására jut, hogy közeleg a Ragnarök, és a végső harcban neki kell majd képviselnie az isteneket néhány gyerekkel, alig hisz a fülének. De a feladat akkor is rá vár, így Laurie és Fen segítségével megállíthatatlan csapatot hoz létre, hogy megelőzze a világvégét.
A Loki farkasaival indul K. L. Armstrong és M. A. Marr Blackwelli Históriák című sorozata lélegzetelállító kalandokról, mitikus figurákról és fordulatos csatákról.

Mindig is nagy szerelmese voltam a skandináv mitológiának, de ez a rajongásom a Marvel filmek megnézésében sajnos ki is merült. Sosem tudtam rávenni magam, hogy rendesen utána olvassak a mítoszoknak és mondáknak.

Kelley Armstrong és Melissa Marr, a két bestseller szerző azonban megtették, és egy zseniális gyerekkönyvet faragtak a bonyolult északi mesékből.

Matt a Thorsen családból származik, és emellett még a seriff fia is, így nem csoda, ha a Fen Brekke féle fiúk kötekednek vele. Szegény Matt teljesen egy elkényeztetett idióta látszatát kelti, pedig nagyon nem az. Ő a híres Thor isten leszármazottja – ahogy a Thorsen család többi tagja is – és egyben a bajnok, akinek le kell majd győznie a Midgard kígyót. Mikor Matt rájön, hogy a családja nem támogatni, hanem feláldozni akarja és siettetni a Ragnarököt (avagy a világvégét), Matt menekülni kényszerül Blackwellből, majd később Fennel és Laurie-val, Loki isten leszármazottaival az oldalán belekezd élete legnehezebb küldetésébe, hogy megakadályozza a Ragnarököt.

"– Megteszem, amit mondasz, mert nagyon szuper lesz megmenteni a világot meg minden, de nem vagyok odáig a meghalós részért. Legalább addig szeretnék élni, amíg befejezem a középiskolát.
A lány bólintott.
– Az bölcs dolog lenne." 

Kezdetben még kissé zavart, hogy a főhőseink tizenkettő-tizenhárom évesek, nehezen képzeltem el róluk, hogy erdőkben bolyonganak és szörnyekkel harcolnak, de aztán eszembe jutottak a Harry Potter és a Percy Jackson sorozatok: ott a főszereplők még korábban kezdték.

Szerencsére semmi olyat nem tesznek, amire képtelenek lennének.

"Adhatok egy tanácsot, Thorsen? Maradj a verekedésnél. Bűvészként nincs jövőd." 

A cselekmény megállás nélkül pörgött. Már az első fejezetben összetűzésbe keveredik Matt, és ez így megy szépen tovább, amíg már a karakterek dülöngélnek a fáradtságtól, annyit harcoltak. Ám amikor úgy tűnik, egy kicsit lelassít a történet, kicsit pihenhetünk, megint beüt a ménkű, és mire észbe kapunk, az isteni sarjak ismét vagdalkoznak.

Az akció mellett azért volt helye a humornak is. :) Fen és Matt nem a legnagyobb kebelbarátok, így elég gyakran marakodnak, amiken jót lehet mosolyogni.

Imádtam a Matt és Fen közötti kapcsolat alakulását, ahogy szépen lassan megbíznak egymásban, elfogadják a másik hibáit és képesek a megbocsátásra. Viszont volt a fiúknak egy iszonyatosan rossz tulajdonságuk, amitől falnak tudtam volna menni.

A regény elején Laurie, Fen és Matt hármasban vágnak neki a világnak. Ez a két srác gyakorlatilag rá volt specializálódva, hogy Laurie önbizalmát a földbe tiporják, miközben az a lány talpraesett és bátor volt. Folyton megkapta a "te csak egy lány vagy" szöveget, úgy kezelték, mintha nem lenne képes döntéseket hozni, nem lenne képes megvédeni magát… Mintha egy báb lenne, ami jön utánuk, hasznát nem veszik, de nem eshet baja. Ilyen téren Fen volt az, aki a könyv vége felé már komoly túlzásokba esett, és rámorgott bárkire, aki Laurie közelébe mert menni. 

Pedig Laurie szerves része a csapatnak, és halálra idegesített, hogy a fiúk ennyire betegesen meg akarják védeni mindentől.

A világteremtéssel is volt problémám, mert egyrészt néhány dolgot nem kifejezetten értek – ez lehet az én hibám –, másrészt viszont olyan pillérei a történetnek nem voltak kifejtve, amik segítségével stabilabb alapra épülhetett volna az egész cselekmény és mitológia.

Nem áll fenn annak a veszélye, hogy az ember belezavarodik a sok fura szóba (pl. rakfisk, Vertarblot, hnefatafl), a legtöbbjét rendesen írják le, nem a skandináv kiejthetetlen változatában.

Összességében nekem tetszett, szerintem gyerekkönyvhöz mérten majdnem a legtöbbet és legjobbat hozták ki belőle. Persze voltak bakik, de a folytatásban biztosan ezeket is elsimítják.

A következő rész címe Odin's Ravens, vagyis Odin hollói. 

Pontozás: 5/5 

Írta: Pocok 

U.I.: Bocsi, nem hagyhattam ki a gifeket Lokival... ^^