Mondhat akárki bármit, én ezt szerettem :D
Lehet, hogy rózsaszín. Lehet, hogy gyerekesnek tűnik. Lehet, hogy magatoktól nem vennétek a kezetekbe.
De attól még felvette a versenyt a SzJG-vel. (Szent Johanna gimi)
Mia Thermopolis szerint nincs szörnyűbb dolog, mintha valaki százhetvennyolc centi magas, lapos a melle, elsős a gimnáziumban, ráadásul bukásra áll matematikából. De a java még ezután következik... Először a mamája bejelenti, hogy Mia matektanárával jár. Utána a papája jelenti be, hogy ő...
Most, az elején leszögezném, hogy ez nem a filmbeli Mia. Ez a főhős talpraesett, és kevésbé naiv, mint a filmes. Számomra ilyen téren eléggé szimpatikus volt.
Tehát van ugyebár Mia, a trampli, deszka, Greenpeace mániás elsőéves gimnazista lány, aki totálisan bele van habarodva ebbe a (nyomi) Josh Richterbe. (Amúgy nem nyomi, csak szerintem... Az én kedvencem Michael és Borisz volt, az idióta orosz hegedűs)
Aztán egy nap az apja, aki NEM halt meg, beszél Miával, és közli vele, hogy hererákja volt, és nem lehet több gyereke. Mia vonogatja a vállát, hogy őt ez cseppet sem érdekli. Aztán viszont kiderül, hogy így ő az egyedüli örököse a genoviai trónnak. Mia kezdetben (és később is) kiborul, de aztán beadja a derekát a nagyijának (aki nem aranyos, kedves, türelmes, hanem egy agresszív, tetovált sminkes, francia sznob). Az meg persze Paolo segítségével műkörmöt ragaszt Miára, és nejlonharisnyát erőltet rá.
Közben persze fut a másik szál, miszerint Mia totális bukásra áll matekból, és az anyja a matektanárával kavar. (spoiler! Mia még alsógatyában is látja a tanárt!)
Aztán sok dolog összejön (rosszul)... Mia fizetésért lesz hercegnő, megrohanja a sajtó, átverik, megalázzák, ő is megaláz valakit, stb.
Nekem alapjáraton tetszett. Tényleg. Számomra kicsit a SzJG-hez hasonlított. Mármint, hogy itt is egy naplót olvashatunk, és végül is valamilyen szinten egy átlagos amerikai tinédzser életét adja vissza.
Pontozás: 5/4
Írta: Pocok
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése