Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…
Kerstin Gier
nem ismeretlen szerző számomra, anno az Időtlen szerelem című sorozatát imádtam,
és már alig vártam, hogy valami más, valami új is a kezembe akadjon tőle.
Szerencsére a Könyvmolyképző teljesítette a kívánságom, és kiadta az írónő
Silber-trilógiájának első kötetét.
A történet
szerint Liv Silber, a főszereplőnk, elég kaotikus életet él. A szülei munkája
miatt ide-oda költözgetnek a világban, és nemhogy állandó barátai, még rendes
szerelme sem volt. Csakhogy úgy tűnik, mindez gyökeresen meg fog változni. Az a
világ, ahová Grayson és barátai vezetik, nemcsak izgalmas és érdekes, de
meglehetősen ijesztő is, amit Liv a saját bőrén tapasztal, mialatt a kedvenc
tevékenységét végzi: megpróbál megfejteni egy igen bonyolult rejtélyt.
"Talán azt hitték, ilyen könnyen lerázhatnak? Most, hogy az álom végre igazán érdekes, tutira nem."
Amikor
megláttam a csodálatos borítót, és rájöttem, hogy ennek a műnek a
középpontjában az álmok fognak állni, nekem végem volt. Innentől kezdve a
pontozást alapból háromról indítottam. Hála az égnek Kerstin egy remek
világépítést és hát… úgymond, „mitológiát” rittyentett a regényhez, próbálva
kiaknázni az alapanyag minden lehetőségét. Az egész álombeli történet, a
folyosó, a zárt ajtók, a titokzatos árnyékok, mind jóleső borzongással és
érdeklődéssel töltöttek el. Iszonyú szívesen rendelkeznék én is hasonló
képességekkel, biztos kihasználnám. :D
A főszereplő
lánytól eldobtam az agyam. Komolyan, a könyv első felén nagyon jókat
kacarásztam rajta, és később is, amikor már sötétebb hangulatú részeknél
jártam, Liv egy-egy szarkasztikus gondolata vagy kételkedő megjegyzése mindig
megmosolyogtatott. Imádtam, hogy talpraesett, okos – de még milyen okos! –,
semmiképpen sem szerencsétlen, és ezek ellenére végig igazi csajszi marad. Méghozzá
olyan, akit levesz a lábáról egy srác, és mégsem válik vergődő, buta libává.
Arról nem is beszélve, hogy a hozzá kapcsolódó szerelmi szál szépen felépített, kellemesen
hömpölygő, lassan kialakuló volt, nem kaptam szivárványsokkot.
"A lány a képen epekedve bámulta a fiút, akivel táncolt, a srác viszont kissé fintorgott, mintha irigykedne, hogy a lány egy diadémet viselhet, ő viszont csak egy közönséges oldalsó választékot."
Liven kívül
a többi srác is jól teljesített, bár nekem néha kicsit papírmasé figuráknak
tűntek. A vezér, aki hiperszexi és hipertökéletes, az idióta, aki szintén
helyes, de Liv szavaival élve: „alulexponált”, a kedves és megértő
mackótestvér, aki mindig szörnyen gondoskodó, és végül az okos, aki egyből
átlát a szitán, és élvezi az ismeretlent. Talán nem tipikus karakterek, de
nem is feltétlenül rendelkeztek olyan sok tulajdonsággal.
Rajtuk kívül bőven akadtak mellékszereplők, akik már tényleg csak asszisztáltak az egyes
jelenetek és cselekményszálak kibontásához, és a feladatukhoz híven nem voltak
túl összetettek.
És ha már
cselekményszálak… Az előbb említettem, hogy a kezdetben humoros, vicceskedő,
könnyed történet fokozatosan komorodik, a végén pedig már egyenesen sötét. Oké,
talán két jelenet erejéig, de akkor is.
Akármennyire
töröm a fejem negatívumok után kutatva, egyszerűen nem jut eszembe semmi.
Talán kissé elfogult vagyok az Időtlen szerelem trilógia és az álmok
középpontba helyezése miatt, de szerintem nagyon jól sikerült ez a könyv. Annyira
megtalálta mindenhol az arany középutat, hogy az idősebb korosztálytól kezdve a
fiúkig valószínűleg rengeteg ember élvezné.
Ó, és nagyon
király a borító! (Az első részé, és a többié is.)
Pontozás:
5/5*
Írta: Lya
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése