Samantha Shannon - Csontszüret

"2059. Scion London. Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába... beláthatatlan következményekkel.
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy a lány megszabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fednie a titkát... 

A hét kötetesre tervezett sorozat, akár a Trónok harca vagy Az éhezők viadala, korunk nagy sagája. A regényfolyamot 24 országban a legjobb ifjúsági és fantasy kiadók adják ki, az első rész a megjelenést követően azonnal a sikerlisták élén landolt, a történetből készülő filmet pedig az Imagination Studios forgatja."

Miután befejeztem, napokat merengtem a besorolásán. Fantasy? Sci-fi? Disztópia?

Egyszerűen lehetetlen eldönteni. Ez is, az is. És éppen emiatt lesz érdekes, újszerű.

Valószínűleg sokan belefutottak már ebbe a könyvbe az elmúlt hónapokban, volt egy időszak, amikor még a csapból is ez folyt. Nagyon sok kritikát olvastam róla, és annak ellenére, hogy mennyien istenítik a szerzőt, azért akadtak rendesen olyanok is, akiknek nem tetszett.

A regény hátulján a következő áll:

"Samantha az új J.K.Rowling" – The Sunday Times

Ezt az állítást én több okból is cáfolnám. Egyrészt kezdem unni, hogy a híres újságok ajánlása egy könyvre annyi, hogy olyan mint XY, másrészt viszont Rowling és Shannon az ég világon semmiben nem hasonlítanak.

Rowling varázslókról és boszorkányokról írt, míg Shannon látókról és egyéb fura "idegenekről". Rowling megírt egy hétkötetes sorozatot, ami gyerekek millióival szeretette meg az olvasást, ezzel szemben Shannon még csak az első résznél tart, és az ő esetében nem is a gyerekek a célközönség.

Nagyon nem tetszik, hogy ha jön egy új szerző vagy film a piacra, egyből beskatulyázzák, és valami nagysikerűhöz hasonlítják, mert úgy biztos ez is nagysikerű lesz. Sokszor épp az ellenkező hatást érik el. Addig mondogatják, hogy ilyen meg olyan, míg az olvasó/néző el nem hiszi, és inkább úgy dönt, minek ugyanazt kétszer elolvasni/megnézni, köszöni szépen, ezt kihagyná.

Persze sokakat vonzanak ezek az ajánlások, de a tömeg egy másik része elfordul tőlük.

A vészjósló bevezető ellenére semmi komoly bajom nem volt a könyvvel. Nem, ez nem egészen helytálló megfogalmazás. Imádtam!

Nem volt hibátlan, és szerintem nincs is akkora szenzáció, hogy ekkora feneket kerítsenek neki, de mindezek ellenére maradandó élmény volt.

A főhősünk, Paige Mahoney Londonban él. Scion Londonban, méghozzá 2059-ben. Egyike azoknak a különleges képességekkel rendelkező látóknak, akiket módszeresen próbálnak kigyomlálni az emberek közül. Paige mellesleg igencsak ritka és értékes képességgel rendelkezik: ő egy álomjáró.

"Nem gondolatolvasó, inkább elmeradar."

Egyik este túl óvatlan volt, és végül elkapták, de egyáltalán nem oda vitték, ahova hitte.

A főszereplőnk talpraesett, okos, bátor lány. Harcol azokért, akiket szeret, megvédi őket, és bármikor szembeszáll értük még akár egy rakás zümmögő emberevő izével szemben is.

Nagyon jó volt Paige szemszögéből átélni a történetet, habár különösen jellegzetes jellemvonásai nem voltak, nekem nem tűnt személytelennek. Talán pont az átlagossága miatt lehetett vele ennyire könnyen azonosulni.

"– Szia, Pieter! – kurjantottam oda a sarokban gubbasztó kísértetnek, aki lágy, unott derengéssel felelt. Magát a felvillanást nem láttam, csak éreztem: Pieter megint depressziós volt. Néha nagyon megviselte, hogy már nem él." 

Paige karaktere a cselekmény során nem sokat változik, talán csak megerősödik. Ami nekem szemet szúrt, hogy szerencsétlent szinte állandóan megveri valaki. Elvileg tudna bunyózni, de oda, ahová került, nála sokkal keményebb emberek is vannak. Egy idő után elkeserítő, hányszor vágják földhöz szegényt.

Csodálkoztam, hogy egyáltalán fel tudott kelni.

Paige-nek talán teljes ellentéte Arcturus, akit Paige ugye megkap mentornak. Illetve valójában Arcturus választja őt ki, de ez már részletkérdés.

Paige és Arcturus kapcsolata pótolja a hiányos karakterfejlődést, helyette végigkövethetjük, ahogy ezek ketten megismerik a másikat, és elkezdenek megbízni egymásban. Ami abban a világban igen fontos tényező.

Mielőtt még a romantika rajongói elszontyolodnának, hogy ebben a könyvben nincsen semmi szívecske, gyorsan felvilágosítanám őket. Nyílván nem kell sokra számítani, de azért van benne szerelmi szál, és Paige összes visszaemlékezését átszövi az érzés, hogy mennyire szereti a Hét Pecsétet (a banda, ahová tartozik). Neki ők az igazi családja, a barátai, az élete.

Cselekmény tekintetében nem kell nagy dolgokra számítani. Semmi túlzottan meglepő csavar vagy fordulat nincsen benne. A stílus, az írásmód viszont figyelemreméltó. A könyv szó szerint olvastatja magát. Voltak benne unalmasabb részek, de ezeket az apró kis buktatókat levéve elsodor Oxford, a rephaiták, Arcturus, Paige és a Hét Pecsét története.

Elérkeztünk az utolsó megállóhoz. Világfelépítés.

Nem a semmiért mondják mindenhol, hogy az első hetven oldal húzós. Annyi információt zúdít ránk az írónő… Az ember kapkodja a fejét, a dolgok felét nem érti, majd két oldallal később megvilágosodik.

Briliáns az egész. Tényleg újszerű, bonyolult, és el tudom képzelni, mekkora munka volt ezt megalkotni. Vagy egyáltalán mekkora fantázia kellett egy ilyen rendszer kitalálásához.

"Lehet, hogy nincsenek szörnyek, de a mitológia homálya talán valódi tényeket takar." 

A borító is nagyon szép, illik a könyv hangulatához. J

Így a végén még hozzátenném, hogy az írónő mindössze 21 éves, nemrég diplomázott, és a blogja alapján nagyon aranyos. 

/Samantha lenyúlja az egyik könyvét./ 

Mint azt fentebb is említettem, imádtam a Csontszüretet, és kérdés nélkül megy neki a max. pont. :) 

Trailer: 

Pontozás: 5/5

Írta: Pocok