Ez a bejegyzés a Sárkánylány sorozat 2. részről fog szólni. :)
Igen, vége sikerült befejeznem egy könyv olvasását, úgy tűnik, mostanában nem nagyon boldogulok ezzel a tevékenységgel. Mire belekezdek egybe, már egy másik fog érdekelni. Hjaj.... Még magamnak is fárasztó vagyok.
Tehát, emlékeztek még a korábbi kritikámra? A Sárkánylány 1. részéről? Ha nem, de mégis képben akartok lenni, akkor ITT elolvashatjátok.
Sofia egyike a kiválasztottak. Benne ősidők óta szunnyadó, legendás sárkányok lelke él tovább. A nehéz sorsú árva kislány életét nem könnyíti meg Thubantól, a sárkányok leghatalmasabbjától kapott öröksége, de idővel elfogadja a fantasztikus kihívást. Új barátai segítségével felveszi a harcot Nidhoggr, az ébredő, félelmes, gonosz kígyó ellen, aki a világ fölötti hatalomra tör. Most a Professzor a harmadik Sárkányos keresésére indul, és magára hagyja Sofiát és barátnőjét, a szintén Sárkányos Lidját. A lányok számára a legjobb rejtekhelynek egy cirkusz ígérkezik. Sofia, aki sosem szerette a cirkuszt, egyik napról a másikra Beneventóban találja magát, a porondon, nyakig habostortában, bohócnak öltöztetve. És a turné állomáshelye is olyan különös... Benevento kövei titkokról regélnek. Egykor itt állt a boszorkányok szent fája, amely körül félelmetes szertartások zajlottak. De vajon tényleg boszorkányok voltak? És az a fa, Idhunn fája megtalálható-e még? És mi köze a Sárkányosokhoz, a Világ Fájához, és a gyümölcsökhöz, amelyeket a gonosz Nidhoggr mindenáron meg akar kaparintani? A lányokat rémálmok, látomások, előérzetek gyötrik. Hamarosan megbizonyosodhatnak, hogy az ősi ellenség, Nidhoggr bizony a közelben van. A helyzetet nagyban bonyolítja egy különös, flegma fiú, aki egy nap felbukkan a cirkusznál, s akibe Sofia első látásra beleszeret...
Éljen! Éljen! Éljen!
Örülök neki, hogy fejlődik az írónő. Végre jelentős javulást mutatott Sofia jelleme, és (végre!) feltűnik egy szerelmi szál is, ami ennél jobban egyoldalú nem is lehetne.
De kezdjük inkább az elején.
Szereplők. Sofia most már egészen normális, kezdi elhagyni a kóros gyávaságát. Mondjuk még mindig feltűnik ez a tériszony dolog, ami halál ciki egy olyan embernél, akiben egy sárkány lakik. (a sárkányok repülnek... többnyire)Eléggé önfejű lett, és kicsit hisztis is.
Lidja. Maradt a kedvenc. Néha ő az egyetlen épeszű ember ebben a különös világban. Persze neki is vannak bőven hibái, de kinek nincsenek?
Schlafen (vagy micsoda) professzor. Okés, ő német. De akkor mi a frászért ölelgeti annyit Sofiát? Úgy értem, az még rendben van, hogy fogadott gyereke, szereti, stb, de ennyire???? Addig amíg azt hittem, legalább félig olasz, valamennyire elnéztem neki(hiszen az olaszoknál nagyon hangsúlyos a család, a szeretet, blablabla), de NÉMET, és olyan Sofiával mint egy.... pedofil. Bocsánat a szóért, de hát... Elég érdekes a kapcsolatuk. Bezzeg Lidjával nem csinálja ezt.
Fabio. Én (majdnem) beleszerettem. Kicsit idióta a srác, és néha olyan sötét, mint Sofia, de amúgy klisés jó pasi karakter. Ő az, akibe Sofia visszavonhatatlanul belehabarodik.
Hm... Ki van még? Ratatoskr (akinek a nevét nem tudom kimondani). Ő csak a szokásos gonoszságát és alattomosságát hozza. De amúgy, ő most akkor tizen - vagy huszonéves?
Nida ha jól emlékszem ebben a részben nemigen szerepelt.
És a főgonosz. Nidhoggr. Már a neve is olyan félelmetes... mintha egy víziló felbüfögné a reggelijét.
És az a rettenetes fémkütyü, amit az emberek nyakába szúrnak! (felkiáltás : Pók alakú! Rettegj, Honey!)
Továbbá: A sárkányok allergiásak a fémre, vagy mi? Mert a harmadik részben is, mikor Sofiának be kell mennie egy fémvalamibe ( inkább nem spoilerezek), kirázza a hideg, meg nem érzi biztonságban magát.... Aha... oké...
Jó, ejtsük a szereplőket. (Egyébként a karakterfejlődés ötös. )
Cselekmény. Hát... Ugyanolyan, mint az előző könyvben. Oké, érdekes, meg minden, de abszolúte nem köt le. Ezért is tartott ennyi ideig elolvasni a könyvet.
Mi van még? Humor? Közepes. Szerelmi szál? Kezdetleges. Csavarok? Ööö... Nem mondom, hogy kiszámítható, de nem estem hasra tőle.
Két dolog volt, ami nagyon tetszett: 1. Hogy Fabio félig magyar! Juhú! (imádom ha egy külföldi író szót ejt a magyarokról). 2. Városleírás. Az elején még utáltam, de így utólag átgondolva egész jó kis ötlet. Kedvem támadt elmenni Beneventóba. :D
Mindent összevetve végül is egész jó kis kötet volt. Nem volt nagy szám, de elment egynek. Nem lettem akkora rajongója, mint a Csontvárosnak.
Pontozás: 5/ 3
Írta: Pocok
U.I.: Ennek vajon hány része van még?
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése