Cyn Balog - Tündérszerelem

 Morgan Sparks és Cam Browne szerelme az égben köttetett. Születésüktől fogva a legjobb barátok, mindent elmondanak egymásnak, és ó, igen teljesen odavannak egymásért. De egy héttel közös tizenhatodik születésnapi bulijuk előtt minden megváltozik. Cam esetlen unokatestvére, Pip beköltözik, és Cam távolságtartóvá válik. Morgan le van sújtva, mikor úgy tűnik, valaha tökéletes barátja eltávolodik tőle. Mikor Morgan válaszokat követel, döbbenten fedezi fel a távolság okát. Nem egy másik lányról van szó - egy másik világról. Pip azt állítja, hogy Cam egy tündér. Nem, komolyan. Egy tündér. És most a népe azt akarja, hogy Cam visszatérjen a világukba és elfoglalja az őt megillető helyet, mint Tündérország Királya. Morgan eltökéli, hogy maga mellett tartja Camet és azt tervezi, hogy átejti a tündéreket. De ahogy Cam változik, egyszer s mindenkorra el kell döntenie, hogy tényleg ő-e a végzete, és hogy tökéletes szerelmük kiállja-e a bizonytalan jövő próbáját.

Jó volt, jó volt, de lehetett volna jobb is!

Ez az első gondolat, ami eszembe jutott. El lehetett olvasni, még unalmas sem volt, nevettem is pár beszóláson, de úgy érzem, hogy egy kicsit sokat tudunk meg a történetből a fülszöveg miatt. 

Viszont arról a bizonyos Másföldéről szinte semmit. Ami nekem nagyon hiányzott. 

Van egy női főszereplőnk: Morgan. Neki a tökéletes pasija: Cam (a tüncike). És egy újabb lényeges férfi szereplő: Pip (pip,pip,pip,pip,pip... komolyan, mint valami robot XD).

Na most... van még egy női "fő"(igazából nem fő, de fontos)szereplőnk, de mivel még a fülszövegben sincs említve, ezért nem én leszek az a poéngyilkos, aki ezt lelövi. 

Szóval... mi bajom volt a történettel?

Kezdeném ott, hogy a karakterek külseje (kivéve a hatalmas, izmos, tökéletes Cam-et) nem igazán van részletezve. Az írónő nagyrészt ránk bízza, hogy hogyan képzeljük el őket. (Jó... persze, nagy vonalakban le van írva, de én jobb szeretem a részletesebb leírásokat. Itt nem arra gondolok, hogy most akkor kezdje elregélni, hogy a kezén a szőrszál milyen szögbe hajlik! xD)

A másik: Ugyebár a történet elején (mint azt már hangsúlyoztam) az írónő egy párszor kiemeli, hogy Cam milyen NAGY, és férfias. A könyv közepére meg már Morgan is fiúsabb. Komolyan... Cam keze olyan volt, mint egy babáé. A többi fiúhoz képest olyan picike volt,  (120- 150 centi) hogy észre sem lehetett venni, és attól kellett tartani, hogy bármikor összetaposhatják... Jó... megértem én, hogy átalakul, meg minden... de... attól még FÉRFI maradhatna! (Hozzátenném, hogy ha nem a becenevét olvassuk, akkor tényleg elmenne nőnek: Cameron (Diaz).

Következő: Nem éreztem, hogy Cam igazán tenni akarna ez ellen az egész "velem jössz Másföldére, és elhagyod a szerelmedet" bonyodalom ellen. Morgan még csak-csak, de azért ő sem esett túlzásba, annak ellenére, hogy az írónő sokszor hangsúlyozta, hogy mennyire nagy, és igaz a szerelmük. 

Mindezek ellenére valahogy mégis átvergődtem magam a sorokon, és elértem az utolsó oldalig. Bevallom, még sírtam is. Nem egy csöpögős Love Story... és én úgy szeretem, ha egy történetnek jó a vége! :'( Ezzel nem azt mondom, hogy itt rossz lett a vége! Sőőt... de azért... jáááj... írom le, mert nem akarok spoilerezni! :D Visszatérve a végére: nagyon gyorsan le volt zavarva. Pikk -pakk, rejtély megoldva, de még így maradt egy icirike -picirike függővég (ne ijedjetek meg, azért így is be lehet fejezni, mindent lehet érteni, és nem hiányos!). 

Pipről: Hm... az elején furi volt. A közepén irritált (néha-néha) a végére megszerettem. :D

Viszont utánajártam, és NINCS TÖBB RÉSZE! :'(

Ennek azért nem örülök. Szívesen olvastam volna még tovább. 

De az írónőnek van még könyve! :D

Jajj... el ne felejtsem! 

A BORÍTÓ! 

Hát... engem eleve az fogott meg! Meseszép! :D Szerintem sokkal szebb, mint az eredeti.

Mutatoooom:

Pontozás: 5/4

Írta: Honey:)
U.i.: A könyv igazán jól jött az unalmas történelem, és irodalom órákon. Vigyázat! Az órán olvasás fokozottan veszélyes a lebukás lehetősége miatt. (Nálam ez a vészhelyzet nem állt fenn.)