Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)
„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

Louisa Clark egyáltalán nem általános főhősnő, és én éppen ezért kedveltem ennyire. Kicsit különc, máshogy öltözködik, mint a legtöbben, ő nem áll be a sorba. Azaz színes egyéniségével kilóg onnan. Lou elveszítette a munkáját, ám muszáj újat kerítenie, mert el kell tartania a szüleit, és a nővérét, annak gyerekével együtt. Így fonódik össze a sorsa Willével, akinek egymás után telnek szenvedéssel és gyűlölettel, öngyűlölettel telt napjai. A lány pedig berobban az életébe.

Lou mindent megtesz, hogy elviselhetővé tegye a lebénult férfi életét, miközben a sajátjával küzd. A párját jobban érdekli a sport, mint ő, a kelekótya családja pedig okoz néhány vicces, vagy éppen szívszorító percet nekünk.
Eleinte nem igazán kedveltem Lou húgát, aki minden bizonnyal jóval kiemelkedőbb tehetség, mint a nővére, annak ellenére, hogy ő a fiatalabb, a sikeresebb is. Ám a könyv végére kiderült, hogy jobb húga nem is lehetne.

„Treena óvatosan rám nézett. – Anya azt mondja, Will igazán kedves.– Will igazán kedves.
– És jóképű.
– Egy gerincsérüléstől még nem változik valaki Quasimodóvá.
(…)
– Na, mindegy. Anya határozottan meglepődött. Azt hiszem, ő Quasimodóra készült.
– Ez a probléma, Treena – mondtam, és a maradék teámat a virágágyásra öntöttem. – Az emberek mindig arra készülnek."

Nagyon fokozatosan épül fel a regény, szépen sorban derülnek ki mindkét család titkai, tökéletlenségei és a főszereplők is lépésről lépésre ismerik meg egymást, s így mi is őket. Hogy Lou például miért is olyan, amilyen.
Lou szebbé próbálja tenni Will életét, a férfi pedig megtanítja élni a lányt. Nem egy átlagos szerelmi történet, nem átlagos szereplőkkel. Ez egy dráma.
Pár hete olvastam el a könyvet, de még most is a hatása alatt vagyok. Ez a könyv tanít, és széttipor. Nem azért, mert nem is sejti az olvasó, hogy mi lesz a vége... Éppen ellenkezőleg. De a lényeg, hogy hogyan meséli el, hogy hogyan történt az egész.

Meglepően élethűen kapjuk vissza egy kvadriplégiás beteggel járó gondokat, amikre egy egészséges ember nem is gondolna. Imádtam a két szereplő közti szóváltásokat, a vitáikat, civódásaikat.
El ne felejtsem megemlíteni a moly.hu-n elért eredményeit:

2. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján

7. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

„Vannak dolgok, amelyeket nem veszel észre, amíg el nem kísérsz valakit, aki kerekes székben ül. Az egyik ilyen dolog, hogy milyen ócskák a járdák. Tele vannak lyukakkal, mint valami himlőhelyes arc, vagy csak szimplán egyenetlenek."

Fontos kérdéseket feszeget a könyv, és mélyen elgondolkoztat, vajon mi hogyan tennénk egy-egy szereplő helyében. Vajon szeretnénk-e élni, ha úgy kéne ezt tennünk, mint Will? Vajon mi is úgy látnánk-e a világot, ahogyan ő?

„Arra gondoltam, amikor Will azt mondta, hogy ha nem hagyom abba a rohadt fütyörészést, akkor kénytelen lesz elgázolni a székével."

Sírtam a könyvön. Nem csak sírtam, zokogtam. Szívet tépő történet. Tudnék még mit írni, de nem fogok. Mert semmivel sem adhatnám vissza azt az érzést, amit ez a könyv nyújt, és mert nem akarom lelőni a ,,poénokat". Igen, nevettem. Megdöbbentem és csodálkoztam. ,,És akkor, ott, meghasadt a szívem."

Pontozás: 5/5
Írta: Sziszi

U.i.: Film is készül a regényből, amit az USA-ban 2016 június 3-ára ígértek. A két főszereplő (szerintem nagyon eltalálták!):