"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." - Vavyan Fable

2015. december 27.

Mary E. Pearson - Az árulás csókja (#4)

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN. 
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

Mit vártam Az árulás csókjától? Egy abszolút egyszerű romantikus történetet, benne némi rejtéllyel és egy rafinált főszereplővel. Az alacsony elvárásaimat könnyedén megugrotta ez a könyv, sőt! Nagyon alábecsültem!
Ahogy azt a fülszövegben is olvashattátok, Lia megszökik az esküvője napján, és egészen egy távoli faluig menekül, hogy ott új életet kezdjen. Ez kezdetben sikerül is neki, de a múlt árnyai minduntalan utolérik, a nyakába szakadó új bonyodalmakról már nem is beszélve.

Az első néhány fejezet alapján nem estem hasra ettől a regénytől. Vontatottnak éreztem, és szinte vánszorogtam egyik oldalról a másikra. Szerencsére ez a kellemetlen első benyomás hamar elillant, és egyre jobban magával ragadott az új világ, Gaudrel emlékiratainak részletei, és a szerző stílusa. Komolyan, szerintem ritka szépen ír.

Nagyon szimpatikus volt a főszereplő is. Már a fülszövegből látszik, hogy nem ejtették a fejére, és nem különösebben érdeklik a hagyományok sem, azt csinál, amit akar. Tetszett, hogy nem vergődik a nehézségek között, hanem megpróbálja őket leküzdeni, és sosem adja fel. Mindegy, min kell keresztülmennie, nem téveszti szem elől a céljait. Ezen kívül önzetlen. Csak tátottam a szám, amikor feladta a saját álmait másokért. Megy a piros pont, Lia! :)
"Az elmúlt néhány évben semmiben nem ütöttem meg a mércét, és minél erősebben toltak, nyomtak, és akartak elhallgattatni, én annál inkább hallattam volna a hangomat."
Aztán ugye ott volt az a bizonyos két idegen, az elhagyott herceg és az orgyilkos. Ez a rész különösen tetszett. Kíváncsi voltam, Lia az apró jelekből mikor rakja össze, ki kicsoda valójában.
Érdekes volt a világ is, érthetőnek tűnt az a hihetetlen imádat a hagyományok és a vallás iránt, ami Morrighan népét jellemezte. (Ugyanakkor néha már nem csak Liát, de engem is idegesített.)

A cselekmény lassan bontakozik ki, miközben a főszereplőnk lényegében átutazza a saját királyságát, beiktatva hosszabb-rövidebb pihenőket, amik nélkül valószínűleg az egész egyetlen nagy rohanásnak tűnt volna.
És most jön az, ami miatt végül tényleg megszerettem ezt a könyvet. Nem a függővégről beszélek, nem a szerelmi háromszögről (ami annyira nagyon nem is háromszög), és nem is azokról a titkokról, amiket a fülszöveg emleget. Nem.
Van egy akkora csavar a történetben, amitől nekem leesett az állam. Fel voltam rá készülve, még azt is tudtam, mely karaktereket érinti és milyen formában, de az írónő mindezek ellenére totálisan pofára ejtett. Erre nincs szebb szó.
Annyira megdöbbentem, hogy egy percre félre kellett tennem a könyvet, és átgondolni az eddig történteket. Ez tényleg lehetséges volna? Ennyire behúztak a csőbe? Nos, igen. Ennyire.
Még most is legszívesebben sokkal figyelmesebben újraolvasnám az egészet. Mert ez nem lehet igaz. Nagyon, nagyon régen sikerült engem egy regénynek így átvernie. Ó, és mennyire örültem neki. :D 
"Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod."
Mindent összevetve nagyon klassz és igényes történet volt, emelem kalapom a szerzőnek, látszik, mennyit dolgozott rajta. Mellesleg gyönyörű a borító is, szerintem abszolút visszaadja a könyv hangulatát.
Alig várom a sorozat következő részét! :)

Pontozás: 5/5
Írta: Lya

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése