Claire Loup - Amikor életemben először

Sziasztok! 

Be kell, hogy valljam, eszemben sem volt elolvasni ezt a regényt.

Mostanában nincs időm könyvtárba járni, egyedül könyvesboltba néha, abban pedig biztos voltam, hogy nem fogom megvenni.  

Végül véletlenül sikerült megszerezni, és kevesebb mint két óra alatt végezni vele... De nem azért, mert annyira tetszett. Szimplán csak nem volt jobb dolgom XD

------------------------------------------------------------------

"– Hívok egy taxit és hazamegyek.
Egy pillanatra elgondolkodott, majd megkérdezte:
– Messze laksz?
Nem, nem laktam messze. Elindultunk kettesben, gyalog Párizs utcáin, nem igazán arrafelé, amerre laktam. Addig sétáltunk, amíg pirkadni nem kezdett. Akkor arra gondoltunk, most már ideje lenne hazamenni. Azt mondta, maradjak vele, és én beleegyeztem. Jules egy kis cselédszobában lakott. Odaértünk a ház kapujához.
Fáradtságtól botladozva felvonszoltuk magunkat a hetedik emeletre, s még volt erőnk nevetni. Nála töltöttem az éjszakát, s abban a kis szobában, a piros padlótéglákra terített matracon történt meg életemben először.
De nem azon az éjszakán: akkor túl álmosak voltunk.

Kislányból nagylány, nagylányból nő lesz.
Éld át! Éld át újra! Jó nőnek lenni."

Ebben a könyvben jóformán semmi nem fogott meg. Teljesen átlagos volt, a szó szoros értelmében. 

VP-s lévén persze volt benne egy kis romantika, de mivel az egész történet alatt ugráltunk az időben, nem igazán tudott ez a szál sem kibontakozni. 

Úgy körülbelül arról szólt a sztori, hogy dőlt betűvel szedve meséli Julie a jelent, és rendes betűvel emlékszik vissza az első alkalmaira. Pl.: gyantázás, pucér fürdőzés, nyaralások, szerelem, idióta legjobb barát, stb. 

Egy valamilyen szinten normális ember emlékei Párizsban, egy francia lány szájából... tollából. 

A humor az klassz volt benne, bár szerencsétlen főhősünket az anyja állandóan kinevette. Az a rész mondjuk nekem nem tetszett túlzottan. 

A romantikus része kis szöszmötölés volt, hogy valamilyen happy endje és értelme azért legyen az egész könyvnek. 

A cselekmény abból állt, hogy a jelenben eszébe jut egy első alkalom, azt leírja, megint eszébe jut valami valamiről, azt is leírja... Én személy szerint nem igazán mondanám még csak cselekménynek sem. 

A vége teljesen kiszámítható volt, szóval még izgalom vagy felfokozott hangulat sem bujkált a lapok között. 

Az egész könyv alatt..... 

A szereplőknek karakterfejlődésük nincs, mivel Julie-n kívül gyakorlatilag senkiről nem tudunk semmit a legalapvetőbb dolgokon túl.

Mondhatnám, hogy az alapötlet jó, és a kidolgozás hagy maga után kívánni valót, de ez az a különleges eset, amikor pont, hogy a kidolgozás miatt volt olvasható, és az alapötlet... Hát, jó volt, csak... *sóhaj* 

Valljuk be, ifjúsági sztorinak kissé különc. 

Sajnálom, de ennél többet nem tudok kicsikarni a könyvből. 

Hogyha nyáron olvasni akartok valamit, ami könnyű, átlagos, hétköznapi történet, talán egy picit unalmas is, akkor hát rajta! 

Ne számítsatok világmegváltó regényre, de egynek elment.... :) 

Pontozás: 5/2

Írta: Pocok