Honey-val nemrég könyvtárat látogattunk, és ott szereztem meg ezt a könyvet. Akiket kérdeztem, mind azt mondták róla milyen jó meg milyen érdekes. Én ezt egy kicsit átfogalmaznám.
Sofia egy római árvaházban él. Ő az, aki senkinek sem kell: 12 éves elmúlt, reménye sincs, hogy ennyi idősen örökbe fogadják. És ugyan kinek kéne egy magafajta szerencsétlenség, akiből még a sorstársai is csúfot űznek, és a szigorú apácanővéreknek is csak bosszúságot okoz? Sofia már rég beletörődött, hogy ő egy nagy nulla, sőt, dupla nulla, akinek az élet nem tartogat semmi jót. Álmaiban azonban csodás márványvárosban jár. Mit jár!? Repül! Ő, a jelentéktelen kis senki, aki a valóságban retteg a magasságtól. És még számtalan más dologtól. Gyakorlatilag mindentől.
Egy nap furcsa idegen érkezik az árvaházba. Egy különös antropológia professzor, aki egyenesen őérte jött. Új otthona egy szépséges tó felett emelkedő villa, amelyet egy különös fa köré építettek. Nagyon különös az a fa. És nagyon öreg…
A professzor megismerteti Sofiával a múltját. A kislány nem más, mint a csodálatos sárkánykirály, Thuban örököse. Születése óta viseli homlokán a jelet, a Sárkányosok anyajegyét. De az ősi ellenség, Nidhoggr, a gonosz szárnyas sárkánykígyó is felébredt földalatti börtönében, és hívei már akcióba is léptek… A titokzatos, sok ezer évre visszanyúló mágikus múlt megpecsételi Sofia sorsát, ami elől legszívesebben elmenekülne. De kénytelen megbarátkozni a ténnyel, hogy ő, a duplanulla, mindentől rettegő, kétbalkezes pupák valójában kiválasztott. Meg kell küzdenie a gonosszal.
Nem voltam lenyűgözve. Volt már a kezemben ettől az írótól az Égvilág is, de végül csak nem olvastam el. Ezt igen. Kivételesen leküzdöttem a késztetést, hogy a negyedénél letegyem-ugyanis eléggé vontatott volt. Én pedig ténylegesen nem bírom, ha egy regény sokáig vontatott. Egy kicsit még elviselek, de ha ez 40-50 oldalnál hosszabb, leteszem.
Tanulás helyett olvastam, ezért voltam ilyen kitartó, de ha abbahagyom sem maradok le sokról.
Sofia olyan, mint egy ijedős kisegér. Folyton csak nyafog, fél, és alul értékeli önmagát. Értem én, hogy a sorozat végére majd bátor harcos csajszivá érik, de ez...?
Szörnyű volt. Én szinte már az első oldalaktól nem bírtam szerencsétlent. Aztán jött Lidja, aki egy kicsit gatyába rázta, és így kedvenc szereplőmmé avatta magát(mármint Lidja), de Sofia még így is olyan helyzetekben blokkolt le, ahol az emberek vagy sikítva rohannának, vagy halálra rugdosnák a támadójuk fejét.
A professzor számomra néha kicsit túl szerető gyámapa volt. Először is úgy babusgatta Sofiát, mintha nem 13 hanem 7 éves lenne, másodszor... én nem akarok csúnya dolgokat mondani, de nekem a prof kicsit...khm... perverz hatást nyújtott. Olaszországban lehet, hogy ez még a családi szeretet határait súrolja, de nekem egy csöppet túlzás volt.
Lidját imádtam. Ő egy cirkuszban dolgozott, de aztán Sofia társa és barátnője lesz. Igazi belevaló, talpraesett lány. Annyi idős, mint Sofia, de valahogy több életösztön szorult belé, mint a főszereplőbe.
Maga a sárkányos ötlet kicsit megijesztett, mivel olvastam már hasonló könyvet, ahol szintén a sárkányok voltak a központi természetfeletti lények, és mit ne mondjak... egyre lagymatagabbá váltak a részek.
Itt sokkal jobb volt a világ felépítése, bár azt kicsit furcsálltam, hogy a neandervölgyi ember 30000 évvel ezelőtt kedélyesen elcseveg egy sárkánnyal. Vajon voltak akkoriban kábítószerek? Mert az egyetlen logikus magyarázat, hogy beszívtak.
Hoppá, elfelejtettem, hogy ebben a könyvben kevés dolog logikus. Persze hihetőnek hangzik, de ha belegondolunk már elég nagy butaság.Oké, fantasy könyv, és "bármi" megtörténhet, de azért tényleg voltak különös jelenetek.
Maga a borító szerintem elég szépre sikeredett, bár a fülszöveg kicsit sokat elárul a könyvről.
Ami viszont tényleg tetszett, hogy egész jól bemutatja Rómát az író. Mondjuk olyan nagyon sokat nem tudtunk meg a városról, mert Sofia vagy a prof villájában kuksolt, vagy a tóparton, de amikor (végre) felemeli a fenekét és csinál is valamit a külvilágban, akkor Licia tényleg kihasználja a környezetet.
A sorozatnak eddig három része jelent meg. Lehet, hogy trilógia, bár nekem erről fogalmam sincs.
Ha már elkezdtem, végig olvasom a sorozatot, de remélem a többi részben nem fogok ennyit csalódni és a falba verni a fejem Sofia miatt. Lehet megkeresem azt a golfütőt amit még a Wings 2. részének kritikájában megemlítettem. *csóválja a fejét*
Miért divat sötét főszereplőket gyártani?
Pontozás:5/2
Írta:Pocok
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése