Gondolom már a többség olvasta, de ha olvasni nem is, biztos, hogy hallottatok róla. :) Ha még nem, akkor most megtehetitek! :D
Gemma Doyle más, mint a többi lány. A lányok, akinek kifogástalan a modoruk; csak akkor szólalnak meg, ha szólnak hozzájuk; tudják a helyüket; és hanyatt dobják magukat, és Angliára gondolnak, amikor ezt kívánják tőlük. A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség. A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínosan valóra is válnak. Az Akadémián hűvös fogadtatásban részesül az Akadémián. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti attól, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt. Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal.
És itt vár rá a sorsa... amennyiben hisz benne.
A Rettentő gyönyörűség igazi hátborzongató olvasmány a suhogó szoknyák, táncoló árnyak és az éjszaka rémeinek széles palettájáról. A viktoriánus kor élénk színekkel megfestett világát tárja elénk, ahol a lányokat arra nevelik, hogy gazdag férfiakhoz menjenek feleségül, de ahol van egy lány, aki más utat keres magának.
Hűűha... Ma reggel olvastam ki a könyvet, és már rohantam is a gép elé. (Ja... a magyarázat, amiért volt időm reggel olvasni: beteg vagyok.) És mikor leültem ide, elakadtam. Nem tudom, hogy mit is írhatnék. Ne értsetek félre! A könyv nagyon tetszett, az írónő gördülékenyen ír. A könyv eteti magát. (Még így is, hogy alig jutottam a végére, mert valami mindig közbejött. Egy "kis" tanulás, egy "rövidke" házi olvasmány, utazás, betegség... vagy éppen bármi, amit el tudtok képzelni.)
Akkor mégis miért nehéz róla írni? Mert nem egy szokványos könyv. Nem állt be a sorba, a többi Vörös pöttyös könyv közé.
Azzal kezdve, hogy a viktoriánus korban játszódik. Engem mindig is érdekelt, hogy milyen lehet egy olyan könyv, ami végre nem a huszonegyedik századi tinik romantikus vajúdásairól szólnak. (Igen... ezt én, a nagy és hű romantikus lélek mondom. És itt nem azt írtam, hogy még több ilyet akarok, csak hogy mindig is kíváncsi voltam egy ilyenre. Ettől én még ugyanaz a romantikamániás maradok. :D)
Mondjuk azért több romantikára számítottam. Mindössze kb. fél oldalnyi volt benne, ha azt "romantikának" lehet nevezni. :/ Őszintén... ebből a könyvből annyira nem is hiányoltam. Ez másról szólt. Végre! :D Egyébként úgy hallottam, hogy a saccperkábé 850 oldalas harmadik részben szépen ki fog csúcsosodni a romantika. (Bocsi a rengeteg szóismétlésért, de fogalmam sincs, hogyan tudnám helyettesíteni a .... azt a szót. :D)
A történet Gemma Doyle-ról szól. (Egyébként a sorozat is Gemma Doyle sorozat, szóval GD lesz a rövidítés!) Gemmának anyjával; Virginával való veszekedése után látomása van a nő haláláról. Az illúzió valósággá válik. Ezek után a Spence Akadémiára utazik, ahol újabb látomások gyötrik, és egy titokzatos szellemlány elvezeti egy barlanghoz, ahol egy napló van. Mary Dowd naplója.
Gemma hamarosan közös titkot őriz majd azokkal a lányokkal, akikkel eleinte még ősellenségek voltak.
De, mint minden könyvben, itt is van egy főgonosz. És egy titok, ami végigvezeti a könyvet, amit Gemma hamarosan megold, és ami segít összerakni a mozaikkockákat.
(Vajon miért hiányzik a falról az 1871-es osztálykép?)
Ami Pippával történik a könyv végén, az számomra nagyon csodálatos, megható és egyben borzongató volt. Nem akarok spoilerezni, szóval csak annyit mondok, hogy az én szememből megint kicsordult egy könnycsepp.
Az a titokzatos fiú, akit a fülszövegben említenek: Kartik. Hát... nem szerepel sokat. És a nevén kívül szinte semmit nem tudunk róla. Amit mellesleg én folyton Katriknak akartam olvasni. :DD
Amúgy az írónő E/1 jelen időben írt, ami engem az elején nem kicsit zavart, de utána észre sem vettem. :D
Mivel a tartalomról én képtelen vagyok többet írni (amiért nagyon bocsi, de erről a könyvről nem szabad túl sokat elárulni, mert annyira jó! :D), engedjétek meg, hogy idézzek egy keveset a könyvből! :)
Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket. Kétes egyensúly, és kész csoda, hogy belevágunk. Mégis... (367.oldal)
Szép munka, Mademoiselle Doyle. Azt hiszem, van még a maga számára remény. Dans chaque fin, il y a un début.
A fordítási képességeim még nem érnek fel ehhez a mondáshoz. -A végén van egy elsőbálos?
Mademoiselle LeFarge megrázza a fejét. -Minden vég egyben kezdet is. (370.oldal)
SPOILERES IDÉZET!!!
A lelkész mély, zengő hangon ecseteli Pippa szépségét és töretlen jóságát. Nem ismerem ezt a lapos falragasz-lányt. Bárcsak előállhatnék, és istenigazából elmondhatnám, milyen volt: hiú és önző, és szerelmes a romantikus illúzióba, de bátor, elszánt és nagylelkű is. Még ha el is mondhatnám, akkor sem adhatnék teljes képet. Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket. Kétes egyensúly, és kész csoda, hogy belevágunk. Mégis... (367.oldal)
SPOILERES IDÉZET VÉGE!!!
Pontozás: 5/4
Írta: Honey:)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése