Leiner Laura - Örökké ( SzJG 8.)

Sziasztok!
Elolvastam. És ezek után nem érdekel, mások mit fognak mondani róla, legyenek azok hivatásos kritikaírók, vagy az ismerőseim. Alig pár hónapja kapcsolódtam be Reni életébe, és ha elsőre nem is, később viszont megnyert magának. Igen, voltak hibái, és vannak is. Ennek ellenére úgy gondolom, a nyolcadik, befejező rész egy csodálatos történet csodálatos vége. A 12.b minden egyes tagja a szívemhez nőtt, megismertem őket, nevettem és szomorkodtam velük. Hihetetlen poénokat olvastam, hihetetlen szerelem szövődött a főhősök között, és hihetetlen barátságok alakultak ki a sok száz oldalon át.
Honey pontosan tudja, mennyire vagyok érzelgős típus (nem nagyon), viszont ez a sorozat... Szívesen tovább olvasnám. Sőt!
Persze kritika lévén negatív és pozitív dolgokat is fogok említeni. Gyakori hibám, hogy egy könyvnek majdnem csak a hibáit emlegetem. Igyekszem, hogy ez itt ne forduljon elő. Mindenesetre bármit is írok ezután, remélem elég nyálas beszéddel ajándékoztalak meg titeket ahhoz, hogy tudjátok:
IMÁDTAM!

A Szent Johanna gimiben sosem volt könnyű az élet. Nyilván annyira nehéz sem, hiszen ott voltak a barátok, szülők, ismerősök. Reni "kalandjai" hétköznapinak tűnnek, mégis tündérmesébe illőek. Éppen az átlagossága teszi azzá, amiért rengeteg olvasó ennyire imádja. Éppen az, hogy akár mi is lehetnénk az a bizonyos lány... Ahogy mondani szokás: Egyszerű, de nagyszerű.

No, akkor most már megpróbálok normálisan írni.

Reni ebben a könyvben sem bújt ki önmagából. Továbbra is bőgött, mint egy hároméves, és néha az intelligenciája ellenére körülbelül olyan szinten is viselkedett. Ennek ellenére jó ember, aranyos, segítőkész, és könnyű vele azonosulni. Kicsit bénának titulálták a barátai, amiért Cortezzel ennyit szenvedett. Kíváncsi lennék, Reni helyében ők hogyan élték volna ezt meg.
És ha már említettük a FIÚT.

Cortez nem egyszer bizonyította már, milyen... Milyen eszméletlenül tökéletes! Nem csak jól néz ki. Oké, annyi kólát iszik, hogy vérbeli amerikainak tűnik tőle, ennek ellenére viszont nem vág fel semmivel. Jó pasi, okos, és éppen annyira hanyag és laza, amennyiért még döglenek a lányok.
Renivel a kapcsolata gyönyörű, az egész könyvön át érződik, hogy ezek tényleg szerelmesek egymásba, annak ellenére, hogy Cortez sem az a hű, de romantikus fajta.
A szerelmi szálon belül én igazából egyedül Reni lepkéit nem bírtam. Úgy értem, egészséges az az ember, akinek a gyomrában rovarok élnek? *viccel, de senki nem nevet*

Cortez legjobb barátja, az életművész Ricsi a hiányos szókincse és kémia tudása ellenére nagyon jó haver. Kiáll a főhősök mellett, támogatja őket, bárhogy is tesznek, és nem egy borzalmasan vicces helyzetet teremt.
Az egyetlen szereplő, aki a sorozat alatt egyre rosszabb jellemet épített fel, az Virág. Igazán érdekes volt, amikor emóból hippi lett, és szép karakterfejlődésen ment keresztül, de utána... Egyre butábbá vált. Nagyon nem jó értelemben.
Az elején még csak egy nem túl okos, de azért értelmes kilencedikes volt, itt meg egy belülről szőke tizenkettedikes. Mérhetetlen szeretet van benne, imádnivaló és a legtöbb olvasó számára kedves karakter (nekem is), de ez az elbutítás nem tetszett.

Az osztály többi tagja is nagy szerepet kapott, sok mindenkinél bekukkanthattunk egy kicsit a felszín alá.
Megváltoznak, ki jó, ki kevésbé jó irányba.
Akit még kiemelnék, az Kinga. Nem tudom, hányan utálják vagy szeretik, de nekem speciel már az első perctől kezdve valamilyen szinten szimpatikus volt. Aztán ahogy haladtunk a történetben, egyre emberibb lett, segített Reninek, ha nem is szép szavakkal, de helyrerakta, amikor szükség volt rá. Ott volt neki, a barátja volt, akkor is, amikor Virág éppen a képzeletbeli pillangóit kergette, vagy amikor utálták egymást. Kinga húzta ki a gödörből az érzékeny főhősünket, és habár az elején senki nem gondolta volna, igenis nagy szerepet játszott abban, hogy az álompár összejött. Megnevelte Renit, és a nyolcadik rész végére vert belé egy kis önbizalmat, erőt és büszkeséget.

A cselekmény alakulása nem volt ordítóan fordulatos. Mind a két részben volt valami, ami felkavarta a vizet, de semmi komoly. Igazából, itt újból felhoznék egy rossz dolgot.
Szeretem Laura humorát, és Reni monológjai és érdekesek a stílusa miatt, de sajnos azt kell mondjam, (megint) voltak olyan rövid átvezető szakaszok, amiket untam. Engem ismerve ezeket átfutottam/átlapoztam.
Minden kötetben megvolt ez a baki, és nehéz elkerülni,  de nem lehetetlen.

Feltűnnek rég elfeledett szereplők is, pl.: Arnold, vagy Viki...
Én igazából Arnold felbukkanását vártam nagyon. Az 8/1-et úgy olvastam, hogy csak lapoztam, lapoztam, nevettem, lapoztam, izgultam, imádtam Cortezt, lapoztam... És nagyon, nagyon vártam Arnoldot. Megsúgom, valóban parádés volt a beköszönése (és a leköszönése is, de ez már spoileres).

Sokat tűnődtem rajta, vajon hogyan fognak elköszönni egymástól a végzősök. Hogyan érhet véget a történetük?
Mint azt már mondtam, tökéletes lett a befejezés. Minden szál lezárult, és Reni is gyönyörű búcsúbeszédet vésett a naplója utolsó oldalaira.
Érdekesen alakultak a dolgok a végén, és bevallom, nem kicsit vagyok kíváncsi rá, mi történhet velük ezek után. Tartják a kapcsolatot? Vagy elfelejtik egymást? Együtt maradnak akik együtt akarnak?

Laura utószava pedig... Maradjunk annyiban, elbűvölő volt. És hosszú. De ugyanolyan érdeklődéssel olvastam végig, mint magát a regényt.
Nem volt unalmas, afféle köszönöm neked meg neked meg neked, mert ezt meg ezt tetted, mint a legtöbb írónak.
Egyszerű volt, sokatmondó, és csodás búcsú a Szent Johanna gimitől.

Tehát akkor, kinek ajánlom? Mindenkinek! Ha kamasz vagy, egyértelmű, szaladj a könyvesboltba! Komplett útmutató a sorozat. Egyetemista vagy? Át akarod élni újra a gimit? Nyomás megvenni a könyvet! Felnőttél de ki akarsz kapcsolni? Szeretnél végre valami olyat olvasni, ami beleillik a hétköznapokba? Rajta!

Nem hibátlan, de pont annyira tökéletes, amennyire kell neki.
És mi, SzJGerek, éppen emiatt rajongunk érte! :D

Pontozás: 5/5***
Írta: Pocok