Cynthia Hand - Angyalsors

Sziasztok!

Ez a könyv majdhogynem véletlenül akadt a kezembe. Már korábban is szemeztem vele, de valahogy sosem tudtam rávenni magam, hogy megvegyem. Érdekesnek tűnt, de annyira nem volt kedvem egy újabb angyalos Csitt,csitt utánzathoz.

Szerencsére nem kerekedett belőle Csitt,csitt utánzat, bár azt sem mondanám, hogy olyan messze állt tőle. 

"Az elején egy fiú áll a fák közt. Nagyjából korombeli, valahol a gyermekkor és a férfikor között, nemigen több tizenhét évesnél. Fogalmam sincs, honnan veszem ezt, hiszen csak hátulról látom a fejét, barna haja csapzottan göndörödik a nyakára. A keleti égboltot furcsán narancssárga fény tölti be. Nehéz szagú füst terjeng. Egy lépést teszek a fiú felé, és megzörren az avar a talpam alatt. A fiú meghallja Lassan hátrafordul. Még egy másodperc, és meglátom az arcát. Ekkor enyészik el a látomás. Egy szempillantás, és már el is tűnt."

Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása - pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen - hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint - a szó szoros értelmében - álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében - őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson. A regény egy trilógia első része, amely már az egész világon nagy sikert aratott. A második kötet 2012 őszén fog megjelenni.

Igazából ez tipikusan olyan könyv volt, amit egyszer elolvasol, nem szeretsz belé, nem válik a kedvenceddé, egyszerűen kikapcsol és olvastatja magát. „Egyestés” regény.

A szereplők végig elég érdekesek voltak.

Ott van például a főhős, Clara. Hihetetlen, hogy nem képes kiigazodni az érzésein. Egyszer ebbe szerelmes, aztán abba, de az előzőt még mindig szereti, de nem úgy, vagy mégsem…?  Én a szerelmi szálnál vagy fogtam a fejem, hogy te szent tehén!!, vagy mosolyogtam a lagymatag romantikán. Igen, van valami… ööö… furcsa szerelmi háromszög benne, ami talán nem is háromszög, hanem négyszög, vagy lehet, hogy nem is létezett… Tudom, különösnek hangzik, de ebben a könyvben úgy be lett kutyulva a tinédzserek magánélete, hogy csak kapkodtam a fejem.

Visszatérve Clarához. Szimpatikus főhős volt, eltekintve a néha idegesítő tehetetlenségétől és döntésképtelenségétől.

Tucker: Róla ugyebár említésszinten van csak szó a fülszövegben(pedig amúgy a könyv közepétől elég nagy szerepet kap). Őt nagyon kedveltem. Nem habarodtam bele, mint a jó romantikus könyvekben, egyszerűen csak jó embernek tűnt, kedvesnek, viccesnek, aranyosnak. Szívesen találkoznék vele.

Elérkeztünk Christianhez. Ez a srác egy rakás szerencsétlenség! Úgy van bemutatva, mint az iskola szívtiprója, Clara persze totálisan beleesik… Komolyan mondom, ritkán futok bele olyan helyzetekbe, amikor nem a lány, hanem a srác a teljesen sötét. Mert Christian az volt. Nekem legalábbis annak tűnt. Egyáltalán nem volt szimpatikus, pedig az elején próbálta a szerző az olvasóba sulykolni, hogy: ő jó, ő csini, ő kell neked. Brr…

Van még itt néhány kiismerhetetlen szereplő (Mr. Sötétvagyokdeazértszeress Christianon kívül). Például Clara világsztár öccse, vagy az egyik legjobb barátnője, aki szexi fekete csipkehálóinget(?) visz egy olyan olaszországi nyaralásra, ahol csak ő lesz, az anyja meg a família.

Ó, majdnem elfelejtettem. Clara édesanyja. Én nem értem azt a nőt! Létfontosságú infókat titkol el a lánya elől, és megtiltja neki azt a dolgot, amivel meg tudja védeni magát… Micsoda???

Lássuk a cselekményt.

Itt bekövetkezett az a hiba, amely nagyon gyakori, és nehéz ellene védekezni. A főbb csomópontok közötti átívelő részek unalmasak voltak. De annyira, hogy én azokat, amint felismertem, át is lapoztam. Nem vagyok türelmes típus az unalmas sztorik terén, így inkább átugrottam ezeket a helyeket, mert maga a könyv meg érdekelt.

Clara gimnazista, ebből kifolyólag megy egyfajta klisés gimis hangulat azoknál a részeknél, amikor iskolában van. A suli sztárjai szerelmesek, szakítanak, ezen csüng az egész diáksereg, gimis hierarchia, stb. Bizonyos értelemben kellemes volt, és valószínűleg tényleg így telnek az amerikai középiskolások napjai, nekem viszont nem jött át, miért is kellett egy angyalos könyvben ennyire erőltetni ezt a vonalat.

Amiket nagyon-nagyon imádtam, azok a leírások. A helyszín. Úgy éreztem, én is a Teton-hegységben vagyok... :) 

Kaptunk még egy semmi kis függővéget, valami kifordított mitológiát, és viszonylag szép borítót.

Nem tudom máshogy jellemezni a könyvet, minthogy középszintű. Valóban kikapcsol, el lehet vele lenni, és annak ellenére, hogy elég vastag, nem olyan hosszú. Nagyok a sorközök és a betűk.

Összességében jó volt olvasni, akár a VP-sek közé is be lehetne sorolni. Itt a tavaszi szünet, tökéletes olvasmány lehet erre az időre. :) 

Pontozás: 5/3

Írta: Pocok