Tavi Kata: Nyitótánc (Sulijegyzetek 1.) + interjú

Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.

Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?

Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? 

Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? 

Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? 

Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?

Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.

A könyv számomra hitelesen visszaadta a gimnazista lét minden örömét és bánatát, minden szenvedését és kínlódását, gondolok itt a dogákra, felelésekre. Akik rendszeresen olvassák a blogot, gyakran összefuthatnak a kedvenc kifogásunkkal a ritka posztok miatt: alig van időnk levegőt venni is. Tanulás, szociális butaságok, lelki segély szolgálat egymásnak vagy egy osztálytársunknak…

Úgy gondolom, a Nyitótánc ezt az életet tárja a fiatalabb korosztály elé, és nosztalgiázni küldi az időseket. Nekünk, gimnazistáknak pedig megnyugtató tud lenni, hogy ezek szerint nem mi vagyunk ufók, hanem tényleg a legtöbb magyar középiskolás hasonlóképp él. J

Nem akarom sokáig húzni annak a nagyon fontos és idegesítő problémának a tisztázását, hogy rengetegen hasonlítják a könyvet az SzJG-hez. Igen, olvastam azt a sorozatot, igen, szeretem, mert rengeteget nevettem rajta és mai napig élmény molyon visszaolvasgatni a vicces vagy romantikus idézeteket, de ettől még nem mondom, hogy a Nyitótánc egyszerűen plágium. Mert nem is az.

Ugyanazt csinálják a kötekedő kritikusok, mint a disztópiák vagy természetfeletti romantikus történetek esetében: valamihez viszonyítják, és rányomják, hogy semmi eredeti nincs benne, az egészet másolták, ötlettelen, s a többi.

A Csontváros ugyanúgy megkapta, hogy Alkonyat 2, a Beavatottról is olvastam, hogy Az éhezők viadalának átírt változata, blablabla. Kérdem én, ha ez igaz, akkor miért ért el mindkét regény hatalmas sikereket?

A Nyitótánc NEM SzJG-utánzat. Az egyetlen közös bennük, hogy magyar középiskolásokról szól.

Hogy bizonyítsam az igazam, kezdésnek rögtön itt vannak a szereplők. 

A főhős Lilla, aki talpraesett, szókimondó, és bár tény, hogy sokszor valóban halasztgatja a fontos problémák megoldását, nem teszetosza vagy anyámasszony katonája. Egyéniség, az összes fura dilijével együtt. És azon kívül, hogy ő is képes minden butaságon kiborulni, ami a szerelmével kapcsolatos, Reninek (az SzJG főhősének) teljes ellentéte.

Azért pedig szerintem senkit sem kell megkövezni, hogy pasik miatt hisztizik… Ugye, lányok?

A fiú főszereplő, Krisztián rögtön azután belopta magát a szívembe, hogy kiderült, kosarazik.

Nem igazán lehetett rajta kiigazodni, sokszor úgy tűnt, ok nélkül kattan meg, de később mindig kiderült, hogy a legtöbb hülyeségére volt magyarázat.

Lillával érdekes a kapcsolata. Nem volt köztük semmilyen füstölgő kémia vagy ilyesmi. Könnyedek voltak, néha megették a másik életét, és kész.

A szerelmi szál szépen, lassan bontakozik ki, és számomra kész felüdülés volt erről olvasni a mostanában elkövetett instant szerelem merényletek után. Lassan már falra tudnék mászni ettől a "Megláttalak és beléd szerettem mert jól nézel ki de közben talán sorozatgyilkos vagy agyhalott tuskó is lehetsz de mindegy mert én szeretlek" maszlagtól.

Egy hibáját viszont azért kiemelném a főhősnek. Kicsit sokat vitázott. Úgy értem, persze, nem lehet mindenkivel jóban, de előfordult, hogy egészen piti dolgokon akadt ki.

A szereplők ezen kívül kezdetben talán az SzJG karaktereihez hasonlítanak, de később mindenkiről kiderül, hogy más. A maga módján különleges.

- Tudod, mit olvastam reggel a buszon? - bökte meg Jázmin Grétát, mire a padtársam fáradt pillantással fordult hátra.
- Valószínűleg nem illemtankönyvet - felelte. 

 Amit még imádtam a regényben, az az iskola. Táncosok, rajzosok, kosarasok… Szívesen eltöltenék náluk egy tanévet. Örültem, hogy Lilla nem volt tökéletesnek beállítva, nem volt színötös és kitűnő.

Lillának az édesanyja volt még, aki nekem antipatikus volt. Lehet, csak azért, mert engem iszonyú jófej és laza anyával áldott meg az ég, de néhol már túl szigorúnak tartottam. Mindenesetre voltak kedves pillanatai, és biztos vagyok benne, hogy éppen emiatt a néha vaskalaposnak tűnő viselkedés miatt nem lesz Lillából züllött lélek.

- Milyen rémes az anyasors. Eleinte gügyögő cukorpofák, aztán bestiális szörnyetegek olyan szöveggel, amin csak a cenzúra segítene. 

- Ha lenne nálam ragasztószalag, nem járna a szád.  

A főszereplő apját imádtam. Tényleg. Hihetetlenül aranyos volt. J

Lilla osztálytársainak nagy részéről sokat nem tudunk, leginkább csak a nevüket, de én nem is vártam többet. Ez a könyv nem a 9/a-ról szólt, hanem Lilláról. Sőt, szerintem még klassz is, hogy sok kérdőjel és sötét folt maradt. Kíváncsi vagyok, mik fognak kiderülni a következő részekben.

A könyv cselekménye nem volt túlpörgetett, akciódús vagy izgalmas. Kellemes volt, könnyed, és a kötet egyszerűen olvastatja magát. Azon vettem észre magam, hogy ülök, lapozgatok, lapozgatok, aztán hoppá, már este tíz van?

- Majd akkor olvasom el a kötelezőket, amikor kérik.
- Igazán? Úgy vettem észre, egy ideje semmi olyat nem olvasol el, amiben a helyes fiúk nem isznak vért vagy nem növesztenek bundát - morogta. 

A romantika egy különös téma a regény esetében, merthogy igazán sok rózsaszín jelenet nincs benne, inkább rejtett kis utalások, jelek, amiket Lilla ugyan nem mindig fog fel, de mi, olvasók persze egyből kapcsolunk.

Félek, hogy szerelmi háromszög lesz itt nekünk a dolgokból. És hogy miért is félek? Mert manapság a szerelmi háromszögeket nehéz jóra megírni, és mert minden második romantikus vagy YA könyvben előfordulnak.

Persze az is lehet, hogy semmilyen sokszög nem várható, csak nekem mentek az agyamra a kacifántos megoldások. 

Amit még kiemelnék: humor.

A középiskolai létnek elengedhetetlen velejárója az állandó cikizés, ugratás, poénkodás. Ez itt sem maradt el.

Jókat lehetett derülni a fiúk elmés megnyilvánulásain, és a lányok sajátos, egymás között használt nyelvén is.

Plusz a tanárok szekálásán. 

- Szívesen kihívnám Kárpátit a táblához, hogy oldja meg a házi feladatként kapott példát, de vacsorára haza kell érnem.

Így, a kritika végére érve tehát még egyszer leszögezném.

NEM SZENT JOHANNA GIMI!

Ne úgy álljatok neki, hogy keresni kezditek a hasonlóságokat és terjeszteni, hogy mennyi közös van a két sorozatban.

Ifjúsági regény. Pont. Középiskola. Pont. Magyar helyszín. Pont. Ennyi.

Összességében egy kedves, aranyos történet lett, ami habár komoly témákat is érint, végig vidám és mosolygós marad, bár egyelőre érződik, hogy elsőkönyves a szerző :) 

Pontozás: 5/4,7

Interjú Tavi Katával:

Mi ihlette a Nyitótáncot? Volt-e valami olyan esemény az életedben, ami után elkapott az ihlet, hogy neked ezt mindenképp meg kell írnod?

Nem igazán egy konkrét dolog ihlette a történetet. Egyszer csak bevillant a két főszereplő karaktere, bár akkor még másféle történet szereplői lettek volna. A Nyitótánc megírása inkább egy életszakaszhoz kapcsolódott nálam. Vágytam a nosztalgiázásra, fel akartam idézni a gimis éveimet, és nem is álltam meg ennyinél, hanem rögtön írtam egy regényt.

Milyen volt a kézirat szerkesztési folyamata? Sok szerző ezt az időszakot szenvedi meg a legjobban, veled mi a helyzet?
Egyrészt könnyű, másrészt nehéz volt a szerkesztés. Nem nagyon kellett változtatnom a történeten, leszámítva a regény kezdetét, amit újra kellett gondolni. Úgy érzem, egy igazán jó szerkesztővel dolgozhattam, akinek a profizmusa anélkül vezetett végig a szerkesztési folyamaton, hogy „szenvednem” kellett volna. Persze voltak nehéz pillanataim, mert túl sokat agyaltam még a lényegtelen dolgokon is. Ez az én hibám.

Szeretnéd-e a későbbiekben a fantasy/sci-fi műfajban is kipróbálni magad, vagy szívesebben maradsz az ifjúsági irodalomnál?

Jelenleg a Sulijegyzetek-sorozat folytatásai vannak tervbe véve, ám eléggé meghatároz engem, hogy krimikkel kezdtem az írást, és még mindig ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Írtam már romantikus regényt (szigorúan magamnak), de abba is vittem krimi vonalat, és van egy urban fantasy történetem, ami alapvetően szintén egy krimi, csak a környezetet teremtettem meg úgy, hogy a világ számára a természetfeletti létezése a mindennapok része. A sci-fi azonban távol áll tőlem, legalábbis ha regényről van szó. Nagyon szeretem a sci-fi filmeket, de olvasásuk és az írásuk egyszerűen nem nekem való.

Milyen érzés, hogy kiadják a könyved? Ez az első megjelenő regényed?

Igen, ez az első regényem, és elég összetett érzés, hogy kiadták. Mondhatni érzések nagy halmaza, ahol dominál az öröm és a büszkeség, hogy eljutottam idáig, de ott van a félelem is, hogy szeretni fogják-e az olvasók, és persze az aggodalom, hogy az életem másfajta irányt vesz azzal, hogy író is vagyok. Szeretem a kitaposott ösvényt járni, de most egyszerűen csak nekiindultam a ismeretlennek.

Mit tennél, ha a szereplőid szembejönnének veled az utcán? Vagy ha mondjuk, te kerülnél be Lilla világába?

Nemrég szembejött velem egy srác az utcán, aki nagyon hasonlított a képzeletemben élő Krisztiánra. Mi tagadás, megdöbbentem, és utánafordultam. Ha bekerülnék Lilla világába, szerintem jól kijönnék vele, de legfeljebb, mint a szomszédja, mert a sulijába engem nem vennének fel. :) Amúgy szerettem a saját kamaszkoromat a negatívumokkal együtt, és nem feltétlenül cserélném el. Persze ami hiányzott nekem azokból az évekből, azt most megadtam Lillának. A mázlista. :)

Van kedvenc szereplőd? Esetleg olyan, akit egy élő emberről mintáztál?

Egyetlen karaktert sem formáltam tudatosan konkrét emberről, inkább apróságokat csentem el létező személyektől, mint például külsőségek, jellemvonások és egyebek. Például volt egy tanítványom, aki nyolcadikos korában megmondta nekem, hogy ő bizony orvos akar lenni, akárcsak Jázmin a regényben. Egyébként nagyon szeretem Jázmin és Kristóf karakterét, de például a második rész írása közben Ákos került hozzám közelebb.

A Nyitótánc egy amolyan "sokáig a fiókban lappangó" történet volt, vagy csak egy-két éve írtad? Próbálkoztál már korábban is a kiadással?
A Nyitótánc gyorsan íródott, fél év alatt készült el. 2012 tavaszán kezdtem neki, és az év végén már el is küldtem a Könyvmolyképző Kiadó regénypályázatára, az Aranymosásra. Ezt leszámítva tele a fiókom sokáig lappangó kéziratokkal.

Mire számíthatunk a történet terén? Romantikus, vicces, néhol szomorkás? Vagy egy átlagos tini életéhez hasonlóan kicsapongó érzelmi skálát jár be? :)

Jól emlékszem, milyen is volt az érzelmi életem kamaszkoromban: hol fent, hol lent. Azt hiszem, ez a hullámvasút jellemző a történetre is, de alapvetően jól jellemezted. Romantikus, néhol szomorkás (nem nagyon), és az olvasók majd eldöntik, vicces-e.

Miért írói álnévvel adod ki a Nyitótáncot? Van valami különösebb jelentése a Tavi Katának?
Nincs semmi bajom az eredeti nevemmel, de eléggé tucatnév, szóval kellett valami egyedi. A keresztnevemen nem változtattam, csak lerövidítettem a Katalint, a vezetéknem pedig egy szójáték segítségével keletkezett az igazi nevemből, aminek az az alapja, hogy vízimádó vagyok, szóval ehhez kapcsolódik a Tavi, mint végeredmény.

Milyen könyveket olvasol? Előfordult már, hogy egy nemrég befejezett kötet adott ihletet?
Egy ideje főként szórakoztató könyveket olvasok. Mint mindenkinek, nekem is vannak nehézségek az életemben, mostanság talán túl sok is, ezért a könnyed regényekbe menekülök. Valahogy nincs kedvem ahhoz, hogy a hétköznapokban megküzdöm a gondjaimmal, aztán egy regényt fellapozva mondjuk átéljem ugyanezt az érzést. Szükségem van a happy endre, ha csak olvasás közben, akkor úgy.
Az olvasmányaim persze befolyással vannak arra, mit írok, főként műfaji szinten. Ha épp belemerülök a fantasy világokba, akkor kedvem támad azt írni. Így volt ez az ifjúsági regényekkel is.

Manapság egyre gyakoribb, hogy hazai szerzők is külföldi neveket és helyszíneket használva írják meg a könyveiket. Gondoltál arra, hogy a Nyitótáncot például amerikai környezetbe helyezd amerikai nevekkel és helyszínekkel?

A Nyitótánc előtti történeteim egyike sincs magyarországi környezetbe helyezve, de inkább csak amerikai típusú helyszíneket használok, valójában fiktív városokat és országokat teremtek. A Nyitótánc esetében ez fel sem merült. Ezt mindig is ide szántam, Magyarországra, nem is tudnám ezt a történetet elképzelni máshogy.

Elárulsz magadról valami személyeset? A foglalkozásod, a valódi neved, van-e háziállatod, esetleg szeretnél-e? Ha igen, milyet?

Jelenleg egy könyvesboltban dolgozom, bár tanári végzettségem van, és egy vakarék kutya résztulajdonosa vagyok :), akit amúgy nagyon szeretek, de borzasztó hisztis jószág.

Hány részes lesz a Nyitótánc? Megvan már konkrétan, hogy hova fog kifutni a történet, vagy még kicsit homályosak a dolgok?

Négy részesre tervezem, és a negyedik kötetet leszámítva már tudom, merre szeretnék haladni. Az utolsó rész még vázlat szintjén sincs kidolgozva, csak néhány ötlet van meg hozzá, szóval elég képlékeny a történet vége. Egyébként nekem nem is éri meg nagyon előre tervezni, mert írás közben sokat formálódik sztori, és általában jó dolgok szoktak kisülni belőle, ha improvizálok. Remélem, most is így lesz.

Köszönöm az interjút a szerzőnek! :) 

Tavi Kata blogja: http://tavikata.blogspot.hu/

Facebook oldala: https://www.facebook.com/TaviKata
A könyv megrendelhető a kiadó webshopjából is. :) 

Írta: Pocok