Tucatkönyvek - NE!

Sziasztok!

Bizonyára előfordult már veletek is, hogy a kezetekbe vettetek egy könyvet, elolvastátok, és az utolsó oldal után rájöttetek, hogy ez nagyon hasonlít egy másik regényre/sorozatra.

Mivel Honey és én is nagyon szeretjük a VP-s könyveket, gyakran futunk bele ilyen klisékbe.

A mai fiataloknak romantikus könyvek terén mindig szükségük van egy döglesztő srácra, egy üresfejű libára, akibe csodával határos módon beleszeret A pasi, néhány tucat ellenségre meg egy pár szerelmi három -, négy-  és ötszögre. Emellett az ilyen könyvek tízből kilencszer rendelkeznek valamiféle természetfeletti vonatkozással, borzalmasan elrontott és logikátlan világfelépítéssel.

Manapság rengeteg YA könyv alacsonyodott erre a szintre, és vannak olyan írók, akik gyakorlatilag ugyanazt írják meg más szereplőkkel és mitológiával. Van egy séma, amit követnek, amivel ezer százalékig kiszámítható és semmi könyvet írnak, és ami mégis hatalmas sikert arat. Mert erre van igény.

Igaz, hogy nekem is rengeteg VP-s könyv van a polcomon, de amióta belekezdtem ebbe az "Olvassunk klasszikusokat és igazi kultuszkönyveket" küldetésbe (:D) , rájöttem, hogy a megadott sémán kívül vagy egymillió más variációban meg lehet írni a szerelmes történeteket.

Ott van pl. Kendare Blake Vérbe Öltözött Annája. Na, ha valami, az nem mindennapi. A szellemvadász beleszeret egy szellembe, és fordítva. Oké, így klisésnek tűnik, mert mindenki azonnal az Alkonyatra gondol (amit a megírása óta vagy húszan használtak vázlatnak), de a kidolgozásában szerintem tényleg valami újat alkotott az író.

Vagy az Az éhezők viadala. Sőt, a legtöbb disztópiás regényben azért normális szerelmi szálak vannak, bár nekem az Eskü ez alól kivétel. (ott nagyon instant volt az egész)

Nemrég Gigi oldalán olvastam róla, hogy néhány írót felkérnek rá, hogy tömeggyártott regényeket írjanak, mert ugyebár ők csak holmi eldugott szerzők, és ebben látják a lehetőséget a kitörésre. Arra persze ilyenkor senki nem gondol, hogy ha megírnak egy klisés sorozatot, utána már nehéz lesz valami olyat alkotni, amire nem ragasztják rá: UTÁNZAT.

Az igaz, hogy bármelyik kezdő író kapva kapna az alkalmon, hiszen így azért mégiscsak könnyebb, és lehet, hogy mindenfélének titulálják majd őket, attól még azt csinálhatják, amit szeretnek. Írnak.

De azért ez ellen is lehet tenni valamit. Ha az olvasók tömege (főleg a mai visítozó tinilányok) nem tartana igényt a tucatregényekre, akkor ezeket az írókat más ötletekkel, más vázlatokkal, normális, és nem klisés történetek megírásával keresnék meg.

Nem szeretnék példákat mondani tucatírókra, mert lehet, hogy éppen valakinek a kedvenc szerzőjét tipornám ezzel a sárba, abból meg csak vita lenne. Szerintem, aki sokat olvas, főleg mai szerelmes könyveket (legyen ez VP-s vagy felnőtt kötet), az találkozott már utánzatokkal.

És hogy miért említem ilyen gyakran a VP-s könyveket? Nem, nekem semmi bajom a VP címmel, sőt, én magam is rajongok érte, nyílt titok, hogy az egyik kedvenc kiadóm a Könyvmolyképző. Tudom, hogy ők azokat a könyveket adják ki, amire igény van. A VP legtöbbször romantikus történeteket takar, romantikus történeteket terén pedig ugyebár a kliséket akarja mindenki elolvasni.

Őszintén szólva fogalmam sincs, miért érdeklik az ilyen sztorik ennyire a mai fiatalokat. Mármint, persze, én is szeretek romantikus könyveket olvasni, meg Honey is, de azért van egy határ, egy színvonal, mert amikor az egész könyvben gyakorlatilag SEMMI cselekmény nincs, csak nyál, nyál, nyál, szemezés, csók, nyál, nyál, nyál, az UNALMAS.

A Csontvárosban is van szerelmi szál, és bátran állítom, hogy az egyik legeslegjobb VP-s könyv, mégis van benne történet. Valami, ami mozgatja a szereplőket, bonyolítja a szálakat. Az Időtlen szerelem trilógia is romantikus, de aki olvasta, az tudja, hogy ott sem csak azért lapozunk gyorsabban, mert kíváncsiak vagyunk Gideon és Gwen minden együtt töltött percére, ott hajt minket a kérdés, hogy mi folyik itt? Miért történt ez meg az? Ő vajon áruló, vagy nem?

Nagyon szívesen biztatnék mindenkit arra, hogy NE olvassanak ilyeneket, vegyenek igazi romantikus könyveket a kezükbe, NE elégedjenek meg a cselekmény nélküli drámázással. De sajnos az ilyen köteteket szinte lehetetlen elkerülni, a borító alapján nem lehet és nem is szabad megítélni a könyvet.  

Írta: Pocok