Azok az imádott borítók...

Sziasztok!

Újabb fejtegetős téma tőlem (Honeytól). Ezúttal a könyvek borítójáról fogok nektek írni.

Hajlamosak vagyunk arra (nem csak Pocokra vagy magamra gondolok, hanem sok blogolótársamra is), hogy kritikaírásnál egyszerűen elfelejtjük megemlíteni a borítót, pedig, mint ez gondolom ti is tudjátok, ez az egyik legfontosabb. Erre figyel fel legelőször az olvasó. (Aztán közelebb érve a címre meg a fülszövegre, meg az íróra is, de ezt majd később. ;))

Tehát, milyen borítót válasszunk, hogy az mindenkinek jó legyen? Megsúgom: ilyen nem létezik. Mármint olyan, hogy valami mindenkinek tetszik.
Én például nem igazán szeretem a csicsásakat. Jobban tetszenek az egyszerűbbek, mégis egyediek, szépek, és ettől még látványosak.
A legszebb borítós könyvek szerintem a Könyvmolyképző kezéből valók. Legalábbis az én ízlésemnek mindenképpen.
Pocok arra a kérdésre, hogy ő milyen borítókat szeret, egyszerűen annyit mondott: mindenfélét. Akkor kettőnk közül ő a könnyebb eset. :D

Hozok nektek párat az én kedvencemből. :)

Sok van belőle, de az egyik mindenképpen ez. Ha könyvesboltban vagyok, mindig megcsodálom. :) Igaz, addig még nem jutottam, hogy a polcomra kerüljön, de hátha. :)Miért tetszik ez nekem ennyire? Szerintem csodásak (én legalábbis odáig vagyok értük) a virágok! Legyen a színűk kék, sárga, piros vagy éppen bordó. Nem mellesleg sok mindent ki lehet velük fejezni. Örömöt, bánatot, halált, születést... Hisz gondoljatok bele! Ha születésnapotok van, vagy ha ünnepeltek valamit (pl. nőnap), biztosan kaptatok már virágot. Kevésbé szép példa a temetés. Tehát érződik az átmenet, a sokszínűség, a virágok beszédes szépsége.

Én ezért szeretem őket. Gyönyörűek. Nem kell túl csicsásnak lenniük, hiszen a növények önmagukban lenyűgözőek.
Az a felső sarokban lévő szívecske színben passzol a virághoz, a cím (most a betűtípusról beszélek) szintén illik a környezetébe. Nem markáns, durva betűtípus, nem egy thrillerhez illő.
Külön jó, hogy a háttér fehér, hiszen fekete alapon ez a sötét virág nem mutatna...

Tessék. Újra a virág. Én tényleg megőrül értük. :D 

Balra láthatjátok, hogy itt is sima, letisztult a háttér, viszont a piros szín miatt kicsit figyelemfelhívóbb. A betűtípus szerintem frenetikus azokkal a kis tüskékkel, ami nekem egyből az orsót juttatja eszembe, amivel Csipkerózsika megszúrta az ujját. (Ja, aki nem tudná, ez egy Csipkerózsika feldolgozás.)

(A blogon találtok róla kritikát.)

Jobbra ez már nem Csipkerózsika, de ugyanaz az jól bevált módszer látható, csak a színeket (kis eltéréssel) felcserélték. 

Itt is nagyon jól néz ki, ahogy a virág a betűkből nő ki. Ezúttal egyértelmű utalás van (véleményem szerint) a mesében is feltűnő rózsára, ami hullajtja a szirmait, így jutunk egyre közelebb az idő végéhez. 

Nincs túlkombinálva, mégis csodás. :)

Ez pedig a Szépség és a Szörnyeteg feldolgozása, szintén Alex Flinntől.

<==A következőt azért emelném ki, mert a cím tökéletesen passzol a borítóhoz. Jóslatok hálójában... a pók hálójában... És ahogy utánanéztem, a történettel is teljesen összefügg. 

Ez nagyon nagyon jó dolog!!! Külön szeretem. :)

A Fekete bárány sorozatnál ugyan fogalmam sincs, hogy mi köze van a történethez a borítónak (-1 pont), de mindenesetre jól mutat. :D ==>

Ez is az egyszerű, de látványos kategóriába sorolandó. 

A feketén az a szépséges árnyalatú kék egyből felhívja magára a figyelmet, és a lábtartás is "művészi". :D 

Nem mellesleg így összekapcsolható a sorozat a többi kötettel, mivel azok is egy-egy hasonló megoldással lettek kiadva. 

És itt van egy újabb favorit. :D A fehér kála (és igen, ezzel a negyedik virágos borító). A Gyémántfiú cím abszolúte összhangban van a borító szélét fedő apró kövecskékkel, a kálának pedig jelentése is van a történetre nézve. :) 

Szóval ebben is csak gyönyörködni lehet. 

Fantasztikusan szép, szintén a maga egyszerűségében. :)

Ahogy mondani szokás: Egyszerű, de nagyszerű! 

Több borítót, úgy gondolom, felesleges bemutatnom, bár thrillerként még említésre méltó a Terápia külseje, Tara Moss Fétise, vagy Szurovecz Kitti Fényemberek című könyvei, melyek különlegessége a fehér külsőben mutatkozik meg. Mivel fényről beszélünk, nem is lenne méltó hozzá egy fekete borító, bármilyen szép is legyen az.

Remélem valamennyire sikerült elmagyaráznom, hogy mit gondolok. Hogy mire érdemes odafigyelni. Hogy kapcsolódjon a címhez, a történethez, és látványos legyen.

Nálam teljes mértékben a virágok, a különleges egyszerűség vitte a pálmát. 

Írta: Honey:)