J. L. Armentrout – Ellenállás (Luxen 5.)

Katy ​tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…

A negyedik rész befejezése után hihetetlenül vártam, hogy kezemben tarthassam a széria lezáró kötetét, hiszen a Luxen-sorozat az egyik kedvencemmé avatta magát.

Próbáltam lassan haladni a könyvvel, mert tisztában voltam vele, mennyire fog hiányozni az Armentrout által alkotott világ és a szereplők, de a könyv etette magát, ami az írónő kifogástalan stílusának köszönhető.

,,Daemon mély, figyelmeztető morgást hallatott. Nem akartam elhinni, hogy tényleg azon a feltételezésen veszekszenek, hogy Dee rántana-e csirkét vagy sem. De hát miért is lepett ez meg? Nagyjából egy órája azon marakodtak, hogy a The Walking Deadben Shane jobb apa lett volna-e Ricknél. Daemon valamiképpen eljutott odáig, hogy úgy érveljen: a kormányzó még a szociopata tendenciáival együtt is jobb lett volna."

A kedvencem a humor volt. Rengetegszer nevettem fel hangosan (akár az éjszaka közepén), különösen mulattattak Kat gondolatai, amikor nem akarta, hogy olvassanak a fejében. Na és Luc! Örültem, hogy kicsit más oldalát is láthattuk a befejező részben. A másik, aki szintén sokszor csalt mosolyt az arcomra, az Archer.

Kat viselkedésétől sajnos még mindig sokszor a falra tudtam volna mászni. Hiába kérték tőle, hogy maradjon, ahol van, a lány fikarcnyit sem változott. Hiába kiabált mindenki utána, hogy álljon meg, neeem, ő fut a vesztébe. Daemon továbbra is álompasi, nincs vita. Romantikából kaptunk bőven, a pikánsabb fajtából is.

,,Nem kellett szerelmet vallanom neki. A szavaknak különben is elveszett az értelme a túl sok ismételgetéstől. A tettek mindig hangosabban, erősebben szólnak."

De - és sajnos van de - kicsit többet vártam. Számomra hiányzott a csavar, mert bár voltak ,,fordulatok", igazából minden kiszámítható volt. Ez természetesen az én egyéni szociális problémám, de nem lepődtem meg semmin. Voltak megható részek, amiktől elszorult ugyan a torkom, de ezúttal nem sírtam. A sorozat kétségtelenül fantasztikus, de nem az utolsó rész lett a kedvencem. Én korábbi részeken ennél sokkal jobban izgultam. Persze, ennél sem unatkoztam, félreértés ne essék.
Lehet, hogy túl magasra tettem a lécet.

Összességében kicsit csalódott vagyok ugyan, de ettől függetlenül maradok hű luxen-fan.

Pontozás: 4/5
Írta: Sziszi