Colleen Hoover - Egy nap talán

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

Fogalmam sincs, hol kezdjem. Egy perce ülök a billentyűzet felett, és azon gondolkozom, hogyan mondjam el. Én nem szoktam egyetlen nap alatt elolvasni könyveket, de most megtörtént. Aki régebb óta követi a blogot, az biztosan tudja, hiszen nem titok, hogy CoHo az egyik kedvenc íróm, így kételyek nélkül fogtam a könyvébe. De akkor még nem tudtam, mi vár rám.

Amit ez a könyv adott, azt lehetetlen szavakba önteni. Egyszerűen képtelenség hibát találni benne, minden egyes szavát imádtam, kivétel nélkül.

A történet brutálisan egyszerűnek tűnik, ha nem akarok spoilerezni - márpedig nem akarok -, akkor nem mondok sokkal többet a fülszövegnél.

„Hogy jól vagyok-e? Persze. Ezért izzad a tenyerem, ezért van egy mázsás kő a mellkasomon, és ezért markolom erősen az ágytakarót magam mellett, nehogy a kezem olyasmit csináljon, amit sosem bocsátanék meg magamnak."

Pont a napokban említettem Lyának, hogy újabban frászt kapok a gyomorforgatóan romantikus könyvektől. Tartottam tőle, hogy ezúttal is ez lesz, de mekkorát tévedtem! Ridge és Sydney szerelme nem csöpögős, hanem emberfeletti. Ettől nem rosszul lettem, hanem mélységesen meghatódtam. De mindent bonyolulttá tesz, hogy Ridge-nek barátnője van öt éve, és soha nem hagyná el. Ridge-dzsel együtt én is ketté szakadtam, egyik részem azt akarta, hogy örökké Maggie-vel legyen, a másik, hogy Sydney-vel. Maggie-t elvileg utálnunk kellett volna, de lehetetlen volt nem szeretni. Sosem tapasztaltam korábban ilyet, sosem szurkoltam egyszerre mindkét lánynak. Sosem volt kétségem, kinek kivel kéne együtt lennie... Egészen mostanáig. Nem láttam kiutat. Fogalmam sem volt, hogyan lehetne ebből úgy kimászni, hogy mindenkinek jó legyen. Ám a szívem mélyén egyiküknek kicsivel jobban drukkoltam.

Egészen elképesztően csodálatos, különleges volt megismerni Ridge történetét, az ő világát az ő szemén keresztül. Imádtam a váltott szemszögű írásmódot. A zenét, a zenélést, a zenélős jeleneteket. Nekem is minden porcikám érezte a rezgéseket Ridge-dzsel és Sydney-vel együtt. Sosem olvastam korábban olyan könyvet, amihez külön zenét írtak, amit meg lehet hallgatni, hogy teljessé tegyék az élményt. A dalszövegek lenyűgözőek, és egyszerűen imádtam, hogy a zene köré szőtte az írónő a történetet.

„Őrület, hogy néhány percnyi ölelés után milyen üresnek érzi magát az ember, ha már nem ölelik. Abban a pillanatban, amikor elenged, úgy érzed, mintha egy darabka hiányozna belőled."

Kétségem sem volt afelől, mennyire jól bánik CoHo a szavakkal, a legcsodálatosabb módon képes kifejezni az érzéseket. Újra levett a lábamról. Megszorongatta szívemet-lelkemet, és olyan élményben részesített, amiért nem lehetek elég hálás. Fantasztikus volt ez a könyv. Sydney-vel együtt, nagyon lassan, fokozatosan szerettem bele Ridge-be. De nem csak belé, hanem a zenébe is.

Az Egy nap talán-ban nem volt felesleges dráma. Ridge és Sydney végig őszinték voltak egymással, nem kerteltek, nem húzták egymás agyát, így nekem sem mentek az idegeimre. Nem volt ,,jaj, kellesz, de nem lehet, de nem tudom, mi legyen, most nem kellesz, de lehet, hogy igen, de nem" játszma. Nem volt semmilyen játszma, csak színtiszta érzések. És ez fogott meg annyira.

Hibátlan, lebilincselő, különleges, szívsajdító regény. Egy ajándék.

Pontozás: 5*/5
Írta: Sziszi