"1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják."
Már a megjelenése előtt felkeltette a figyelmem a könyv. New Orleans? Ötvenes évek? Nem vagyok túl nagy rajongója a történelmi regényeknek, de nekem ez a könyv kellett.
Külön tetszett, hogy a kiadó egy-két apró változtatással megtartotta az eredeti borítót, és a cím is igazán eredeti lett. Tökéletesen passzol a történet témájához.
Josie, a főszereplőnk egy nagyon szerethető karakter, és annak ellenére, amilyen helyzetekbe kerül, önsajnáltatás helyett cselekszik. Ahhoz képest, milyen környezetben és milyen társaságban nevelkedett, intelligens és rendes lány lett belőle. Rengeteg pofont kapott az élettől, úgy tűnt, a sors megállás nélkül újabb és újabb akadályokat gördít az útjába, de Josie kitartott az álmai mellett.
A könyvnek igazi karakterei voltak, egyikük sem volt papírmasé figura, aki töltelékként csak úgy lebegett a díszletek közt. Még a legkevesebb szerepet kapók is különleges személyek voltak, érdekesek, és mindenkinek megvolt a maga élettörténete.
Imádtam, hogy az E/1-es narráció ellenére bőven kaptunk a mellékszereplőkből is, volt lehetőségünk kicsit jobban megismerni őket.
Külön tetszett, hogy a kiadó egy-két apró változtatással megtartotta az eredeti borítót, és a cím is igazán eredeti lett. Tökéletesen passzol a történet témájához.
Josie, a főszereplőnk egy nagyon szerethető karakter, és annak ellenére, amilyen helyzetekbe kerül, önsajnáltatás helyett cselekszik. Ahhoz képest, milyen környezetben és milyen társaságban nevelkedett, intelligens és rendes lány lett belőle. Rengeteg pofont kapott az élettől, úgy tűnt, a sors megállás nélkül újabb és újabb akadályokat gördít az útjába, de Josie kitartott az álmai mellett.
A könyvnek igazi karakterei voltak, egyikük sem volt papírmasé figura, aki töltelékként csak úgy lebegett a díszletek közt. Még a legkevesebb szerepet kapók is különleges személyek voltak, érdekesek, és mindenkinek megvolt a maga élettörténete.
Imádtam, hogy az E/1-es narráció ellenére bőven kaptunk a mellékszereplőkből is, volt lehetőségünk kicsit jobban megismerni őket.
A helyszín és az idő gyönyörűen volt lefestve. Ahányszor Josie végigsietett egy new orleans-i utcán, magam előtt láttam a korabeli épületeket, embereket, hogyan öltözködtek akkoriban, milyen életmódot élhettek. Winnie bordélyában éreztem az illatokat, magam előtt láttam az egzotikus berendezést, és bizony a mocskot is, amit szerencsétlen Josie-nak annyiszor fel kellett takarítania.
Mókás volt a hétköznapokon betekinteni abba a bordélyba. Igen, tudom, a mókás jelző ezúttal kicsit furán hangozhat, de az ottani lányok egy családot alkottak, viccelődtek, és gyakran hihetetlenül mulatságosak voltak. Az ő madámjuk volt Willie Woodley, akit szigorúan csak Willie-ként lehetett emlegetni, és aki a szúrós természete ellenére egy borzasztó szerethető szereplő volt. Anyja helyett anyja volt Josie-nak, vigyázott rá és megvédte.
A cselekmény szövevényes, mondhatni csavaros. A katalizátor annak a bizonyos vagyonos úrnak a felbukkanása volt a könyvesboltban, ahol Josie is dolgozott. Onnantól kezdve a dominók egymás után dőltek el, Josie pedig versenyt futott az idővel, nehogy valamelyik a végén kilapítsa. Mindeközben rátalál a szerelem, elveszti a hozzá közel állókat, és még meg is fenyegetik.
A regény utolsó fejezetei számomra konkrétan gyilkosak voltak. Az íróknak valahogy mindig azt a szereplőt sikerül eltenni láb alól, akit én nagyon szeretek.
De így volt igazán kerek. Ezzel az eseménnyel lehetett tökéletesen lezárni a történetet, és Josie karakterét teljessé tenni.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom ezt a könyvet, de határozottan a szívemhez nőtt. Ezek után mindenképpen csak ajánlani tudom.
(A New Orleansba vágyóknak természetesen abszolút kötelező.)
Linkek:De így volt igazán kerek. Ezzel az eseménnyel lehetett tökéletesen lezárni a történetet, és Josie karakterét teljessé tenni.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom ezt a könyvet, de határozottan a szívemhez nőtt. Ezek után mindenképpen csak ajánlani tudom.
(A New Orleansba vágyóknak természetesen abszolút kötelező.)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése