J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne - Harry Potter és az elátkozott gyermek

Tizenkilenc ​évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek, J.K. Rowling, John Tiffany és Jack Thorne új műve, a nyolcadik Harry Potter-történet, egyszersmind az első, amit színpadon hivatalosan bemutattak. Színpadra írta: Jack Thorne.

Ez a könyv, amely a színházi próbák szövegkönyvének különleges kiadása, lehetővé teszi, hogy azok is nyomon követhessék Harry Potternek, valamint családjának és barátainak sorsát, akik nem látták a darabot. Az ősbemutatóra 2016. július 30-án a londoni West Enden került sor.

Nagyon vegyes visszajelzések érkeztek a Harry Potter új részére, vagyis - hogy senkit ne inzultáljak - a Harry Potter színdarabra. Mert mint tudjuk bőven vannak emberkék odakint, akik szerint bár annak volt reklámozva, ez a könyv minden, csak nem a HP-sorozat nyolcadik kötete.

Akármennyire próbáltam rajongani az Elátkozott gyermekért, ebben egyet kell velük értenem.

Régen olvastam az eredeti sorozatot, szégyen és gyalázat, tudom, de nekem soha meg sem fordult a fejemben, hogy rendesen, kronologikusan ahhoz kapcsolódik ez a történet. Sokan fogalmazták meg úgy, hogy inkább hajaz egy fanfictionre Rowling világában, mint egy eredeti műre. Én is így éreztem. Igazán a hangulat sem jött át, és bármennyire imádtam a szereplők életéről olvasni, kinek hogy alakult a sorsa később, az elején például szabályszerűen untam magam rajta.

Sokkal érdekesebbnek találtam a karaktereket, Draco fiát, Harry saját belső vívódását, mint a cselekményt.
Ha már karakterek...
*SPOILER*
Jelentkezzen, aki bőgött Piton részein. Kérlek, nyugtassatok meg, hogy nem csak nekem fáj a szívem, valahányszor róla olvasok. :'(
*SPOILER VÉGE*

Alapvetően kellemes kikapcsolódást nyújtott, és egy kicsit segített megbarátkozni a színdarabokkal, amiket naaagyon szívesen olvasnék, de az esetek többségében nyálcsorgatva elbóbiskolok a monológokon.
Viszont senki ne számítson tényleges Harry Potter-könyvre, mert ez nagyon nem az. Ez egy színdarab. Ehhez mérten álljatok hozzá.

Sajnos nem volt alkalmam (még) megnézni a teljes előadást (pedig megöl a kíváncsiság), mindössze részleteket láttam belőle, és persze promoképeket a színészekről.
A többségükért oda meg vissza voltam, külsőre nagyon eltalálták őket, de... Hermione? Ott így... Mi történt? Senkinek meg se forduljon a fejében, hogy bármiféle előítéletem van a színesbőrűekkel szemben, viszont ez enyhén szólva kiakasztott.
Éveken át a képünkbe nyomta a franchise, hogy Hermione fehér, és aztán bumm! Nem csoda, ha mindenkinek leesett az álla. Nem csoda, ha a szomszéd pincéjéből kellett összekaparni.

Remélem, előadásként jobban elvarázsol majd:) 

Pontozás: 5/3

Lya