Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták?
Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket.
Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp.
És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron...
Gyorsan felvázolnám Gwen-ék világát az értetlenkedés elkerülése végett. A Montrose és a de Villiers család vérében egy különleges, örökletes, úgynevezett időutazó gén van (amit X faktornak is szoktak hívni :D... ezen elnevetgéltem egy darabig, ugyanis az RTL-en pont nemrég indult az X-faktor nevű tehetségkutató, ahol szokták mondogatni, hogy benned van az X....). Ez a gén a Montrose családban női ágon, míg a de Villiersek esetében férfiágon öröklődik. Gwen egész életében úgy tudta, hogy az unokatestvére, Charlotte kapta a gént, mivel a kijelölt napon született, és a család őt készítette fel a feladatra. Ennek ellenére egy napon, amikor Gwenny cukorkát indul venni a nénikéjének, hirtelen temportál (időutazik). Miután a barátnője halálra nyaggatja, hogy szóljon már róla az anyjának végül megteszi, és innentől indul a bonyodalom.
Az első dolog, amire mindképp fel akarom hívni a figyelmeteket: ez egy romantikus regény!! Mármint az Időtlen szerelem sorozatcím csak erre utalhat, nem? Akkor mégis miért csak a 100. oldal után találkozik (igazából, az akkori jelenben) Gwen és Gideon? 200 valahány oldalas a könyv, és a felénél találkozik a szerelmespár? Ez komoly??
Visszaugranak a múltba egy kronográffal - ami a főhős szerint olyan, mint egy kandallóóra -, és simán beszélgetnek az őseikkel. Ez magában véve tök jó. Az írónő aránylag ügyesen megoldotta a visszautazással járó következményeket is (változik-e a jövő, vagy sem). Viszont néha olyan mértékben belezavarodtam, hogy csak kapkodtam a fejem - Ez ki? És ő kinek a kicsodája? Ő most erre képes? Az előbb még nem volt rá képes....
Leginkább a családfa kutyult bele a dologba, mivel az egész egy nagy kuszaság, de kis töprengés után fel lehetett fogni.
Itt egy példa (Spoiler!)
"- A te dédnagyapád és az ő üknagyapja ikertestvérek voltak. Tehát a te üknagyapád ezúttal az ő üküknagyapja."
Így önmagában annyira nem tűnik bonyolultnak, de ha több, mint 270 oldalon át ilyeneket olvasol, a végén már nem veszed a fáradtságot a töprengésre, és inkább hagyod a fenébe.
Mindenesetre nagyon érdekes, hogy különböző korokba látogathatunk el, és kicsit jobban megismerhetjük az akkori embereket. Történelmi szempontból tanulságos, és mellette humoros is.
A főhősünknek nem semmi gondolatai vannak. (SPOILER!) Például egy állítólagos gondolatolvasó társaságában himnuszt énekel. Persze a fejében. Én kifeküdtem rajta. Meg mikor szellemekkel beszélget, és a mellette álló ember azt hiszi vele beszél... XD Olyan szívesen bemásolnék egy ilyen csevejt, de sajnos már így is sokat fecsegtem spoileresen a könyvről... (SPOILER VÉGE)
A sorozat három részes. A másik két kötet:
A harmadik rész címe Smaragdzöld, csak sajnos még nem találtam magyar borítót.
Pontozás: 5/4
Írta:Pocok
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése