Sarah J. Maas - A Court of Wings and Ruin (Tüskék és rózsák udvara 3.)

Looming war threatens all Feyre holds dear in the third volume of the #1 New York Times bestselling A Court of Thorns and Roses series.
Feyre has returned to the Spring Court, determined to gather information on Tamlin's maneuverings and the invading king threatening to bring Prythian to its knees. But to do so she must play a deadly game of deceit-and one slip may spell doom not only for Feyre, but for her world as well.
As war bears down upon them all, Feyre must decide who to trust amongst the dazzling and lethal High Lords-and hunt for allies in unexpected places.
In this thrilling third book in the #1 New York Times bestselling series from Sarah J. Maas, the earth will be painted red as mighty armies grapple for power over the one thing that could destroy them all.

Az értékelés spoileres az előző részekre nézve!

Az első két könyv alapján rettentően megszerettem ezt a sorozatot, és alig vártam, hogy elolvassam a harmadik, befejező részt is. Az angol megjelenés előtt hónapokkal előrendeltem, tűkön ülve vártam, hogy megérkezzen, és vagy féltucatszor újraolvastam a második részt. Szerintem a körülöttem élők lassan kezdtek tőlem megőrülni, mert állandóan arról fecsegtem, mennyire imádom a szereplőket, mennyire elegem van a függővégekből, és mennyire nagyon várom, hogy a kezemben tartsam az én kicsikémet.

Eddig akárhányszor rendeltem Bookdepository-ról, soha, de soha nem akadt semmi problémám. Minden könyv épségben megérkezett, gyönyörű könyvjelzőket is küldtek mellé, egy szavam nem volt. Természetesen ezúttal nem ment zökkenőmentesen a dolog. Nem. Ahhoz túlságosan vártam az ACOWAR-t.

Az egész kalandom onnan indult, hogy egy pénteki napon valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a postásunk nem csengetett, vagy csengetett de arra a két percre elromlott a csengőnk (ki tudja?), és én csak az értesítőt találtam meg. Még aznap délután elrongyoltam a postára átvenni a csomagom, de közölték, hogy nincs bent. Hát jó. Hétfőn ismét próbálkoztam. Nincs bent. Megadtam az elérhetőségemet, azt ígérték hívnak. Vártam kedden. Szerdán. Csütörtökön. Végül pénteken megkaptam az áldott hívást, de mit ad a jó ég, azt hittem teleshopos zaklatók, és nem törődtem vele. (Kérlek, ezt ne kommentáljátok.)

Hétfőn aztán rettentő dühösen bemasíroztam az értesítőmmel a postára, hogy tessék ezzel kezdeni valamit, nem igaz, hogy a város egyik végéből a másikba egy hét alatt nem tudják áthozni a csomagomat (és nem, nem a fővárosban élek, szóval ez nem mentség). Szerencsére egy végtelenül türelmes hölgy fogadott, és szólt, hogy már kerestek, múlt pénteken megérkezett hozzájuk a könyv.

Mi a tanulság? Ha fontos csomagot vártok, üljetek egész nap a ház előtt, vagy hívjatok szerelőt a rejtélyes, szeszélyes csengőtökre. Ó, és vegyétek fel a telefont a teleshoposoknak. Szegények. Nem érdemlik ezt a mostoha életet.

Visszakanyarodva a könyvhöz.

Az előző részben ott váltunk el a szereplőktől, hogy Feyre az ellenségeiket átverve megmentette a barátait, és Tamlin oldalán visszatért a tavasz udvarába azzal a feltett céllal, hogy a gonosz Hybern király tervei után kémkedjen, és belülről tegye tönkre Tamlin udvarát.

A harmadik kötetben pár héttel később vesszük fel a fonalat. Feyre békésen éldegél az udvarban, tökéletesen játszva a szerepét és lassan, apró lépésekben előkészítve a tervét. Sok helyen láttam, hogy az olvasók zöme unalmasnak találták ezt a részt, a „kémkedést”. Való igaz, hogy tényleges kémkedés nem igazán zajlik, vagy legalábbis nem az van a központban, inkább a bomlasztásra koncentrálunk, amit Feyre egyszerűen remekül csinál. Fokozatosan összezavar mindenkit, és itt tűnik ki a legjobban, hogy ő ebben jó. A csapdákban. Amiket viszont titokban, álcázva kell felállítania, és ezek a jelenetek tényleg nem túl akciódúsak, de szerintem így is izgalmasak.

"Who did you bring, little wolf? Who did you bring to me?"

Amíg Feyre a tavasz udvarában van, közelebbi képet kapunk a régi ismerősökről is. Egyrészt Tamlint picit jobban megérthetjük, és beláthatjuk, hogy gigantikus túlzásokba esik, de nem rossz ember. Másrészt Lucien… Őszintén mondom, én őt sosem kedveltem. Nekem mindig olyan volt, mint Simon a Csontvárosból. Különösebben senkinek sincs rá szüksége, csak érzelmi támaszt nyújt, meg ilyenek.

Szerencsére ebben a kötetben többet megtudunk róla, kiderül, milyen érdekes háttérsztorit és jövőbeli lehetőségeket rejteget. Remélem, később még hallunk róla. Mondjuk egy könyvnyit.

Fontos szereplők voltak még Feyre testvérei is, a frissen tündérré tett nővérek. Kíváncsi voltam, hogyan illeszkednek majd be Rhys udvarába, kapnak-e képességeket az Üsttől, és ha igen, vajon olyasmiket-e, amiket én elképzeltem nekik. Ezen a téren végül nem sikerült meglepni, de ettől függetlenül imádtam róluk olvasni. Főleg Nestáról. Az a lány hihetetlen volt.

“I don’t think we were introduced properly earlier,” he crooned to Nesta. “I’m—”
“I don’t care,”

Mint ahogy azt a cím rövidítése, az ACOWAR előrevetítette, itt bizony háború lesz, és mindenki arra készül. Szövetségeket keresnek, alkukat kötnek, áldozatokat hoznak és a legváratlanabb, legfurább helyekről kapnak segítséget.

Végre megismerkedhetünk az összes főúrral, akik között szintén felbukkannak különleges jellemek, borzasztó érdekes és kusza, összevissza kapcsolódó háttértörténetek.

Mindeközben Rhys és Feyre, mint egyenlő vezetők újra és újra szembenéznek különböző kihívásokkal, legyen az magánéleti vagy hivatalos, háborús ügy.
Imádom ezt a párost! Imádom, hogy megértik egymást, odafigyelnek a másikra, és a barátaikkal tényleg egy kis családot alkotnak. Ide én is visszavágynék.

"I repeated their names silently, over and over into the darkness. Rhysand. Mor. Cassian. Amren. Azriel. Elain. Nesta."

Ami viszont engem kissé zavart, az az E/1 narráció volt. Az előző kötetben az írónő felvezette Rhys szemszögét, és most háborúról olvasunk, amit mindig izgalmasabb több oldalról követni, itt mégis leragadtunk Feyre-nál. Ő azonban nem lehetett egyszerre mindenhol, nem láthatott mindent, így elég kifacsart és erőltetett megoldásokhoz kellett folyamodnia a szerzőnek, hogy átfogó képet tárjon elénk.

A másik problémám nekem a lezárás volt. Lesznek még Prythian világában játszódó későbbi regények, novellák, ezért van ez a rengeteg függőben hagyott szál. Rhys és Feyre története el lett mesélve, a kapcsolatuk fejlődése és az ő saját útjuk le lett zárva, de mégis félig a levegőben lóg az egész befejezés. Még a várható könyvekkel együtt is. 

Arról nem is beszélve, hogy nekem ez túl happy end. Olyan helyekről ráncigálnak vissza szereplőket, ahonnan nem kellene, és nem lehetne. SPOILER Egyetlen egy fájdalmas, sírós haláleset van az egész regényben, és az sem a háború miatt, hanem cselszövésből következik be. Oké, bőgtem rajta, de… ennyi?! SPOILER VÉGE

Természetesen oda meg vissza voltam ezért a könyvért, nagyon tetszett még ezekkel a hibákkal is, és várom a további spin-off köteteket. :)

Pontozás: 5/5

Írta: Lia