Rebecca Donovan - Mi lenne, ha... (#10)

Mi lenne, ha másodszorra is átélhetnéd az első találkozást? Cal Logan döbbenten veszi észre Nicole Bentleyt a vele szemben lévő kávézóban, több ezer kilométerre szülővárosuktól. 1 éve, az érettségijük óta senki sem látta őt, és senki sem hallott róla. Úgy tűnik, hogy ő nem is Nicole. A lány pontosan ugyanúgy néz ki, mint Cal gyerekkori szerelme, de az ő neve Nyelle Preston, és fogalma sincs arról, hogy Cal kicsoda. Nyelle ösztönző, fogékony és vakmerő, az élethez való szenvedélyes hozzáállása másokra is átragad. Ebben Nicole teljes ellentéte. Calt totálisan lenyűgözi a lány, és megállíthatatlanul beleesik. Nyelle azonban kivételesen titokzatos, és ahogyan Cal egyre közelebb jut a rejtélyek megoldásához, úgy egyre kevesebbet akar tudni. Amikor a múlt és a jelen titkai összecsapnak, egy dolog világossá válik: Semmi sem az, aminek látszik

Először is szeretném megköszönni a Maxim kiadónak, amiért kezemben tarthattam és olvashattam ezt a könyvet!

Nem titok, hogy Rebecca Donovan az egyik kedvenc írónőm - hiszen egyik kedvenc sorozatom a Csak lélegezz! trilógia -, így kérdés sem volt, hogy el fogom olvasni legújabb kötetét.

A történet érdekesen indul, a férfi főszereplő, Cal szemszögén keresztül vágunk az események közepébe. Cal ugyanis egy bulin megpillantja Nicole-t, akivel gyerekkorában nagyon jó barátok voltak, ám a gimnáziumban a lány megváltozott, az érettségi óta pedig nem is látták egymást.
De ez a lány mégsem Nicole. Úgy néz ki, mint ő, de valahogy teljesen más. Ráadásul nem ismeri Calt. Annyi rejtély és kérdés lebegi körül...

A jelenben Cal gondolatait olvashatjuk (és néha múltbéli eseményeket is), ám minden fejezetet egy Nicole vagy Richelle szemszög követ, ami a gyerekkoruktól kezdve egészen az érettségiig bemutatja, hogyan alakult az ő sorsuk, miért sodródott el egymás mellől a négy barát.
Merthogy négyen voltak ők - Nicole, Rae, Richelle és Cal, mostanra viszont már csak Cal és Rae maradtak barátok.

Rae volt a kedvenc karakterem! Tetszett a személyisége, a beszólásai és hogy ilyen jó barátja Calnak. Ő volt az, aki humort vitt ebbe a fájdalmas történetbe.

„– Ezt nem hiszem el! – panaszkodik Rae, ahogy belépünk a zsibongó üzletbe. – Elvégre csak a tavalyi hálaadás óta tudjuk,hogy mikor lesz a következő.– Te is tudtad, mégsem készültél – kuncog Devin.
– Na igen, de én húszéves vagyok. A halogatás művészetét egész életedben tanulod. Ezek viszont itt felnőtt emberek, családosok meg minden. Mit képzelnek?"

Richelle-t is kedveltem, Rebecca a már említett Csak lélegezz! trilógiában is bizonyította, hogy csodálatos legjobb barátokat tud alkotni.

Nyelle már kevésbé nőtt a szívemhez, főleg a könyv elején. Az a helyzet, hogy nem mindig tűnt épelméjűnek. Persze, bolondos, vicces lány volt, de valahogy néha úgy éreztem, kicsit átesett a ló túloldalára.
De Nyelle bakancslistáját imádtam! Az étkezési szokásai pedig elborzasztottak (chips pillecukorral).

Na és Cal. Hihetetlen mértékű türelmével elvette az én türelmemet. Csak halogatta és halogatta a titok felfedését, a beszélgetést Nyellel, hogy ki is ő valójában. Konkrétan a könyv legvégén derül ki minden. De érdekelt, iszonyúan érdekelt, hogy mi történhetett. És mikor megtudtam, elcsodálkoztam, mert nem erre számítottam. És örülök neki, mert azok a megoldások, amik az én fejemben megfordultak, elég elcsépeltek és már ezerszer olvasottak lettek volna.
Szerettem Calt, de nem éreztem azt az elsöprő „szerelmet", amit Evannél (igen, újfent a Csak lélegezz! trilógiából).

„Jól esik mosolyogni, de mégis furcsa. Szomorúsággal vegyül. Mert a felszín alatt úgy érzem, összeroppant a mellkasom."

Sajnálom, hogy nem olvashattuk el Richelle levelét, amit Calnek írt. Kíváncsi lettem volna, mi állt benne.

Örülök, hogy olvashattam ezt a történetet. Mert igenis tanított. Arra, hogy önmagam legyek, és ne az, aki mások szerint lennem kell. Hogy mi lett volna, ha egyes helyzetekben másképp döntök. Azt hiszem, ez mindnyájunkat foglalkoztat. :)

Pontozás: 5/4
Írta: Sziszi