Laurelt beidézik tündérhazájába.
Mindkét otthonát halálos veszély fenyegeti, szülei házát és a tündérek országát, Avalont is, így a lánynak minden erejére és tudására - legyen az emberi vagy tündéri -szüksége lesz ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat.
Ki fog neki segíteni?
Dávid, akivel a való világban él szerelemben?
Vagy Tamani, az ellenállhatatlan tündérfiú, akihez tagadhatatlanul erős szálak fűzik?
Az egyik pillanatban bőgtem, a másikban nevettem, a harmadikban meg egy golfütővel vertem volna fejbe a mi drága Laurelünket. És ez most nem vicc.
A cselekmény haladása számomra érdekes volt. A könyv elejét a tündérlány Avalonban tölti, hogy tanuljon is egy kicsit a képességeiről, de aztán visszatér a való világban. A könyv kb. feléig semmi izgalmas nem történt. Azután is csak kettő olyan helyzet volt, amiben azért lehetett imádkozni, hogy ne halljon meg senki, és happy end legyen.
Laurel pedig csak sorra halmozza a különös és talán rosszra forduló döntéseit. Emiatt írtam korábban a golfütős támadást. Mert ugyebár van ez a mi imádni való szerelmi háromszögünk, aminek a létezését én mindig is Laurel tündéri és emberi gondolkodásának keveredéséből született eredményként tudtam be. Magyarul: Most komolyan, ki nem Tamanit választaná?
Szóval egyre élesebb lesz a különbség David és Tamani között, majd egy kellemes reggel után beüt a ménkű. És innentől kezdve Laurel mindent elront. Szerintem.
Egy kicsit érzelmileg ingatag, ami miatt nem ítélem el, hiszen ennyi életveszélyes kaland után ki gondolkodna reálisan? (David)
A könyv vége felé pedig azon filóztam, hogy átfejelem a falat Laurel hülyeségei miatt. Minek ekkora felhajtás a tündéri etikett miatt? Így van és kész. Fogadd már el ! (A következő részekben biztos megváltja a világot, és semmissé teszi a Tavasz- és Ősztündérek közötti különbséget.)
Voltak benne olyan részek, konkrétan egy olyan rész, hogy aki nem olvasta Shakespeare műveit, annak gőze nincs a történésekről, szóval így előzetesben ajánlom, hogy olvassatok utána a Szentivánéji álomnak és a Camelotban történteknek. Én a nemértemes részt egy olyan Beautiful creatures-ös feelinggel áthidaltam(ergo totál nem figyeltem arra, mit hadoválnak).
A világfelépítés szerintem egyszerűen csodálatos, és a leírások is, bár néhány helyen belezavarodtam, hogy akkor most mi nő ki miből, de amúgy nagyon jók voltak. A humor maradt az átlagos szinten, csak egy-két átütő rész volt.
De az a függővég! Tamani! Shar! Laurel! Pucoljatok vissza az erdőbe és újraforgatni az egészet! Vagy mégsem? Mert a végén... Jaj, a vége. Annyira kíváncsi vagyok, hogy szerintem hamarosan kapjátok a következő rész kritikáját. :P
Miután ennyi mindent összehordtam itt nektek, elmondanám az egészről alkotott véleményem is. Szerintem ez egy olyan átívelő rész volt, mint Becca Fitzpatrick Crescendo c. könyve. Különösebben semmi nem történt benne, csak kinyírtak egy két tündért, trollt, bonyolultabbá vált a szerelmi szövődmény, Laurel okosabb lett (remélem, különben tényleg beszerzek egy golfütőt), és előrehaladt annyit a cselekmény, amennyit talán feleennyi betúvel is meg lehetett volna oldani. De nekem összességében tetszett, és habár ezt a részt mindennél jobban szerettem volna öt csillagosra pontozni, miután az utolsó oldalon is túl voltam, már tudtam: azt csak a következő rész kaphatja meg.
Tehát Aprilynne Pike Spells c. könyve megkapja tőlem az idegesítő, de szerintem igazságos gyenge négyest.
Írta:Pocok
Pontozás: 5/4
Pontozás: 5/4
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése