Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat.
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja...
Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell ,,jól szeretni."
,,Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája."
(Faragó Melinda pszichológus)
Olyan régen írtam kritikát, hogy szinte már szokatlan az érzés, hogy most megteszem. De úgy gondoltam, hogy ezt nem hagyhatom ki.
Elsősorban azért, mert Szurovecz Kitti az egyik kedvenc írónőm, másrészt pedig, mert ez volt az a könyv, ami az olvasás nélkül telt hónapok után beleszögezett a székbe/ágyba.
Nagyon kíváncsi voltam, mit fogok kapni ettől a műtől, már csak azért is, mert aki követi Kittit a közösségi oldalán, az tudhatja, hogy az írónő rengeteget dolgozott rajta, és a többi könyvétől eltérően ez önéletrajzi alkotás.
Borzasztóan (és most szándékosan használom ezt a jelzőt) érdekes volt nyomon követni, hogyan alakul a történet. Hogyan bontakoznak ki oldalról oldalra a szereplők, miként tárul elénk igazi személyiségük, és hogy épül fel a kapcsolatuk. A könyv elején teljesen mást gondoltam egyes emberekről, mint a történet közepén, s a végén újabb fordulat, véleményváltozás következett.
Nagyon nehéz spoilermentesen elmondani, hogy mit éreztem. Kihívás megfogalmazni, mennyi fájdalom sűrűsödött alig háromszázötven oldalba. Mert miután az ember elolvassa ezt a könyvet, már tudja, milyen érzés együtt élni egy lélekben mélyen sérült férfival. Hiába ,,csupán" könyv, az érzések, amiket Kitti a lelkéből írt a könyvbe, kikelnek belőle, és bekúsznak a mi lelkünkbe.
,,Amikor megszülettél, a te életed kezdődött. Amikor meghalsz, a te életed ér véget. A többiek pedig nem halnak veled szolidaritásból, csak mert úgy éltél, ahogy nekik tetszett."Ez a könyv életszerű, minden karakterével együtt. A szereplők szinte hús-vér emberek.
Azt hiszem, Hayden volt a legérdekesebb karakter. Olykor szerethető volt, máskor... nem annyira. Biztos vagyok benne, hogy minden kedves nőtársam éppúgy belegabalyodik már a történet elején, ahogy én is tettem Arlene-nel együtt. De Hayden - amellett, hogy vonzó - veszélyesen titokzatos, szeszélyes. Annyi szent, hogy a munkája papíron keresztül is lenyűgöző.
Arlene... A megrázkódtatások, amik érték, nagyon fájdalmasak. Időnként meg kellett állnom, hogy levegő után kapjak helyette is, mikor a kedvese megfojtotta a szeretetével. Arlene vidám kislánya volt a színfolt ebben az egyre őrlőbb szerelmi történetben.
,,Elhessegetem a negatív gondolatot. Most olyan jó. Csönd és rend van itt, a lelkemben, ahogy fekszem az erős karjaiban. Ha lehunyom a szemem, egy tengeren békésen ringatózó, fehér vitorlás hajót látok. Én vagyok a hajó, ő pedig az én tengerem. Ugyan néha háborog, de ha fontos nekem – márpedig nagyon fontos –, akkor meg kell tanulnom a békémmel elcsitítani a viharokat."
Néha mérlegelni kell, hogy mennyit ér egy kapcsolat. Hogy mennyit vehet el belőlünk, mennyit adhatunk magunkból. Mikor mondjuk azt, hogy nincs tovább, és mikor azt, hogy meg lehet menteni. Mert a szerelem van, hogy nem elég. Kitti magával sodró írása pusztít és gyógyít egyszerre.
Pontozás: 5/5
Írta: Sziszi
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése