Sarah J. Maas - A Court of Mist and Fury (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Feyre survived Amarantha’s clutches to return to the Spring Court–but at a steep cost. Though she now has the powers of the High Fae, her heart remains human, and it can’t forget the terrible deeds she performed to save Tamlin’s people. 

Nor has Feyre forgotten her bargain with Rhysand, High Lord of the feared Night Court. As Feyre navigates its dark web of politics, passion, and dazzling power, a greater evil looms–and she might be key to stopping it. But only if she can harness her harrowing gifts, heal her fractured soul, and decide how she wishes to shape her future–and the future of a world cleaved in two.
With more than a million copies sold of her beloved Throne of Glass series, Sarah J. Maas’s masterful storytelling brings this second book in her seductive and action-packed series to new heights.

Az értékelés spoilereket tartalmazhat! 

Szerettem az ACOTAR-t, tényleg, de az ACOMAF messze túlszárnyalja, minden téren. Egyszerűen imádtam az egész könyvet, és megesett velem egy olyan dolog, ami már hosszú évek óta nem.

Hajnalig olvastam. Hétköznap. Nagyon mulatságos volt három óra alvással funkcionálni úgy, hogy bizony tanulni kell, bizony testmozgásra is szükségünk van… Csakhogy a következő este ismét éjfélig rátapadtam a regényre, így elképzelhetitek, hétvégére milyen állapotba kerültem. :D De abszolút megérte! Rajongtam ezért a kötetért, minden soráért!

Meg talán Rhysért is. Egy kicsit. Egy icipicit.

Az ACOMAF-ban három hónappal az első rész eseményei után vesszük fel a fonalat. Feyre és Tamlin az esküvőjüket tervezgetik, Rhys-ről semmit sem hallani. Az összes udvar azon van, hogy eltakarítsák az Amarantha által okozott pusztítást, a romokból újjáépítsék Prythiant.

Feyre azt hiszi, hogy Tamlin oldalán a tipikus boldogan éltek, amíg meg nem haltak befejezés vár rá. Megküzdöttek érte, ideje, hogy nyugalomban és békességben leéljék az életüket, nem igaz? De vajon tényleg Tamlin számára az Igazi? Egy férfi, aki bezárja, porcelánbabaként kezeli, és olyan szerepeket kényszerít rá, amik egyszerűen felemésztik Feyre-t?

Mindeközben egy újabb - vagy sokkal inkább régi - ellenség fenyegeti egész Prythiant és az emberek világát, Feyre-t pedig egy meglepő személy akarja a szövetségesévé tenni.

Az első kötetben fel sem fogjuk igazán, Feyre milyen megpróbáltatásokon megy át. Miket kell megtennie, csakhogy megmentse a „szerelmét”. (Igen, Tamlin, jár az idézőjel. Te címeres barom. Magyarázat később.) Gondoljatok bele, hogy megalázzák, megszégyenítik, és arra kényszerítik, hogy ártatlanokat öljön. Feyre az ACOMAF idejére egy gigantikus méretű bűntudat és önutálat gombóccal küzd, és a drágalátos vőlegénye sincs a helyzet magaslatán, amikor segítenie kellene a főszereplőnknek.

Szerencsére másvalaki látja a szenvedését, látja, hogy tönkreteszik őt a történtek, és segíteni akar. Ő lesz Rhysand. 

Az a kis aljas, számító főúr, akit már az első részből is ismerünk. Az ő keze nyomán Feyre gyönyörű karakterfejlődésen megy át (Maas nagyon penge a karakterfejlődésekben), és Rhys mellett végre önmaga lehet mindenféle haszontalan parancsolgatás nélkül.

Rhys rengeteg fontos dolgot tanít neki, mint például, hogy mindenki önálló, független személy, akinek emberi joga a szabadság és a saját akarat. Akkor korlátozhatnak minket, ha hagyjuk, ha megadjuk a jogot valakinek, hogy ezt tegye. Soha nem szabad egy másik személy függvényében meghatároznunk magunkat, annak lenni, amit a másik mond, és vakon futni utána. Bármennyire szeretjük az illetőt, bármennyire becsüljük, muszáj látni a megkérdőjelezhető döntéseit, muszáj észrevenni a dolgokat, akkor is, ha nagyon nem akarjuk.

Simán meghívnám egy süteményre Maast, amiért ilyen elveket dugdos a sorok közé.

És Rhys jó tulajdonságai még mindig nem érnek itt véget. Segít Feyre-nek továbblépni, megadja neki a szabadságot, amit érdemel, és soha nem kényszerít rá semmit. A választás Feyre-é, és ő támogatja.

Említettem az első részről szóló értékelésemben, hogy az ACOMAF sok mindent más perspektívába helyez. Ez történt Rhysszel is. Jobban megismerjük, meglátjuk, mit miért tesz, ő maga milyen szenvedéseken ment át Hegyalján, mi az élete története. Elénk tárja a motivációját, és az alapján nincs az az ember, aki bármiért hibáztatná. 

Ugyanakkor végtelenül tragikus is az egész karaktere, mert rettentő kevesen látják annak, aki valójában.

Ha még több szívfacsarásra vágysz a könyv olvasása után, tessék.

És ha már más perspektíva.

Elő a farbával, jöjjön az a drágalátos Tamlin. Ez a kis kincs Tumblr-ről elég pontosan megfogalmazza az érzéseimet irányába:

Sosem kedveltem túlzottan Tamlint, de az ACOMAF elején és végén legszívesebben a falba fejeltem volna tőle. Nem gonosz, igyekszik a lehető legjobb ember lenni, de nagyon, nagyon, nagyon, nagyon szerelmes. Túlságosan is az. És egy idióta. (A lehető legszebben fogalmazva.)

Amikor minden körülmény arra mutat, hogy valamit ne tegyen, hogy valamit nem szabad úgy csinálnia, ő csakazértis, mert ő kemény gyerek és ő visszaszerzi Feyre-t.

Akkora a kontraszt Feyre és Tamlin, illetve Feyre és Rhys kapcsolata között, hogy az már lassan röhejes. Míg Tamlin maga alá rendeli Feyre-t, sok esetben csak használja, addig Rhys egyenlő félként kezeli, egyenlővé teszi.

Haha, és persze az 55. fejezet… Haha… Ha… Ha…

Az ACOMAF-ban továbbá találkozunk egy rakás csodálatos és imádnivaló új karakterrel is, akik a saját történetükkel még több színt visznek a sorozatba, és még inkább felvilágosítanak minket azt illetően, mit óvott Rhysand annyira vehemensen. Miért volt hajlandó annyi, de annyi mindent feláldozni.

A cselekmény természetesen ismét fordulatos volt, párszor elég szépen pofára ejtett az írónő. És a legvégén… Jesszusom, ha néhány oldallal hamarabb fejezi be a második részt, biztos vagyok benne, hogy szörnyen kiakadtam volna. Majdnem megszakadt a szívem… 

Így is függővég lett belőle, de legalább érdekes és izgalmas, tele lehetőségekkel, nem olyan, amitől kaparom az arcomat.

Ha az értékelésből nem lett volna egyértelmű, abszolút kedvenc lett a Tüskék és rózsák udvarának második része. Alig várom a harmadik kötetet!! Hjaj, messze még a május... :( 

Pontozás: 5/5

Írta: Lya