A távoli jövőben a világ államain korlátlan hatalmú királynők uralkodnak. Ludaniában, a kegyetlen Sabara királynő országában az emberek szigorú kasztrendszerben élnek. Minden kasztnak saját nyelve van, az emberek nem használhatják, sőt még csak nem is érthetik a másik kaszt nyelvét. Ha valaki megszegi a törvényt, a büntetése halál... az elnyomás ellen lázadók száma napról napra nő. Sabara királynő mágikus képessége révén hosszú ideje ül Ludania trónján, de hatalma most veszélybe került. A Kereskedők Osztályában élő tizenhét éves Charlaina (Charlie) különleges adománnyal született: tökéletesen megért bármilyen nyelvet. Pontosan tudja milyen veszélyben van emiatt, így féltve őrzi titkát, mígnem egy nap találkozik a vonzó Max-el, és barátaival akik egy sosem hallott nyelven beszélnek... és a titka csaknem lelepleződik. Charlie igyekszik távol tartani magát a fiútól, de Max mindent elkövet, hogy közelebb kerüljön a lányhoz. Vajon miért? Ki ő valójában? Charlie lassan rájön, hogy gondosan megtervezett világában korántsem ő az egyetlen aki titkokat rejteget...
Még semmit nem olvastam ettől az írónőtől, így ez volt számomra a bemutatkozó regénye.
Alapjáraton tetszett a történet, de azért voltak benne logikai buktatók, és az a hihetetlenül instant szerelem....
Charlie viszonylag jó főhős. Vannak furcsa gondolatai, de azért könnyen lehet vele azonosulni. Bár néha különös dolgokat csinál... Ami nekem iszonyatosan tetszett benne, hogy bármit megtenne a húgáért. Nagyon szereti, és ezt ki is mutatja. Megóvja mindentől, és sosem válik meg tőle a veszélyes időkben, csak ha muszáj. Igazi testvéri szeretet.
Angelina Charlie tündéri kishúga, aki néma. Van hangszála, csak nem beszél. De annyira édes. Négy éves, viszont elég okos és tudatos.
Brook. Hű... Róla nem tudok sokat mondani. Charlie legjobb barátnője, de egyáltalán nem klisés. Sőt! Nagyon jól ki lett dolgozva a karaktere, habár én határozottan nem kedveltem.
Aron. Nincs túl nagy szerepe. Ő Charlie legjobb fiúbarátja. Az egész pályafutása a könyvben talán 10-20 oldal.
Claude és Zafir. Hegyomlások. (ezzel mindent el is mondtam)
Xander. Ő az a szereplő, akinek egyáltalán nem értettem a motivációját.
Max. Ó, Max... A fülszöveg alapján rájöhettetek, hogy ő a "főpasi" . A szerelmi szálról később szeretnék beszélni, de én Maxet nagyon szerettem. Nem csak azért, mert jól néz ki. Erkölcsileg is rendben volt, és valóban, róla elhittem, hogy szereti Charlie-t. Mellesleg nagy szíve van.
Sabara. A főgonosz. Esküszöm, hogy mikor először olvastam a nevét a Körből ismert kutas csajszi, Szamara jutott eszembe. Mondjuk.... hasonlóan aljas. Lényeg, hogy jó gonosz volt. És úgy tűnik nem válunk meg tőle a második részben sem.
Cselekmény.
Na, ez az, ami nem jól lett összerakva. Ami miatt lepontozom a könyvet.
A könyv eleje döcögős, de azért elmegy. A közepe halálunalmas, csak a Max-Charlie jelenetek teszik érdekessé. A végén a finálénál begyorsulnak a dolgok, és egy kicsit érdekes lesz a sztori, de nem volt olyan "nagy bumm"...
Spoiler!
Nem hiszem el, hogy egy lázadás során, amikor a kegyetlen királynő egy rakat foglyot ejt, Charlie összes ismerőse életben marad. Ez micsoda már? Nem vagyok szadista, de így nem túlzottan hihető az egész. Istenem! Disztópia! Lázadás! Kegyetlen uralkodó! Ugyanez volt az Éhezők Viadalában, és ott legalább húsz kedvenc karaktert kinyírt az írónő, csak hogy hihető legyen az egész. De itt?! Lezavarnak egy véres felkelést, és mindenki túléli, mindenki boldog lesz, a főhős meg diszkógömbbé válik... Komolyan? -.-
Spoiler vége!
Én nem nagyon szoktam sokat háborogni egy béna cselekmény miatt, de itt mindent ez rontott el. Még a karakterek is viszonylag jók voltak...
Szerelmi szál.
Na, szóval. Van ez a Max, aki abszolúte tökéletes. Itt van Charlie, aki gyönyörű, és habár néha sötét, azért normális. Azt hiszem. (Szereti bámulni a félpucér táncoló csajokat... )
Max és Charlie találkoznak abban a buliban. És ITT van az, ami számomra nem hihető. Azt még beveszem, hogy Max cudar szexi, ezért Charlie nem tudja kiverni a fejéből, de az, hogy Max, amint meglátja Charlie-t, az életére esküszik neki, hogy megvédi... Az már fájt.
Nem váltanak két szót sem, Max azonnal belehabarodik. Első látásra szerelem. De ennyire első látásra???
*kifújja a levegőt, és megnyugszik*
Nekem ez túl instant volt. A könyv felére már megszoktam, és tetszett, de az elején kicsit furán jött ki az egész.
Már írtam róla korábban, hogy nem nagyon bírom amikor a szerző lusta megírni egy normális ismerkedést és szerelembe esést, helyette ráfogja a csillagokra, meg az első látásra, hogy ezek szerelmesek lettek. Itt is ez volt.
De a végére teljesen megbékéltem, és az epilógusban is olyan aranyosak voltak :)
Itt a második rész borítója:
Összességében jó könyv volt, csak gyakran hullámvölgyekben járt. És a végkifejletnél is voltak logikai bakik, hogy ezt hogy? és hogy képes erre? meg akkor ez most ő volt vagy ő? .
Nem kell nagy dologra számítani, ha a kezedbe veszed. Elment egynek, de ahogy mondani szoktam, nem egy Csontváros. :)
Pontozás: 5/3
Írta: Pocok
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése