Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén...
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét. Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.
Sokszor elmentem már mellette a könyvesboltban, és már sok embertől hallottam, hogy milyen jó, meg milyen érdekes. Gondoltam egyet, és megvettem. Persze nem vagyok normális, mert már így is van egy csomó betervezett könyvem, és helyettük inkább ezt olvastam, de oda se neki! Fiatalság bolondság!
Az egész történet egyik főszereplőnk, bizonyos Ethan Wate szemszögéből játszódik. Ő egy teljesen átlagos srác, aki a világ legeldugottabb városkájában él, Gatlinban. A könyv közepe fele kezdtem kicsit kételkedni benne, hogy jó választás volt-e a fiú szemszögéből leírni az egészet, és erre csak rátett egy lapáttal a végén előforduló pár oldal, amikor is átugranak Lena-ra, és ott már ő mesél. Bevallom, tetszettek Ethan epés megjegyzései, és nem egyszer mosolyogtam rajta, sőt, volt, hogy fel is nevettem.
Lena Duchannes. Vele leginkább csak az a bajom, hogy a nevét nem tudom kimondani, csak leírni.
Nagyon átjött a falusi hangulat. Ez most kicsit biztos furcsán hangzik, de így van. Mindenki tud mindenkiről mindent, és a körbetelefonáló anyukák... Szóval a háttér is szépen meg volt alkotva.
Mint azt már említettem, a két főhősünk, Ethan és Lena között gyönyörű szerelem van. Nem csöpögős, nem nyálas, nem tapizós, hanem egy szinte kézzel fogható kapcsolat. Látszik, hogy tényleg kedvelik egymást.
A cselekményben nagyon tetszett, hogy a könyv majdnem közepéig arról még csak halvány fogalmam sem volt, hogy mi a természetfeletti. Mármint persze tippelgettem, de egyik sem talált. Néha érthetetlenné vált a világfelépítésük, de idővel megszoktam, és megértettem.
A fordulatok érdekesek voltak, és a végén nem mondom, hogy leesett az állam, de kiakadtam. Nagyon.
A stílus vicces volt, ahol kellett komoly, ahol kellett laza. Az egyetlen negatívum, ami engem szörnyen idegesített, az a polgárháború. Regéltek itt nekem hegyre halomra mindenfélét, de a végén úgy belezavarodtam, hogy feladtam, és azzal a szállal nem törődtem.
Ami nagyon tetszett benne: A legjobb barát. Mármint Ethan legjobb barátja. Link. Úgy hívták a gyereket, hogy Link. xD
Jönnek a következő részek :) A második kötet Beautiful Darkness címmel már a könyvesboltokban (én is megyek lecsapok rá). A harmadik regény angolul már megjelent, de magyarul még nem. A negyedik pedig még angolul sem.
Pontozás: 5/4
Írta: Pocok
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése