David Levithan - Nap nap után

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

Különleges könyv. Egyedi, eredeti. Két napja olvastam el, de képtelen voltam hamarabb írni róla. És tudjátok, min kaptam magam? Hogy más szemmel nézek a körülöttem élő emberekre, akik mellett nap, mint nap elmentem korábban is. 

Nem mondom, hogy hibátlan, mert hazudnék. Nem mondom, hogy nem volt olyan rész, ami nem igazán nekem való volt. De egy valamit bátran kijelenthetek. Ennek a könyvnek ereje van. 

,,Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több a kérdés. A túlélés elengedhetetlen feltétele, hogy néhányukat hagyjuk megválaszolatlanul."

Mikor a kezembe vettem, még nem igazán tudtam, tulajdonképpen mire is számítsak. A fülszöveg ragadott meg, érdekesnek találtam, hogy milyen lehet, mikor valaki minden áldott nap másvalakiként ébred fel. 

A regény ráébresztett, hogy tévedtem. Minden nap ugyanazon személyként kelt fel, csak másik testben. De ,,A" önmaga maradt, csak elrejtve. 

A főszereplőnk ugyebár beleszeret egy lányba. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan lehetséges ez. Hogyan tudja megoldani, hogy találkozzon vele, a lány mégis hogy ismerné fel, mikor mindig máshogyan néz ki? És érdekelt, hogy vajon Rhiannon is rájön-e arra, hogy ,,A"-t kell szeretnie, nem a testet, amibe bújt.

,,A reményt megmérgezi a kétség, a kétséget pedig újraszínezi a remény."

Én tiszta szívemből kívántam, hogy így legyen. Ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy - még, ha rá is jön erre a lány - ,,A"-vel majdhogynem lehetetlen lenni. Gondoljatok csak bele! Hol egy barna fiút, hol szőkét, hol lányt, hogy férfit csókolni és szeretni... És még csak együtt sem aludhatnak, hiszen ,,A" alszik el, de felébredni már a test eredeti tulajdonosa fog. Az egész olyan megfoghatatlan. 

Különleges volt olvasni, hogy hányféle ember van. Mindenki más volt, ,,A" szemén keresztül pedig élvezetes volt felfedezni ezt az egészet, felfedezni a világot. Megismerni ennyi életet. Nos, szó szerint belebújni más bőrébe. :-) Imádtam a gondolatait.

,,Ahány ember bőrébe bújsz, annyiféleképpen érezheted a cseresznye ízét. A kék árnyalatait. Láthatod, hogy a fiúk felé milyen elvárásokat támasztanak. Megtanulod, ha egy szülő esti mesét mond neked, az azt jelenti, hogy jó szülő lehet, mert tudod, hogy sokan erre nem szakítanak időt. … Ha megkérdezed az embereket, hogy mi volt a különbség a hétfői és a keddi napjuk között, legfeljebb annyit vesznek észre, hogy más volt a vacsora."

Egyre lapoztam és lapoztam, faltam a sorokat, minél hamarabb tudni akartam, hogy mi lesz a sorsuk. Hogy találnak-e megoldást rá, hogy szerethessék egymást. Hogy megváltoztatják a megváltoztathatatlant. Vagy megtalálják a kiutat. ,,A" megtalálta a megoldást. Lehet, hogy nem ezt vártam, nem így képzeltem el, de ilyen az igazi, önzetlen szerelem. 

Az egyetlen, amit hiányoltam, azok a magyarázatok voltak. Arra, hogy mégis miért történik ez vele, miért pont vele, és hogyan lehetséges ez az egész. Aztán rájöttem, hogy David egy trilógiát írt, így belenyugodtam, hogy a bennem felmerülő kérdésekre valószínűleg választ fogok kapni a következő kötetek valamelyikében. Már tűkön ülve várom.

Ezúton is köszönöm a Maxim Kiadónak, hogy olvashattam ezt a csodás regényt! 

Pontozás: 5/5

Írta: Honey :)