Colleen Hoover - Reményvesztett (Losing Hope) (#3)

Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…


Pontosan olyan csodálatos és borzasztó, mint az első rész. A történet nem, csak a szemszög változott. Ezúttal Dean Holder az, akinek gondolatain keresztül megismerhetjük a szereplők sorsát. Megtudjuk, ő hogyan élte át előbb Hope, majd Less elvesztését, hogyan dolgozta fel, mik voltak az előzmények, és mikor mit gondolt.

Ha választanom kéne, sem tudnám megmondani, melyik könyvet szerettem jobban. Mert éppen annyira szerettem ezt is, mint a Reménytelent. Persze már tudtam, mit várhatok, és így nem ért meglepetésként, nem volt annyira elborzasztó, mint a Reménytelenben, hiszen itt részleteket nem kaptunk, mert nem Holderrel történt.
Itt a gyász volt a főszereplő, a megbocsátás - másoknak és önmagunknak - és a szerelem. A mindent legyőző szerelem.
Hiába ismertem a történetet, egy percre sem unatkoztam. Féltem, hogy nem fog már annyira magával ragadni, de Colleen Hoover bebizonyította, hogy nem véletlenül ő az egyik kedvenc írónőm.

,,Lazán a postaládának dőlve igyekszem úgy tenni, mintha nem foglalkoznék vele, hogy éppen most mért végig. Azért nem foglalkozom vele, hogy ne hozzam zavarba, de ettől még tuti, hogy nem fogom elfelejteni. Sőt, tulajdonképpen az egész kicseszett nap hátralévő részében azon fogok elmélkedni, hogy miként időzött el a szeme a testemen."

Ha lehet, még jobban belezúgtam Holderbe, mint az első részben. Annyira gondoskodó, védelmező, szerető, vonzó és... minden. Sky-t azonban nem tudtam annyira megkedvelni. Mármint ne értsetek félre, természetesen kedveltem, de mikor ma a kritika megírása előtt újraolvastam, mit írtam a Reménytelenről, teljesen más volt Sky-ról a véleményem ott, mint jelenleg. Most is csodáltam őt bátorságáért és erejéért, és ezúttal is megszakadt a szívem, amiért ilyen szörnyűségeken kellett keresztülmennie.

Új volt a történetben, hogy Holder leveleket (tulajdonképpen naplót) írt a nővérének. Nagyon tetszett, kiváló megoldás volt az írónő részéről.

,,Ha hétfőn találkozom Graysonnal a suliban, letépem a golyóit, és elküldöm neked postán. Mi az új címed?"

Ó, és volt még valaki, aki sokkal nagyobb szerepet kapott! DANIEL (Holder legjobb barátja)! Húú, ezúttal ő volt az a szereplő, aki humort szőtt a sorok közé. I-mád-tam. Nagyon vicces srác, és kellett, hogy feldobja egy kicsit a komor hangulatú sztorit. Azok a becenevek, hogy senkit nem szólít a rendes nevén... Áh, mindig hangosan felnevettem. :D Ráadásul érkezik egy kiegészítő rész, ami bizony Danielről fog szólni. Nekem leesett az állam, mikor megláttam, hogy Danielről és Sixről. Nagyon várom már!!! :D

Akit még igazán megkedveltem, az Holder édesanyja volt. Nem kapott sok szerepet, de a könyv végén annyira cuki volt! Ráadásul vele kapcsolatban is került néhány dolog, aminek szívből örültem.

,,– Szóval hogy tetszik Sky? – érdeklődik anya. (..)
– Ő fantasztikus, nagyon bejön.
Anya leteszi az újságot, és oldalra dönti a fejét.
– Ő? – vonja fel a szemöldökét. Nem értem az értetlenségét. Csak nézek rá, mire fejrázva elneveti magát. – Jézusom! Ez súlyos eset.
Még mindig nem értem.
– Mire célzol? Azt kérdezted, hogy tetszik Sky, én pedig válaszoltam neked.
Még jobban kacag.
– Sulit mondtam, Holder. Azt kérdeztem hogy tetszik a suli.
Vagy úgy."

Kíváncsi lettem volna, milyen úgy olvasni ezt a kötetet, hogy a Reménytelent még nem olvastam. Érdekes lett volna, de talán mégis jobb így, hiszen az írónő ezt így álmodta meg.
És ez sem véletlen!
6. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján

Olvassátok el! Nem fogtok csalódni. ;)

Pontozás: 5/5
Írta: Sziszi